Néhány idézet

 2012.09.27. 20:26

"Boldogtalanságod végső soron nem életkörülményeidből fakad, hanem elméd kondicionáltságából."

"..az, aki te vagy, valamint a csend egy és ugyanaz. És ha még nem őrültél meg teljesen ebben a bolond világban, az azt jelenti, hogy valahogyan el tudod érni a benned lévő csendet."

"Ha a gondolat és az érzelem nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, akkor a gondolat a hazugság, s az érzelem az igazság."

"Mi az alapvető illúzió? A gondolattal való azonosulás."

"A spirituális fölébredés: fölébredni a gondolat álmából."

"Gyakran bármilyen lépés jobb, mint a nem lépés, különösen, ha már hosszú ideje élsz egy boldogtalan helyzetbe ragadva."

"A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza."

"Ha pedig valóban nem tehetsz semmit az itt és most megváltoztatására, és nem is tudsz kilépni a helyzetből, akkor minden belső ellenállásodat szélnek eresztve fogadd el a szituációt teljesen! (...) Ezt nevezik megadásnak. A megadás nem gyöngeség! Hatalmas erő van benne!"

Eckhart Tolle

 

 

Címkék: illúzió jelen jelenlét Eckhart Tolle

:-)

 2012.09.05. 20:45

"Az út az!....az ÚT, ami boldoggá tesz...nem a végcél." A békés harcos útja

Címkék: boldogság út jelen jelenlét megélés A békés harcos útja

Épp ideje, hogy írjak ezekről a fogalmakról, melyek utamat járva azt hiszem újra és újra csapdába kerítenek. Én vagyok a hibás, aki nem veszi észre rögtön ezt a csapdát, csak mikor már beleesett. Nem haragszom magamra, miért is tenném, reaktív mintáim működnek még, a lényeg, hogy sikerüljön a lehető legrövidebb időn belül észrevennem és kikászálódnom a csapdából. 

Biztonság. Szeretnénk ezt magunknak. Jó lenne. Most szólok! Nincs ilyen. Ez a csapda, nagy csapda! Ebbe estem én bele én is, újra. Történnek életünkben dolgok és azt hisszük, hogy ez sokáig így lesz, sőt még számos előkészületet is teszünk, hogy bebiztosítsuk magunkat. Nemcsak fizikai bebiztosításra gondolok, hanem elménk által is bebiztosítjuk magunkat. Gyakorlatilag létrehozunk egy álbiztonságot. És ehhez ragaszkodunk erősen, görcsösen és elkezdjük félteni, óvni és befeszítjük magunkat ebbe az állapotba. Áhh..

Az élet folyama, maga a bizonytalanság. Minden mindig változik. Pillanatról pillanatra. Ami ebben a másodpercben van, lehet, hogy a következőben nem lesz, de biztosan másmilyen lesz. Ez van. Lehet ezt megkérdőjelezni, belekötni, szépíteni, de felesleges.

Minden csak épp abban a pillanatban van, a jelenben. Éld át, élvezd. Az mindig akkor a Tiéd. Akkor. Persze, lehet, hogy még lesz olyan jó máskor is, de csak lehet. Ezért nem érdemes vele foglalkozni, mert eltereli a jelen pillanatról a figyelmed, amit így nem tudsz élvezni, észrevenni.

Nem könnyű tudom. Nem könnyű elfogadni a teljes bizonytalanságot, de érdemes. Érdemes, mert ezáltal megszűnik a feszülésed, megszűnik szenvedésed. Adod magad a létnek, adod magad a pillanatnak és nem agyalsz a jövőn. Így lehetsz éber, így áramolhatsz.    

Címkék: élet biztonság változás bizonytalanság jelen tudatosság álbiztonság

Ma reggel ez a sor került elém "csak úgy" és eszembe jutott, hogy ez az Edda-dal részlet volt a középiskolai osztályom idézete a tablón. Mindannyian álmodtunk magunknak akkor egy világot.

Nagyon bátornak éreztem magam akkor és úgy gondoltam bármire képes vagyok. Szép korszak és szép pillanat volt. Sokkal közelebb voltam akkor igazi önvalómhoz, mint utána közel 20 évig bármikor. Az idézet, amit írtam minden osztálytársamnak, a híres Hamlet idézet volt, hogy "Mindenek fölött légy hű magadhoz..." és úgy van vége, hogy "Áldásom benned ezt érlelje meg majd." Akkor még csak ösztönösen tettem magamévá.

Adtam ezt az idézetet akkor másoknak, de nekem szólt igazán. Eltelt sok idő és ezt az idézetet el is felejtettem. Teljesen. És az idézettel együtt mélyen elfelejtettem önmagamat is. Hozzá hasonlóan feledésbe merültem.

Így vagyunk ezzel szinte mindnyájan. Elfelejtkezünk önmagunkról, elfelejtkezünk igazi önvalónkról és éljük csaknem kába, öntudatlan életünket, szerepekbe merülve. Néha kitekintünk magunkból, majd visszamerülünk, úgy teszünk, mint egy strucc, nem akarunk szembesülni magunkkal, a körülöttünk lévő dolgokkal. Szunnyadunk tovább. Nem vagyunk mi ezért rosszak, csak így kényelmesebb, így szebb, jó aludni és jó álmodni tovább, hisz az nem fáj nagyon, csak egy kicsit. Szinte olyan, mintha kicsit mindig be lennénk drogozva, mert így könnyebb elviselni, hogy nem a saját életünket éljük.

Bár az első ébredes nagyon fájdalmas lehet, mert ilyenkor sérül az önképünk, de jó, ha elkövetkezik. Én hálás vagyok, hogy nekem volt annyira rossz az életem, hogy elkövetkezett ez a pillanat. Kitekintettem akkor a környezetemre és nagyon nem erről álmodtam anno az Edda dalt dúdolva. Egy boldog életet álmodtam és helyette szembesülnöm kellett többszörös kudarcaim eredményével és egy megtört, szinte élettelen lénnyel, aki abban a pillanatban voltam.

Ezért figyelj oda ezekre a kitekintő pillanatokra az életedben, mert ezek lehetőségek arra, hogy észrevedd, hogy azt az életet éled-e, amely igazán Te vagy. Hű vagy-e önmagadhoz, vagy csak sodródsz és kábán teszed,azt amit a környezeted megkíván Tőled. És ha ebben a pillantban észreveszed, hogy Te nem az vagy, amit éppen "élsz", akkor érdemes előszedni a bárorságod és változtatni. Sosincs késő. Ezt és minden életet azért kapsz, hogy lehetőseged legyen megtalálni önmagad, az aki valójában ott belül vagy. És ha ez egyszer csak sikerül, eltölt egy derű és nyugodt érzés, és onnantól már Te irányítod az életed a szerint, aki Te vagy igazán. Csak amellett kell elköteleződnöd, hogy nem szeretnél már többet szenvedni és a többi jön magától. Bizz abban, hogy mindig jobb lesz.

Mert ahogy megérlelődött bennem a fenti idézet, saját magamban született meg az a felismerés, amit Shakespeare mondott, hogy mindenek fölött magunkhoz kell hűnek lennünk életünk során és akkor semmi baj nem lesz. Akkor jól fogod érezni magad, nagyon jól. 

Álmodni. Néha jó! Igen, néha jó egy kicsit becsapni magunkat, jól esik álmodozni, de lehetőleg csak akkor tegyük, ha tudatában vagyunk ennek a kis csalásnak. Mert ha álmodozunk, akkor a jövőben járunk és bár az olyan édes reménnyel tölt el minket, de nem engedi, hogy a jelent éljük. Közben nem vesszük észre a jelen pillanat csodáját, nem vagyunk éberek. Ha ezt sokszor tesszük, akkor nem is élünk, csak egy illúzió világban járunk, aminek semmi köze a valósághoz.  

Így aztán én azt mondom, hogy álmodozás helyett, élj! Éld meg az adott pillanatokat, éld meg önmagad és örülj az életnek. A jövő majd eljön, ne aggódj és ha bízol, akkor ahogy Osho is mondja, a mindenség leereszkedik Rád és támogat Téged. Nem kell harcolnod.

Aztán persze lehet mélyebbre menni, hogy mi is az a "valóság". Lehet, hogy ez a földi élet maga is csak egy álom. Ki tudja ezt? Mindenesetre, itt a földin síkon, ebben az tér-idő dimenzióban elég, ha elkezdünk arra törekedni, hogy jelen legyünk az életünkben, vegyük észre és ne hagyjuk elménket uralkodni rajtunk és ahogy Eckhart Tolle mondja, gyakoroljuk az időnélküliséget, ereszkedjünk bele a mostba és élvezzük. Ugyanis minden állapotunk rajtunk múlik, akár tetszik, akár nem. Akkor meg miért ne élveznénk az életet?

Címkék: illúzió világ valóság lehetőség jelen tudatosság lépés osho elme jelenlét álmodni tolle tudattalanság

Tavaszi nagytakarítás

 2012.04.13. 10:28

A magazinban megjelent cikkem most a tavaszi nagytakarításról szól, amit megosztok Veletek. Jó tisztogatást!

Tavaszi nagytakarítás

Akár csak a természet, mi is újjászülethetünk ilyenkor tavasz kezdetén. Elmúlt a pihenősebb, csendesebb időszak és beköszönt egy új virágzás kezdete, megindul egy új teremtési időszak. Árad a fény mindenkire: növényekre, állatokra, emberekre, azaz az egész természetre.
Ahhoz, hogy újjászülethessünk, le kell zárnunk a múltat. Ami elmúlt, már csak emlék. Tanuljunk belőle, de lépjünk túl rajta. Ne hagyjuk, hogy ránk telepedjen, nyomasszon és szenvedést okozzon nekünk, ne rágódjunk, hogy mi történt, főleg azon ne, hogy mi lett volna, ha másként történik. Ha sokat járunk a múltban, nem élünk a jelenben. És ez mindig igaz, nem csak ilyenkor tavasszal, amikor éled a természet, hanem minden egyes másodpercben. Itt és most van, ezt éld! Szüless újjá minden pillanatban és csodálkozz a körülötted lévő világra. Légy a lehető legtöbbet: itt és most.
Ha erre odafigyelsz, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb, sokkal természetesebb és boldogabb lehetsz. Az egész életed a jelen pillanatokból tevődik össze, éld át, amennyire csak lehet.
A múlt lezárása nagyon fontos. Mit is tehetünk, hogy ez a lezárás a lehető leghatékonyabb legyen? Indulhatunk kintről befelé is, úgy könnyebb. Kezdhetjük az újjászületést a külső környezetünk, a fizikai világunk kitakarításával. Mindenféle szempontból, akár a koszra, akár a régi, szükségtelen tárgyak lomtalanítására gondolunk. A külső takarítás segíthet, de a hangsúlyt a belső kitakarítására helyezzük. Induljunk befelé. Először itt is a fizikai, testi takarítással lehet kezdeni, lehet méregteleníteni, böjtölni, ki-ki mit szeret, tud felvállalni. Majd legvégül a lelki nagytakarítás következzen. A múltból hozott és most is cipelt lelki fájdalmakat átgondolva felmérhetjük, hogy mennyi múltbeli sérelem van bennünk mások és magunk iránt. És bizony kezdjünk el megbocsátani egyrészt másoknak, másrészt magunknak. Ha arra gondolunk, hogy az emberek jelentősebb része és mi magunk is tettünk olyan cselekedeteket, vagy verbális „bántásokat”, amelyek másoknak fájdalmat okoztak, akkor kerüljünk annak tudatába, hogy ezek a tudattalanság állapotában sikeredtek így, ezek az emberek és mi magunk is ennyire voltunk abban a pillanatban képesek, nem szabad tovább haragudnunk sem másra, sem magunkra. Meg kell bocsátanunk! A megbocsátás felszabadít! Ne maradjunk a múlt börtönében, ne vesztegessük energiánkat a múlton való állandó töprengésen.
A tisztogatás, ha jól sikerül újabb távlatokat ad Neked. Minél mélyebbre jutsz magadban, minél őszintébb vagy magadhoz, annál nagyobb az esélyed, hogy rátalálj igazi önvalódra, hisz a megbocsátással rájössz, hogy nem vagy áldozat, nem vagy hibás, csak igaz lényedet, tudatodat eltakarja a múlton való szöszmötölés, rágódás, az „én és az én történetem” folyamatos ismételgetése. Zárd le a múltat. Minél hamarabb megteszed, annál jobb!
A külső-belső takarítás végeztével újjászülethetünk! Alakuljunk azzá, akik valójában vagyunk. Merjünk egyediek lenni és vágjunk bele bátran új dolgokba. Most már tisztán, szabadon!
Tévedni emberi, megbocsátani Isteni dolog!

 

Címkék: tavasz fény múlt újjászületés takarítás áldozat jelen megbocsátás tudattalanság

süti beállítások módosítása