Most találtam, megosztom Veletek.

Az Út

Nagy fényesség szállt le az égből,

Napfelkelte - saját életembe.

Tele csicsergéssel, tavasszal, élettel,

Gyöngyfűzér-módra kell hozzáillesszem

mindahhoz mi már az enyém.

Doboznyi kincs, selyemfű-méz,

No meg pár nehézség, Angyalok, Teremtő,

Segítsetek tovább, ha elszáll az erő.

Sokszor érzem azt, bátor s vitéz vagyok,

S erősít a tudat, hogy az ölelő karok

Nem csupán varázslat, álom és érzés,

Hanem a Csoda, maga a Létezés.

Lehet itt küzdeni, adott az aréna,

Ha sebzett vagyok jól jön a kamilla,

Igyekszem az úton magamra találni,

Amit nem adnak, ne akarjam várni.

Hosszú a jegyzék mi álmaimat őrzi,

Haladok feléjük, s bár néha felüti

Fejét némi kósza pánik,

Ballada-hitemmel viszek tovább bármit.

Közben főzőcskézem, gyereket nevelek,

Madártejet, almát, narancslét készítek.

S közben figyelem ki kér sárgadinnyét,

Kinek szívéért bármeddig elmennék...

Csípős reggelen remegve ébredünk,

Tél-hóhér, a tavaszt most már hozzad el nekünk!

Úgy tűnik, az idén túl nagy volt a szigor,

Hideg-űzéshez most már kell egy jó nagy szigony.

Jöjjön el a meleg, szerelem és tavasz,

Óvó gyámságodból kinőnék, kis Ravasz,

Köszönöm, hogy védtél, bizton úton vittél,

Mostantól a sajátomon - szeretném, ha hinnél! - 

haladok és érzem amint szép lassan lép elő

belőlem a bontakozó, s mutatkozni vágyó NŐ.

{Szerző: Bildi}

A karácsonyra írt cikkemet olvassátok szeretettel, amit a havi magazinba írtam.

Most nem a hagyományos karácsonyról írok, arról mindent tudunk, mit ünneplünk, miért tartjuk. Egészen máshogy szeretném megközelíteni. Egyénibben, emberi közelségben. Olvastam Hamvas Bélától egy kifejezést, hogy „közvetlen élet”, amely nagyon megtetszett, ebből a szempontból közelítem most meg a karácsonyt.

A Karácsony: egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy megállj egy pillanatra a rohanó életedben és észrevedd a körülötted élőket, a környezetedet, hogy elmerülj a Karácsony nyújtotta varázslatban, magában az életben.

Mert mit is adhat egy karácsonyi ünnep? A külsőségeket tekintve, adhat szépséget a csodálatos karácsonyi fények, díszek látványa által. Adhat jó illatokat, a fenyő, a mézeskalács, a csillagszóró, a finom ételek illata által. Adhat finom ízeket a sok karácsonyi finomság által. Kellemes dallamokat a karácsonyi dalok hallgatása és éneklése által. És adhat simogatást, ölelést a szeretteink által, akivel most valószínű, hogy találkozunk. Minden érzékszervedre hathat. De csak hathat, ha észreveszed. Ha figyelsz, ha elmerülsz benne. Ha észreveszed, hogy a karácsony erről szól igazán, a „közvetlen élet” megtapasztalásának lehetőségéről.

Ha a külső érzékszerveid által kapott ingereket magadba engeded, akkor adhat örömöt, szeretetet, megértést, együttérzést, elfogadást, békét és megnyugvást. Ha észreveszed, és ha magadba engeded! Együtt a kettőt.

Annyi minden nyújthat a karácsony számodra, ha jelen vagy benne! Minden pillanatában, minden illatában, színében, hangjában, ízében és érintésében. Talán ezért van olyan kitüntetett szerepe, mert az általa nyújtott sok-sok lehetőség által átélheted a csodát, hogy létezel, hogy vagy és hogy jó élni.

Ezek az élmények minden nap, minden pillanatban körülvesznek Téged, de nem veszed észre. Csak ritkán szabadulsz fel annyira, hogy önfeledten élvezd az életed. A karácsony felnagyítja, eléd tárja a létezés örömeit, egyszerre teszi eléd az élet szépségeit. Hátha így észreveszed!

Ha elkapod a pillanat varázsát, akkor megnyugszol, akkor kisimulsz, akkor mosolyogsz, és minden gondod eltűnik. Szabad vagy! Ez a jelenlét ereje. És nem csak karácsonykor, hanem bármikor.

Érdemes hát megállni, érdemes figyelni és együtt létezni mindennel, ami körülötted van. Érdemes újra rácsodálkozni a világra, mint tetted ezt gyermekkorodban. Engedd el magad, ne akarj mindent tökéletesen csinálni, ne akarj megfelelni, elég csak lenni. Önmagad lenni. És boldog leszel!

Kívánom, hogy sikerüljön a karácsony adta lehetőséget meglátnod és megtapasztalnod! Így születhetsz újjá, így indulhatsz el azon az úton, ami a Tiéd, csak a Tiéd.

Boldog Karácsonyt!

A csoda mindig veled van, csak nem veszed észre. Mindig vársz valamire, vágysz valamire, pedig a csoda mindig melletted van és körülölel. A csoda: maga az élet, a létezés megélése.

December 21. és bármikor. Van ez a dátum, egy pont, ami úgy belelopózott a köztudatba, amikor talán történik valami, talán nem. Persze mindig történik valami, folyamatosan változik bennünk és így körülöttünk minden. Mégis a maja naptár kapcsán ennek a napnak kitüntetett szerep jut. Azt mondom, hogy minden pillanatnak kitüntetett szerepe lehet, bármikor újjászülethetünk, bármikor. De, ha máskor nem, akkor legyen december 21-én. Miért ne?

Mi segíthet - ahogy feltettem magamban a kérdést, ahogy a címben is van - abban, hogy egészen másként lássuk a világot, a létet, ahhoz, hogy újjászülethessünk? Ahhoz, hogy jól érezhessünk magunkat a bőrünkben. Ahogy ültem a metrón, ez a kérdés fogalmazódott meg bennem. És a válasz is megjött. Egy szó csupán: ALÁZAT. 

Ez segíthet. Ha megadjuk magunkat. Nem harcolunk, nem küzdünk. Ha megadjuk magunkat a létnek. Azt mondjuk, hogy tessék itt vagyok, legyen úgy, ahogy lennie kell. Megadom magam. Nem akarok már, nem ellenkezem már, nem vágyok már. Csak megadom magam. Meghajolok a lét előtt, mélyen, alázattal. Ez segíthet.

Csendesedj el, adj magadnak időt, ülj le és add oda magad. Ha máskor nem most pénteken, december 21-én, a maja naptár fordulónapján. Ne gondolkodj, ne agyalj semmin, csak légy.

És akkor ide illendően, egy szép verset adnék újra Nektek, íme:

Reményik Sándor: Kegyelem


Először sírsz,
Azután átkozódsz,
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtáig maradék erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S át a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Aztán elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
mondod magadnak: mindegy, minden hiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától megnyílik az ég.
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
S akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled.
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed, a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar.
Akkor – magától – minden elcsitul.
Akkor – magától – éled a remény,
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem

Egy szép részlet, az "én" "bibliámból" , a szabadságról. A "bohócokról", a tarot kártyában a "bolondokról" szól, azaz ......-ról szól.....

Részlet, Müller Péter: Isten bohócai című könyvéből:

"A SZABADSÁG AZT JELENTI, HOGY AZ EMBER ÖNMAGÁTÓL SZABAD.

A saját én-varázslatától.

A tarot-kártyában a mi számunk a Nulla.

A Semmi.

Mi semmik vagyunk.

Amikor széttárt karokkal heversz a réten, vagy félálomban lebegsz a nyugodt tenger sós vizében, vagy amikor egy boldog pillanatodban nem gondolsz másra, csak arra, hogy "Most jó" - olyankor semmi vagy. És a bohócnak állandóan ezt kell éreznie: hogy lebeg, önmagától, saját én-varázslatától is szabadon."

"Ha átköltözöm, vagy ahogy a civilek mondják, "meghalok", az történik, hogy amíg átmegyek a "Minden elvész!" rettegésfokán, letépődik rólam ez a Bario, és a Semmi boldog pihenő állapotába jutok. Rólatok is megfelejtkezem természetesen. Nemcsak magamat, titeket is ki kell pihennem. És az egész küzdelmes életemet. Mint egy hajótöröttnek a parton: el kell terülnöm az isteni Nap örök világosságában."

Forrás: www.teozofia.hu

A  LÓTUSZ

„Fehér lótuszok tündökölve           

Hajbókolnak a nyári nap előtt.”    

 /Ady/

Az emberi szellem hasonlatos a lótuszvirághoz. Mint ahogy a lótusz a tavak és mocsarak iszapos fenekéről tör fel a víz felszínére, úgy sarjad ki az emberi szellem is az anyagi világ sötétjéből és úgy emelkedik föl a fény felé.

És miként a lótusz a vizek felszínén szétterjeszti leveleit, majd pedig a napfény hatására kibontakoztatja szépséges virágát, úgy bontakozik ki a szellemi mivoltát fölismerő emberi lélek is a magasabb világok fényénél a magasabb rendű erők hatására.

De ehhez az szükséges, hogy – mint a lótusz – boldogan kitárjuk lelkünket a szellem napsugara előtt és hagyjuk, hogy a magasabb világokból szüntelenül leáradó fények érleljék bensőnket, miként a Nap sugarai a lótuszvirág szívét.

Mikor tehát úgy érezzük, hogy lábunk elmerül a föld sarában, emeljük fel lótusz-szellemünket a legmagasabbhoz, ami számunkra létezik. Lelkünk már-már összecsukódó szirmai újra erőt, színt és szépséget nyernek majd tőle.

Szeretettel osztom meg ezt a dalt Veled, számomra mindig nagy élmény, ha hallgatom. Szép, csendes, lélekemelő ünnepet mára!

https://www.youtube.com/watch?v=ohmggr8HAIE

Szövege:

Aki valójában vagy

Lehet -e, hogy több ez az élet
amit "enyém"-nek nevezünk,
mint egy utazás a téren át
vagy egy történetecske?

Több-e az élet
mint amit a test érez?
Mint amit az elme ki tud következtetni
a megtapasztaltakból?

Vajon mi, akik lélegzetvétellel kezdjük,
függünk -e a formától,
és végünk ér -e a halállal?

Vesd le magadról e szerepeket és neveket,
és nevezd meg nekem azt ami visszamarad.
Az aki valójában vagy,
aki valójában Vagy

Azzal mérjük a sikert
amit felhalmozunk,
vagy a kötődésekkel amiket kialakítunk,
vagy a tettekkel amiket megteszünk.

Ám ezek is tovatűnnek,
bárhogy is próbálunk
a formához ragaszkodni.
A forma el fog pusztulni.

De a forma -e táncában benne rejlik a lehetőség,
hogy meglássuk a még megszületetlent.
És az is, hogy eldobjuk ezt a lehetőséget,
és beleragadjunk annak eljátszásába
akinek magunkat gondoljuk,
akinek magunkat gondoljuk.

Ez az életed
véget érhet bármikor.
Hol a figyelmed?
Hol az imád?
Hol van a dalod?

Egy szerencsés életben
hangot hallasz amely arra hív, 
hogy szabadulj ki leláncoltságod
és téves énképed köréből.

Hogy fölébredj az álomból,
és végre fölfedezd
lényed igazságát,
mielőtt a test meghal.

Hogy mielőtt lepereg az utolsó jelenet,
meglásd a vásznat amire az vetül.
Lásd azt mi lát engem és téged,
s akkor tudni fogod

hogy valójában ki vagy Te.
Hogy valójában ki vagy Te,
Hogy valójában Ki Vagy Te,
Hogy valójában Kik Vagyunk.

A magazinban megjelent cikkem most a tavaszi nagytakarításról szól, amit megosztok Veletek. Jó tisztogatást!

Tavaszi nagytakarítás

Eckhart Tolle: Most hatalma a gyakorlatban című könyvet ajánlom Nektek, melyből egy részlet:

"A szabadság kezdete annak felismerése, hogy nem a „gondolkodó" vagy. Abban a pillanatban, ahogy elkezded figyelni a gondolkodót, egy magasabb szintű tudatosság kapcsolódik be. Ekkor elkezdesz ráébredni, hogy a gondolaton túl létezik az intelligenciának egy hatalmas birodalma, s hogy a gondolat csak parányi ré­sze ennek az intelligenciának. Arra is rájössz, hogy minden, ami igazán számít - a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke -, az elmén túli birodalomból származik.

Ha kéred, küldöm: arielsziv@gmail.com

Mély alázattal és tisztelettel ajánlom Nektek a következő cikket:

http://csillagmag.hu/irasok/2012-feladat-a-nezopontvaltas/

Köszönet az írónak, hogy megosztotta Velünk!

Már pár éve felfokozott várakozás előzi meg ezt az évet, akár csak az ezredfordulót is megelőzte a ’90-es évek végén. Mi lesz ebben az évben? Nosztradamus, Maja naptár szerinti jövendölések, elkészített Hollywood-i katasztrófa-film, sok-sok írás, cikk jelent meg ezzel az évvel kapcsolatban. Én azt látom, hogy az emberiség már megint vár valamire. Valami külső történésre, amely majd esetleg alakít minket, megváltoztat, csökkenti szenvedéseinket, bánatunkat, hoz valami jót, de sajnos akár rosszat, katasztrófát, ami meg persze tovább növeli félelmeinket, amelyek egyébként is sokszor uralják az emberek nagy részét. A félelemkeltésnek sajnos manipulatív okai vannak, akit félelemben tartasz, az ki van szolgáltatva és abból „hasznot” lehet húzni. Az nagy üzlet lehet és manapság sajnos az is.

"A bolygón csupán egyetlen gonosztevő létezik: az emberi tudattalanság. Ez a felismerés az igazi megbocsátás. A megbocsátással áldozatidentitásod szertefoszlik, s megjelenik valódi erőd: a jelenlét ereje. Ahelyett, hogy a sötétséget hibáztatnád, fényt hozol be."

Eckhart Tolle: Új föld