Most találtam, megosztom Veletek.

Az Út

Nagy fényesség szállt le az égből,

Napfelkelte - saját életembe.

Tele csicsergéssel, tavasszal, élettel,

Gyöngyfűzér-módra kell hozzáillesszem

mindahhoz mi már az enyém.

Doboznyi kincs, selyemfű-méz,

No meg pár nehézség, Angyalok, Teremtő,

Segítsetek tovább, ha elszáll az erő.

Sokszor érzem azt, bátor s vitéz vagyok,

S erősít a tudat, hogy az ölelő karok

Nem csupán varázslat, álom és érzés,

Hanem a Csoda, maga a Létezés.

Lehet itt küzdeni, adott az aréna,

Ha sebzett vagyok jól jön a kamilla,

Igyekszem az úton magamra találni,

Amit nem adnak, ne akarjam várni.

Hosszú a jegyzék mi álmaimat őrzi,

Haladok feléjük, s bár néha felüti

Fejét némi kósza pánik,

Ballada-hitemmel viszek tovább bármit.

Közben főzőcskézem, gyereket nevelek,

Madártejet, almát, narancslét készítek.

S közben figyelem ki kér sárgadinnyét,

Kinek szívéért bármeddig elmennék...

Csípős reggelen remegve ébredünk,

Tél-hóhér, a tavaszt most már hozzad el nekünk!

Úgy tűnik, az idén túl nagy volt a szigor,

Hideg-űzéshez most már kell egy jó nagy szigony.

Jöjjön el a meleg, szerelem és tavasz,

Óvó gyámságodból kinőnék, kis Ravasz,

Köszönöm, hogy védtél, bizton úton vittél,

Mostantól a sajátomon - szeretném, ha hinnél! - 

haladok és érzem amint szép lassan lép elő

belőlem a bontakozó, s mutatkozni vágyó NŐ.

{Szerző: Bildi}