Ajánlom ezt a filmet Nektek szeretettel, minden benne van, minden, amiről irogatok.

https://www.youtube.com/watch?v=nrwOCVSdUIM

ott a kincsed!" Coelho: Az alkimista

Nem olyan rég, amikor csak úgy felcsaptam ezt a könyvet, mielőtt a polcra tettem volna, ezzel a mondattal néztem farkasszemet. Nyugtáztam, aztán eltettem a polcra. Aztán vagy két napja folyton az eszembe jut, mint ma reggel is. Gondoltam megadom magam és írok erről egy pár szót.

Ha ebből a könyvből csak ez az egy mondat marad meg útravalónak számunkra, akkor mindent megkaptunk. Ez a lét lényege, erre tanít minket az univerzum. Hogy légy önmagad, találj vissza önmagadhoz, fejtsd le feleslegeidet és térj vissza szívedhez. Semmi más dolgod nincs, csupán ezért kaptad mostani földi életedet is. Ezzel a lehetőséggel indultál ide, mondhatnám ez az életfeladatod. 

"Ahol a szíved, ott a kincsed!" És ez igaz az élet minden területére, ahogy a munkádra, úgy a párkapcsolatodra is. Mert az vagy igazán, amit a szíved súg. Amit az elméd talál ki, amit az elméd akar megoldani, az már tele van tapasztalattal, tele védekezéssel, tele van félelmekkel és aggodalmakkal. Azaz önvédelemmel. Csak úgy kiagyaltad. Nem sok köze lehet a valósághoz, az egy kitalálmány csupán. Egy magyarázatkatyvasz. 

Sokat írtam már arról, hogy szívvel élj és arról is, hogy mit is jelent ez. Összefoglalva újra: élj meg mindent, amit eléd tár az élet, bátorsággal, félelmek nélkül a szíved szerint, agyalás nélkül, természetes módon, minden pillanatban. Nincs már múlt, és nincs még jövő, ne foglalkozz velük. Éld meg a léted, áraszd magad szabadon.

"A legfőbb jó a vízhez hasonló:

mindennek hasznos, de nem harcos;

az alantasban is jelenlevő:

a víz az út-hoz hasonló.

Az élet a földet kövesse,

a szív a benső mélyet kövesse,

a barátság az emberit kövesse,

a beszéd a valót kövesse,

az uralom a rendet kövesse,

a szolgálat a lehetőt kövesse,

a tett a kellő időt kövesse.

Ha készséges, de nem erőszakos:

nem kél zúgolódás semerre."

Lao-ce: Tao Te King, részlet

"Az út az!....az ÚT, ami boldoggá tesz...nem a végcél." A békés harcos útja

"Sz.- Szerintem folytatnod kéne az edzést….tornáznod kéne.

"Amikor félsz.......húzd ki a kardodat.........ragadd meg és kaszabolj le mindent, ami gától.......le a megbánással és a félelmekkel...mindennel, ami a múlthoz köt vagy a jövőhöz."

A békés harcos útja, részlet

Búcsúzóul Müller Péter: Isten bohócai című könyvétől, egy utolsó részletet osztok meg Veletek. Érdemes olvasni a sorok között, akár többször is. Számomra hihetetlen módon írja le a lét lényegét, a boldogság kulcsát.

"Az örökké nem azt jelenti, hogy sokáig...Az nem nagyon-nagyon hosszú idő, hanem a nincs idő!.....Nem száz és ezer és millió év...hanem a nincs-év, nincs-elmúlás és nincs-születés....Csak a VAN van! .....Olyan bután pislogtok, mint a kofferok a vámhivatalban.. Nos, képzeljétek el, hogy van az égen egy lyuk. Alatta van az Idő - vagyis a mulandóság - de fölötte nincs. Ha kidugjátok ezen a lyukon a fejeteket, máris az Örökkévalóságban vagytok. Egész más itt a levegő. Nincsenek felhők. Csakis öröm van. Acélkék színű. Mint ez a frakk-kabátom. Végtelen, üvegtiszta fényesség. Ha van rajtad karóra, itt eltűnik róla a mutató. Nem emlékszel semmire, és nem vársz semmit, mert olyan maradéktalanul boldog vagy, hogy nem hiányzik semmi....De abba a pillanatban, ha visszaesel a lyukon, belepottyansz újra az Időbe; újra ketyegni kezd az órád, újra boldogtalan leszel, és minden vágyad újra várakozólistára kerül...

Az örökkévalóság: tudatállapot.

No, most, ha azt kérdezitek, hogyan lehet odajutni?

Úgy, hogy -

A FÉLELMET ÉS A VÁGYAT, A SÓVÁRGÁST ÉS A REMÉNYT, A SZORONGÁST ÉS A KÖZÖNYT ÁTVARÁZSOLOD MUZSIKÁVÁ ÉS KÖLTÉSZETTÉ. TÁNCODBAN MEGSZŰNIK AZ ÉN ÉS TE, MINT EGY KÖZÖS ÁLOMBAN, EGGYÉ OLVADSZ A PÁRODDAL. EBBEN AZ ÁLLAPOTBAN MEGMARADNI CSAK ADDIG LEHET, MÍG AZ ÖNFELEDTSÉG MÁMORÁBAN ÉLSZ.

Azt kérded utána mi történik? Visszaesel pajtikám, a lyukon. S kezdődik elölről az egész. Újra félsz, újra szorongsz, újra sóvárogsz, újra a jövőt kémleled, s azt kérded, "mikor"?

No mármost, mit tegyünk mi , bohócok? Ez nagy kérdés! mert ugyebár mi is benne vagyunk abban a slamasztikában, amit a civilek "valóságnak" neveznek. Mit tegyünk?

Igyekezzünk muzsikává átvarázsolni életünk minden percét és óráját. Magától az élet nem szép! Azt meg kell csinálni. A "poézis" azt jelenti: elkészíteni. Az életünket meg kell művelni, poverelli! A "művészet" az "művi" - ezért mi életművészek vagyunk. Tudjuk, hogy ami nem emelkedik, az zuhan. S ezért igyekszünk az életet megemelni. Főleg önmagunkat, akár a saját hajunknál fogva."