Ajánlom ezt a filmet Nektek szeretettel, minden benne van, minden, amiről irogatok.
Egy film
2012.09.09. 10:04Címkék: élet változás szabadság boldogság bátorság szív újjászületés tudatosság teljesség elindulás önmegtalálás nézőpontváltás A békés harcos útja
"Ahol a szíved...
2012.09.09. 10:01ott a kincsed!" Coelho: Az alkimista
Nem olyan rég, amikor csak úgy felcsaptam ezt a könyvet, mielőtt a polcra tettem volna, ezzel a mondattal néztem farkasszemet. Nyugtáztam, aztán eltettem a polcra. Aztán vagy két napja folyton az eszembe jut, mint ma reggel is. Gondoltam megadom magam és írok erről egy pár szót.
Ha ebből a könyvből csak ez az egy mondat marad meg útravalónak számunkra, akkor mindent megkaptunk. Ez a lét lényege, erre tanít minket az univerzum. Hogy légy önmagad, találj vissza önmagadhoz, fejtsd le feleslegeidet és térj vissza szívedhez. Semmi más dolgod nincs, csupán ezért kaptad mostani földi életedet is. Ezzel a lehetőséggel indultál ide, mondhatnám ez az életfeladatod.
"Ahol a szíved, ott a kincsed!" És ez igaz az élet minden területére, ahogy a munkádra, úgy a párkapcsolatodra is. Mert az vagy igazán, amit a szíved súg. Amit az elméd talál ki, amit az elméd akar megoldani, az már tele van tapasztalattal, tele védekezéssel, tele van félelmekkel és aggodalmakkal. Azaz önvédelemmel. Csak úgy kiagyaltad. Nem sok köze lehet a valósághoz, az egy kitalálmány csupán. Egy magyarázatkatyvasz.
Sokat írtam már arról, hogy szívvel élj és arról is, hogy mit is jelent ez. Összefoglalva újra: élj meg mindent, amit eléd tár az élet, bátorsággal, félelmek nélkül a szíved szerint, agyalás nélkül, természetes módon, minden pillanatban. Nincs már múlt, és nincs még jövő, ne foglalkozz velük. Éld meg a léted, áraszd magad szabadon.
Címkék: élet kezdet szabadság idézet bátorság szív lehetőség tudatosság lépés elme elindulás odaadottság önmegtalálás nézőpontváltás
A Lótusz
2012.07.17. 09:14Forrás: www.teozofia.hu
A LÓTUSZ
„Fehér lótuszok tündökölve
Hajbókolnak a nyári nap előtt.”
/Ady/
Az emberi szellem hasonlatos a lótuszvirághoz. Mint ahogy a lótusz a tavak és mocsarak iszapos fenekéről tör fel a víz felszínére, úgy sarjad ki az emberi szellem is az anyagi világ sötétjéből és úgy emelkedik föl a fény felé.
És miként a lótusz a vizek felszínén szétterjeszti leveleit, majd pedig a napfény hatására kibontakoztatja szépséges virágát, úgy bontakozik ki a szellemi mivoltát fölismerő emberi lélek is a magasabb világok fényénél a magasabb rendű erők hatására.
De ehhez az szükséges, hogy – mint a lótusz – boldogan kitárjuk lelkünket a szellem napsugara előtt és hagyjuk, hogy a magasabb világokból szüntelenül leáradó fények érleljék bensőnket, miként a Nap sugarai a lótuszvirág szívét.
Mikor tehát úgy érezzük, hogy lábunk elmerül a föld sarában, emeljük fel lótusz-szellemünket a legmagasabbhoz, ami számunkra létezik. Lelkünk már-már összecsukódó szirmai újra erőt, színt és szépséget nyernek majd tőle.
Címkék: élet változás szép szabadság fény szív szeretet tudatosság alázat teljesség
Szerelem, Szív megnyitása - még egyszer
2012.06.06. 11:46Megosztok Veletek egy gyönyörű idézetet Coelho egyik könyvéből, amely a szív megnyitásáról és a szerelem beengedéséről szól, és így magáról az életről. Oly szép, hogy úgy gondoltam, hozzácsapom még az előző írásomhoz.
Szerelem
„És éreztem, hogy a Másik abban a pillanatban elhagyja a testemet, és leül az egyik sarokban.
Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába: kifakítaná a régi bútorokat.
Láttam, ahogy a Másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit. Az eljövendő szerelmet eleve elutasítja az elmúlt szenvedések miatt.
Pedig a szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta.
Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.
És megvált.
Amikor kiűztem magamból a Másikat, végre újra megszólalt a szívem. Azt mondta, hogy a gátat átszakította az áradat, hogy minden irányból süvít a szél, s hogy boldog, amiért újra hallgatok rá."
Coelho: Piedra folyó partján ültem és sírtam, részlet
Címkék: szerelem bátorság szív coelho tudatosság áradás
Szeretet - Szerelem - Szív megnyitása
2012.06.06. 09:47A júniusban megjelenő magazinban ez volt a téma. Az írás, ha ihletként tör ki belőlem, mindig fantasztikus. Ezért más, ha egy a megadott témában kell írni, mert az nem mindig jön csak úgy. Volt olyan téma, amelyet úgy kellett kifacsarni magamból, hogy meglegyen. Ez a téma viszont összecsengett az adott állapotommal, az adott pillanatommal és csak úgy jött. Ez lett az eredménye, megosztom Veletek szeretettel.
SZERETET
Egy idézettel kezdem írásom, mely segítségemre lesz abban, hogy átadhassam számotokra azt, ami a szeretet lényege.
„ Lenni annyi, mint áradni. Létezni annyi, mint odaadottnak lenni. A folyamatos odaadottság a lét áradása. Minden azáltal van, hogy odaadott. ...Az odaadottság nem más, mint a szeretet."
Biegelbauer Pál
A földön - az embert leszámítva - minden lény és tárgy, minden ami van, odaadja magát… CSAK ÚGY. Anélkül, hogy ezen gondolkodna, anélkül, hogy ezért cserébe bármit kérne. Árad! Tehetnek vele bármit. Az ember nem ezt teszi. Az ember azzal, hogy megkapta a gondolkodás képességét és ezáltal kifejlődhetett személyisége, énje, képtelenné vált arra, hogy csak úgy áradjon, csak úgy odaadja magát. Tudattalanul minden cselekedetéért várja a viszonzást, várja vissza az elismerést, legyen az tárgyi vagy szóbeli, vagy csak a gondolatában megjelenő jó érzés, amit saját magának ad.
Lehet, hogy most sokan tiltakoznak azon, hogy de hát mi van akkor, ha én csak úgy segítek másokon, adományt adok, dicséretet, jó szót, mosolyt. Ez mind nagyszerű és szép, de csupán csak akkor nevezhetjük ezt szeretetnek, ha nem tölt el ettől minket egy jó érzés, egy elismerés saját magunk iránt. Mert, ha eltölt, akkor bizony csupán csak egy szimpla cserét hajtottunk végre, adtam valamit és kaptam valamit. Még ha ez csak egy jó érzést is adott számomra. Ez van.
Az igazi odaadottsággal te nem számítasz, csak a másik. Adod magad csak úgy és nem gondolsz arra, hogy mi lesz az eredménye odaadottságodnak. Felvállalod a teljes kockázatát annak, hogy lehet, hogy nem kellesz. Nem kell a másiknak az odaadottságod, a lényed. Olyan ez, mint egy halálugrás. Ugrasz a teljes bizonytalanságba, elfogadod azt, ami van, feltétel nélkül. Azt sem nézed, hogy kinek adsz, csak árasztod magad, odaadod magad. Ez az igazi szeretet. Amiért semmit nem vársz cserébe, ami viszonzás nélküli.
Csak kevesek jutottak még el környezetünkben abba az állapotba, akik erre képessé váltak, az odaadottságra, azaz a szeretetre. Ehhez, hogy képessé válj a szeretetre, először meg kell találnod igaz önvalódat. Le kell magadról fejtened azt a burkot, ami eltakarja isteni lényed, le kell magadról fejtened elméd és egód fátyolát, le kell tisztulnod. Ehhez keresned kell. Ebben számos útjelző tábla: ősi tanítások, gyógyítók, tanítók, jó könyv segíthet. Egyetlen dolgot viszont tenned kell: el kell köteleződnöd a mellett, hogy szeretnéd megtalálni önmagad, szeretnéd jól érezni magad a bőrödben, szeretnéd, ha rád találna a boldogság. Ha elköteleződsz, akkor hajtani fog egy olyan belső késztetés és erő, ami addig megy és keres, amíg meg nem találja a teljes megelégedettség állapotát. Vagy még pontosabban fogalmazva: rád nem talál ez az állapot, mert ezt nem elérni lehet, ezt nem akarni kell, ezt kapod.
"Ez az utazás, az élet a legtartalmasabb út és a legkalandosabb is egyben. Egyetlen titka van: csak a bátrak indulnak el, és csak a kitartóak jutnak el a végéig, de csak a taníthatóak nyerik meg."
SZERELEM
Mikor két lény, két ember találkozik egymással és az nagyon jó érzéssel tölti el őket, anélkül, hogy bármit tudnának a másikról, olyan vonzás jön létre, amit nem lehet megmagyarázni. Egymást éri két energiamező, két rezgésállapot és vonzza egymást. Ebből a kezdeti vonzásból kezd a két ember egymás felé fordulni és egymásba fonódni. Elárasztják egymást. Az elején ez egy igaz szerelem, mert nem vár el, csak árad. Ilyenkor mondjuk azt, hogy olyan rózsaszín felhőben úsznak. És bizony ilyenkor ez a szerelem még tiszta, valós és szép. Aztán, amikor ez a felhő kitisztul és megjelenik az elme és az ego, akkor a szerelem szertefoszlik, az odaadottság megszűnik és felváltja egy adok-kapok játék, aminek sajnos általában szétválás a vége. A szerelemhez két szabad ember, két magam ura ember kell, amit Müller Péter Isten bohócai című könyvében nagyon szépen fogalmaz meg. Hallgasd csak:
"A BOHÓCSZERELEM KÉT SZABAD LÉLEK SZABAD TÁRSULÁSA! ELKAPNI EGYMÁST A MAGASBAN, SZOROSAN, AZTÁN ELENGEDNI. - ÉS REPÜLNI TOVÁBB. A szerelemhez nem elég egy tüzelő szuka és egy kan egér!...Ahhoz egy Király kell és egy Királynő!...Két szabad ember! Két "magam ura" ember! Nem sóvárgás, vonítás! Van benne az is, de nem az a lényeg!... A lényeg, hogy nem elvesztek, hanem kiteljesedtek benne!...És az érzésnek nem a szolgái, hanem az urai maradtok!"
„Magam ura” ember az, aki megtalálta önmagát. Olyan ember, aki megtapasztalta, hogy a külvilág csak forma, aki tudja, hogy minden ő benne van, aki saját belsőjében már megtalálta a boldogságot, a nyugalmat és a békét. Aki tudja, hogy történjék körülötte bármi, az úgy jó, ahogy van, az ő nyugalma és békéje örök, az ő lelke hallhatatlan. Valami ilyesmi. És azért valami ilyesmi, mert a lényeg és az igazság szavakkal sosem fejezhető ki teljesen, csak valamennyire, csak részben.
Úgy érzem, hogy a földi síkon a szerelem által tapasztalhatjuk meg legjobban annak az érzésnek az esszenciáját, amit Isteninek nevezünk. Ebben az állapotban felejtkezünk el legjobban magunkról, ez által az érzés által tudjuk legjobban odaadni magunkat, CSAK ÚGY. Talán ezért vágyunk erre a legjobban, ez a legfőbb mozgatórugónk itt, a földi életben.
Kívánok Nektek ezért minél több igazi szerelmes pillanatot!
"Van aki képtelen a szerelemre, képtelen a mély érzelmekre, mert a szerelem is egyfajta halál, az elme s az ego halála." A.J. Christian
Szívünk megnyitása
Mit jelent ez? Olyan rejtélyesen hangzik és elég sokszor halljuk ezt mostanában. Nyisd ki a szíved, szívvel élj! Igen, ez olyan szépen hangzik, de nem tudjuk igazából, hogy ez mit jelent.
Azt jelenti, hogy kezdj el élni, kezdj el tapasztalni, kezd el odaadni magad. Akkor is ha fáj, akkor is, ha veszélyes, akkor is, ha félsz. Mert, ha nem teszed, nem is élsz. Már most halott vagy. Csak vegetálsz. A szív nélküli élet az önvédelemről szól. Óvatos vagyok, mindent megfontolok, hogy tegyem vagy ne tegyem, mert félek a következményektől. És ezáltal már nem vagyok önmagam. Ezáltal bezárom magam, nehogy valami „rosszat” tegyek vagy kapjak. Pedig rossz nincs is, rossz csak valakinek a szemszögéből lehet rossz. Minden valami miatt van, valamit tapasztalnod kell belőle, tehát a „rossz”-at valami miatt kapod, valami miatt fontos, hogy megéld.
Ha nem kezdesz el élni, akkor mit sem ér ez a földi, mostani életed. Ha nem kezdesz el tapasztalni, akkor, hogyan lépsz előre, hogyan lépsz egyre beljebb belső világodba? Ha nem élsz, akkor csak egyhelyben rostokolsz. Kizárólag a megtapasztalás segít neked megtalálni önmagad, ha beleengeded magad az életbe, ha beleengeded magad a szituációkba.
A legnagyobb gát, ami megakadályoz ebben: a félelem. Félsz az újabb fájdalomtól, félsz a csalódástól. Az eddigi tapasztalataid falakat, gátakat építettek közéd és a jelen élet közé. Ez bénít le. A félelmed. Ezt kell leküzdened, ha élni akarsz, ha szívvel akarsz élni. Ha szívvel szeretnél élni, akkor bátran el kell indulnod előre, az új megismerések felé. Erről már a magazin első számában írtam, de ha nincs meg, itt újra elolvashatod: http://arielsziv.blog.hu/2012/01/12/a_felelem_legyozese
Címkék: kezdet szerelem boldogság bátorság szív szeretet lehetőség tudatosság áradás áramlás elindulás odaadottság önmegtalálás
Bőség
2012.02.17. 09:26Mostanában ez a szó már nagyon elcsépelt lett. Mindenkinek ez kell. Ezért sóvárog sok-sok ember. Bőséget szeretne. Ezzel nem is lenne baj. Baj akkor van, ha a létrehozott bőség nincs összhangban a teremtő ember önvalójával. Ha nincs meg a jó alap, a ház is összedöl. Ez a sorsa. Mostanság az emberek a bőséget csak a forma világában keresik és képzelik el, mondhatnám úgy is, a bőség=anyagi jólét. Az anyagi világban keresnek. Gürcölnek, hajtanak, akarnak. Lesz ebből is valami, de nem az igazi és általában csak átmeneti. Boldogsággal csak ideig-óráig párosul.
A forma világa, az anyagi világ mindig elpusztul és elenyészik, legyen szó bármiről. Az a természete. Megsemmisül. Így az emberi test is. Csak átmenetileg a miénk.
A belső világ, az igazi önvalód, az örök. Ha arra indulsz el, ha azt keresed, mindenre rátalálsz. Békességre, szeretetre, örömre. Ha megismered, ha általa kapcsolódsz az univerzum áramlására, akkor az visz és megteremti, létrehozza a forma világában azt a bőséget, ami a Tiéd. Csakis a Tiéd. És tudsz vele szárnyalni, boldog lenni. Erre a bőségre törekedj. A csak a forma világára épített bőség hamar széthullik, ha nincs mögötte a belső világ egysége. Az a rendeltetése. Akár tetszik ez Neked, akár nem. És a helyzet ettől még szomorúbb is lehet. Mert ha nem keresed akkor is folyamatosan nyomul előre és meg akar nyilvánulni. Minél jobban ellenállsz, annál erősebb lesz az univerzum válasza. Össze fogja törni a formavilágodat. Olyan intenzitással, ahogy Te ellenállsz. Jobb, ha engedsz és megadod magad. És befelé figyelsz.
Azt hiszem, amit leírtam most, elég elvontnak tűnik. Megpróbálom egyszerűbben megfogalmazni. Amíg az anyagi világra helyezed a hangsúlyt, a pénzre, a szerzésre, a tartalom nélküli élvezetekre, addig kis örömökben lesz részed. Az sem rossz, de nem tartós. Fordulj be, a bensődbe, ott van a szíved, a szereteted, minden igazi kincsed. A legnagyobb bőség, a béke és nyugalom. Próbálj leválni a kinti világról, amennyiszer csak tudsz. És amikor egyre többször megtapasztalod ennek eszenciáját, egyszer csak eggyé válsz vele. Ezt kell először megértened, utána pedig gyakorolnod. Menni fog.
Ha megtalálod igazi önvalód, az mindenre elég lesz, az lesz maga a bőség. Akkor majd megtapasztalod, hogy az anyagi bőség csupán másodlagos, fontos, de nem lényeges. A forma világának törvénye nem fog változni, létesül, majd elpusztul, de ez számodra már elfogadottá válik.
"Az élet valóban bőkezű azokhoz, akik a Személyes Történetük szerint élnek" Coelho: Az alkimista
"..a bőség olyan természetes, akár a levegő, amit ki és befújunk, s hogy pont annyit leszünk képesek kifújni, amennyit beszívtunk. Az élet lüktetése, akár a szívdobbanás és a levegővétel, igaz törvény minden életterületen, míg egy testben élet lakozik.." Lélekpillangó, 2012. február 22.-i mese, www.lelekpillango.hu
Címkék: élet szabadság boldogság szív teljesség bőség önmegtalálás
2012 - "bűvös év?"
2012.02.08. 10:43Már pár éve felfokozott várakozás előzi meg ezt az évet, akár csak az ezredfordulót is megelőzte a ’90-es évek végén. Mi lesz ebben az évben? Nosztradamus, Maja naptár szerinti jövendölések, elkészített Hollywood-i katasztrófa-film, sok-sok írás, cikk jelent meg ezzel az évvel kapcsolatban. Én azt látom, hogy az emberiség már megint vár valamire. Valami külső történésre, amely majd esetleg alakít minket, megváltoztat, csökkenti szenvedéseinket, bánatunkat, hoz valami jót, de sajnos akár rosszat, katasztrófát, ami meg persze tovább növeli félelmeinket, amelyek egyébként is sokszor uralják az emberek nagy részét. A félelemkeltésnek sajnos manipulatív okai vannak, akit félelemben tartasz, az ki van szolgáltatva és abból „hasznot” lehet húzni. Az nagy üzlet lehet és manapság sajnos az is.
De nézzük a másik oldalát. Mi van azzal, ha valami jóra várunk, arra várunk, hogy történjen valami olyan, amitől boldogabbak, gazdagabbak, kiegyensúlyozottabbak leszünk. Mi történik ilyenkor? Kívülről várjuk, a külvilágtól a megoldást. Vajon tud-e a külvilág rajtunk segíteni? Vagy ha tud is, az vajon tartós lesz-e? Egyáltalán lehet-e tartós?
Én azt hiszem, hogy erre a választ sokan tudják már. Amit kívülről vársz, az sosem tartós. Akár „jó”, akár „rossz”. Ha kívülről várod a jót, ha kívülről remélsz, az csak mindig átmeneti boldogságot tartogat. A boldogságot, az egyensúlyt csak belülről kaphatod meg, önmagadból. Ott keresd és meg fogod találni. Ha elég kitartó vagy és figyelsz magadra, ha a szíveddel élsz, nemcsak átmeneti boldogság lesz a Tiéd, mert az a forrás állandó és örök. Ha szíveddel élsz és nem hagyod, hogy az elme uralkodjon feletted és beszűkítsen, akkor megtalálod a boldogságot, vagy úgy talán pontosabb: Rád talál a boldogság.
Én úgy gondolom, hogy 2012 egy olyan év, amely nagy lehetőségeket hordoz magában. 2012: a lehetőség éve, egészen bizonyos. Olyanok az univerzumban a körülmények, a forrás, a „mindenség” olyan állapotban van, hogy most van lehetőséged arra, hogy változtass. Ne kintről várd, bent keresd! Hogy sikerül-e élni ezzel a lehetőséggel csak rajtad múlik. Csak légy résen és figyeld önmagad. És Bízz!
Kívánom, hogy legyen 2012 az önfigyelés, az önmegtalálás, az önmegismerés és így a boldogság éve. Ne újból kívülről várjuk a csodát, keressük meg magunkban, mert mindenkiben ott van. Minden egyes emberben, kivétel nélkül!
A boldogság, a végső szabadság, az élet lehetősége Benned van. Ideje, hogy elindulj és megkeresd magadban. 2012-ben az „univerzum” ebben támogat Téged. Élj ezzel a lehetőséggel! Megéri!
„Megkezdődött 2012 – az egymásra találások, a felébredések, a különös élmények esztendeje. A mese éve, melyben a lélekpillangó szárnyainak aranypora által minden lehetővé válik. „ 2012. január 1-i mese www.lelekpillango.hu
Címkék: élet szabadság fény boldogság szív szeretet felfedezés lehetőség 2012 tudatosság pillangó önmegtalálás
"Jól, csak a szívével lát az ember." - Saint-Exupéry
2012.01.25. 12:33„Jól, csak a szívével lát az ember.” - Saint-Exupéry: A kis herceg
Most ne nevess, de szó szerint eldobtam az „agyam”, amikor belém nyilallt ez az idézet, csak úgy a semmiből, mert csak a tapasztalás az, ami megértette velem ezt a csodálatos mondatot. Szép volt eddig is, de meg nem tapasztalt. Persze nem az agyamról van itt szó, hanem elmém uralmának elhagyásáról. Ezt jelenti ez a mondat. Hogy add át az uralmat a szívednek, az érzéseidnek és ne hagyd, hogy az elméd és az egód diktáljon, mert jól csak a szíveddel láthatsz.
Egyszerűnek tűnhet ez, de még sem könnyű. Sok élet óta cipeled ezt a terhet, sok élet óta élsz az elme szűk birodalmában, így sok hatás halmozódott össze elmédben, amitől nem könnyű megszabadulni, de lehetséges és kívánatos is. Miért? Mert szabad lehetsz! Megszabadulhatsz elméd és egód gyötrő uralmától és elnyerheted a teljes megelégedettség állapotát. Boldog lehetsz.
Mit tégy? Először is lazulj el, most. És kezdj el bízni. Magadban és a körülötted lévő, a Téged átölelő világban, az univerzumban. Az életben, nem véletlenül kaptad. Bízz! Ne akard, csak bízz.
Ha bízol, az erőt ad és kitartást. Kitartást arra, hogy figyeld magad, figyeld a gondolataidat, az érzéseidet és keress addig, amíg meg nem találod azt az állapotot, hogy csak a szíveddel láss.
Fontos, hogy mindig őszinte légy magadhoz. Ne akard becsapni magad. Addig gyűjtsd az infókat, a tapasztalatokat, amíg meg nem ismered elméd és egód működését, mit is tesz, hogy is működik. Sokan írnak erről, pl. Osho, Müller Péter, E. Tolle. Ha ezzel a működéssel tisztában vagy, akkor már csak magadat, a gondolataidat, a szavaidat kell figyelned.
Az egót lehet figyelni, egyre sűrűbben észre lehet venni, majd el lehet csendesíteni és végül el fog tűnni. Ez a cél. Ez elérhető, bízz ebben.
„Jól, csak a szívével lát az ember.” Mert az elméje eltéríti a valóságtól, eltéríti az igazságtól. Önmagától, önmaga érzéseitől, szükségleteitől, természetességétől. Ez pedig nem egészséges, betegséget is okozhat és sok gyötrelmet. Abból pedig már volt elég. Hát akkor akár el is indulhatsz. Indulj, ne félj, senki nem fog bántani.
Címkék: élet szabadság boldogság szív szeretet tudatosság egó elme elindulás önmegtalálás
Új kezdet
2012.01.05. 10:39Amikor ezt az blogot létrehoztam, 2011. december 27-én, akkor még csak éreztem, hogy valami új fog eljönni az életemben. Most, amikor el is kezdek írni, meg is valósult ez az újjászületés bennem - fel is kell ide írnom, 2012. január 5.-e reggele -, ami számomra egy csoda.
Elsősorban magamnak köszönhetem. Miért magamnak? Mert nagyon kiváncsi, nagyon kitartó kereső voltam és nem utolsó sorban bíztam magamban. Ami eddig a pontig elvezetett, az a szüntelen keresés volt magamban, ami abban fejeződött ki, hogy nem álltam le sose arról, hogy figyeljem magam. Volt amikor már kemény figyelmeztetéseket kaptam, például egy komoly betegséget, de rengeteg jelet (bíztatót is), sok-sok-sok tükröt. Persze ezeket a jeleket mindenki megkapta, megkapja, de én addig néztem bele, addig kutattam, amíg nem éreztem, hogy igen ez az. "Talán ezt kell ebből látnom, vagy nem?"
Elárulom, a legutolsó tükör volt a legkeményebb. Az egó és az elme tükre. Ebbe majd belepusztultam. Ebben a tükörben értek életem eddigi legnagyobb fájdalmai. Azok az emberek, akik ezt tükröt tartották a legközelebb álltak hozzám, ezért fájhatott ennyire. És nagyon kellett ez a mély fájdalom, sajnos e nékül nem tudtam volna olyan mélyre jutni magamban, így nagyon hálás vagyok, hogy megtörtént. Annyira fájt ez, hogy szó szerint feszített az egész mellkasom és úgy éreztem, hogy szétszakadok. De nagyon szerencsés vagyok, mert erős a "szívem" és kibírta. Azért tettem idézőjelbe a szívet, mert nem a fizikai szívem, amelyik dobog, amiről beszélek, hanem a legbensőbb mélységem az.
Most, amikor itt írogatok, érzem, hogy nem lehet szavakkal kifejezni azt a dolgot, érzést vagy fene tudja, hogy mi is az, ami most bennem van. Valahogy mindent másként látok. Talán úgy, amit egy Drága Tündér arcán láttam eddig, hogy mosolyog és olyan szeretet sugárzik belőle, ami már nem sajnál, csak szeret. És amikor ezt a mosolyt kaptam, sose jött belém az az érzés, hogy ez megjátszott és ál. Csak van és oly természetes, és igazán szerető. Ezért szerettem ott lenni, ezért vágytam oda, a közelébe.
Úgy érzem, hogy még egyszer írnom kell legközelebbi barátaimról, páromról egy pár szót, hiszen nélkülük sehol sem lennék, vagyis itt és most, a teljes megelégedettség állapotában. Bátorítottak, lökdöstek, szerettek, megöleltek, osztoztak fájdalmamban, elviseltek, velem örültek és velem sírtak, voltak. És még mindig vannak. Meghajolok előttük, mélyen, teljes alázattal.
Mindenki képes rá, hogy megtalálja, azt ami nekem sikerült. És tényleg senki sem több senkinél, senki, senki. Többet most nem is mondok.
„Megpillantottam az igazságot. Ám nem úgy,
mintha én találtam volna fel a saját elmémmel.
Láttam, LÁTTAM, és eleven képe
mindörökre betöltötte a lelkemet…
Egy nap alatt, egy óra alatt azonnal helyre
lehet hozni mindent. A legfőbb dolog szeretni.”
Dosztojevszkij
