Ahogy haladok utanom, mindig valami új szemszögből, de lehet, hogy csak csupán egy mélyebb szintről jön elém egy-egy olyan új gondolat, amely talán még pontosabban, talán még érthetőbben és talán még eredményesebben fejezi ki azt, ami a tiszta tudatunkat eltakarja, befátyolozza, ami miatt képtelenek vagyunk elfogadni a létet és felszabadult boldogságban élni. Ez az EGO. Sokféleképpen leírtam már én is és sokan mások is. Mi is az az EGO. Most megpróbálom újra, még mélyebbről bemutatni.
Földi megnyilvánulásunkkor tiszta tudattal lépünk ide, a földi világba. És már maga a születés mikéntje, az ott átélt esetleges trauma is és ami utána percről- percre, óráról-órára, évről-évre ér minket, hatással van ránk. Minden hat ránk.
A szüleink, a társadalmi környezet, az erkölcs, minden-minden hatással van ránk. Minden szó, minden tett, minden ami kívülről a külvilágtól jön. Mindent, amit kívülről kapunk, az építi fel tapasztalati világunkat, az formál minket. És amit így kívülről kapunk, az maga az EGO. Együtt mind. Minden gondolat, minden szó, maga az ego.
Ahogy formál mindket a külvilág, úgy alakul ki mindenről egy saját, csak saját magunk által megtapasztalt milyenség, egy érzés, egy ítélet, egy minősítés. De jó, ha tudjuk, hogy mindent kapunk. Azoktól, akik körülüttünk voltak. Egy szót, egy gondolatot, egy gesztust. Mindent kaptunk. Ez, amit kaptunk, ez mind kiadja az egót. Ez maga az ego. Ebből semmi sem mi vagyunk. Ezt mind kaptuk.
Amikor egy új helyzet elé kerülünk, akkor az eddigi tapasztalataink alapján, gondolatot formálunk az új helyzetről, rögtön minősítjük vagy jóvá vagy rosszá. Vagy széppé vagy csúnyává, szóval valamilyen ítéletet alkotunk róla, minősítjük vagy véleményt formálunk róla. Már nem tudunk csak úgy tisztán szemlélni semmit, mert az eddigi tapasztalatunk befolyásol minket. Ez maga az ellenállás. Az a gondolat, amely megszületik bennünk ilyenkor, az új helyzet kapcsán. És ez pillantról, pillantra így van. Folyamatosan mindenről véleményt alkotunk, valamilyenné minősítjük a helyzeteket. Ezt tanították, ezt tanultuk, ezt kaptuk, ami ilyenkor megszületik bennünk, ez a gondolat.
Ez a gondolat, maga az ellenállás. Ellenállás az ellen, ami éppen elénk tárul. Hiszen, ami elénk tárul, az olyan amilyen, csak van, minősítés nélküli. Az teszi számunkra valamilyenné, akár jóvá, széppé vagy csúnyává, azaz minősítetté, ahogyan mi már valaha találkoztunk vele. Hasonlítjuk hozzá. Ha például egy új, sosem látott tárgy kerül a kezünkbe, mit csinálunk? Valamihez hasonlítjuk, egy tapasztalatunkhoz.
Úgy szemlélni a világot, itt a földön, hogy ne jelenjen meg az ego, az ellenállás, nem könnyű, de lehetséges és ez jelenti a szabadságot, amikor megszűnik benned a befolyásolás és nem azonosulsz az eddig megélt gondolatokkal. Nem gondolkozni, kiüresedni, csak úgy lenni, azaz ellenállás nélkül létezni: ez adja meg a nyugalmat, a békét, magát a boldogságot. Ez maga az elfogadás. Elfogadni azt ami van, csak úgy.
Ellenállás nélkül elfogadni azt, ami van. Nem minősíteni és véleményezni, csak úgy létezni. Ez maga az áramlás. Ez maga a szeretet. Áradni és odaadottnak lenni, csak úgy.
Az ellenállás: maga a gondolat és az azt kisérő érzés, ami megjelenik. Ha hagyod és ezekkel a gondolatokkal, az azt kisérő érzésekkel azonosulsz, akkor sok szenvedést veszel magadra. Pl. nagyon dühös leszel és ezáltal nem érzed jól magad. Minek is? Miért jó neked, hogy dühös vagy? Attól még, hogy dühös vagy az van, ami van és ráadásul még rosszul is érzed magad. Akkor miért ne fogadnád el? Miért ellenállsz? Vedd észre ezeket a pillanatokat és fogadd el a létet, olyannak amilyen. Jobban fogod magad érezni.
A gondolatok jönnek-mennek. Ha hagyod őket csak úgy áramlani, és nem tulajdonítasz nekik jelentőséget és nem azonosulsz velük, akkor jól fogod érezni magad. Jól. Érdemes nem ellánállni a létnek, érdemes a régi sémákat, tapasztalásokat elengedni, hogy jobban érezhesd magad. Érdemes az ellenállást megszüntetni. Miattad mondom, nem ellened. Hogy szabad és boldog légy!
