Most gondolj egy gyermekre és ha esetleg már át is élted saját gyermeked esetén, akkor láthattad azokat a pillanatokat amikor felfedezte, hogy mennyivel tágasabb a világ, ha ül, ha áll, ha lépked, látni akarta, meg szerette volna ismerni a világot. Csodálkozva nyitotta tágra szemeit és szemeiben láthattad az örömöt. „De izgalmas, de szép!” És mindig ment előre, hajtotta az új élmény öröme, az új világ felfedezése. Bátor volt, sokszor vakmerő, nem félt semmitől.

De mi a helyzet velünk? Új helyzetek, új lehetőségek kerülnek elénk, csak valahogy elfejtettünk bátornak lenni. Nagy bennünk a félelem. Elfelejtettük, milyen volt gyermeknek lenni, elfelejtettünk bátornak lenni. Félünk. Nem lépünk, hezitálunk. Állandóan azon gondolkozunk, azon jár az agyunk, hogy ha ezt vagy azt lépünk, mi lesz a következménye. Eddigi tapasztalatainkra hagyatkozunk, ha régen ezt léptem, ez lett a következménye, ha azt léptem fájdalommal járt és rossz vége lett. Félünk. Pedig minden helyzet új, minden megváltozott. Folyamatosan változik a környezetünk, így mi magunk is. Nincs két egyforma helyzet, minden résztvevő megváltozott.

Az első lépés, az elindulás: az a legnehezebb. Ha félsz, ha hagyod, hogy a félelem legyőzzön, nem élsz, pedig az élet sok csodát tartogat számodra, gondolj a kicsiny gyermekre. Dobog a szíved, remegsz? Csak először, akkor nagyon. Majd csitul és egyre könnyebbé válik a lépkedés. Egy új világ vár, tele csodával és új élménnyel. Új tapasztalatokkal, amitől egyre több leszel.

Sokat hallunk, olvasunk mostanában arról, hogy új idők jönnek, emelkedik a rezgésszint, dimenzióváltás lesz, katartikus élményeket fogunk átélni, a 2012.-es év különleges év lesz. Új kezdetek jönnek. Bárhogy is lesz, nekünk egy dolgunk van. Nem félni. Elindulni, lépegetni. Ki-ki a saját világában, bátran, lassan, előre.

Kívánok Nektek sok bátorságot az Új évhez és minden új kezdethez, Szeretettel!