Ez a kérdés csak akkor merül fel bennünk, mélyen, nem is kimondva, amikor már nagyon rosszul vagyunk. A végső elkeseredés stádiumában. Ekkor választhatunk. Tovább menekülünk valamibe vagy szemebnézünk magunkkal, az életünkkel. Ha az elménknek adunk utat, akkor a továbbmenekülés útját választottuk, legyen az bármilyen cselekedet. Sikerült egónknak egy új célt adni, amiben jól érzi magát és tovább virulhat. És tovább megyünk újra körbe és körbe, semmi nem változik, csak egy új ruhájában tündököl egónk, belül semmi sem változott.

Ha a szívünkre, mondhatnám inkább azt, hogy a belső sugallatunkra, megérzéseinkre, spontaniatásunkra, ösztönünkre hallgatunk, akkor szembenézünk magunkkal, életünkkel. Ez a nehezebb. Mert ez fájdalmas. Az eddigi, magunkról kialakított és őrzött önképpel kell szembenéznünk, hagynunk kell "meghalni", elpusztulni. Ehhez bátorság és legfőképpen alázat szükséges. Megadni magad annak, ami van. Megengedni azt, ami van. Akkor is, ha ez jelenleg borzasztónak tűnik. Csak így változhatsz, csak így léphetsz ki az egó börtönéből és lelhetsz békére.

Ez a katarzis élmény. A tisztító tűz. A megszabadulás. Legyen a Tiétek!

Ehhez ajánlom ezt az írást:

http://www.spiritualis-tanitasok.hu/aktualis.html

Címkék: ajánló szabadság bátorság lehetőség lépés önmegtalálás

Ajánló

 2013.12.24. 09:30

Kapcsolódva az előző bejegyzéshez, ajánlom Barkó Judit írását, amit nagyon köszönök Neki.  A "tanulást", az önmagad belseje felé való elindulást érdemes elkezdeni, előbb-utóbb úgy is rákerül a sor. Mire várnál még?

http://www.barkojudit.hu/publikacio-media/legujabbak/karacsonyi-kucorgo.html

Címkék: kezdet bátorság önismeret lehetőség tudatosság lépés elindulás önmegtalálás

Ha nem tudással, akkor..

 2013.10.12. 09:04

mivel? Isteni kegyelemből, ahogy az előző bejegyzésben olvashattad. Mikor kaphatjuk meg? Akarással nem, küzdéssel nem, ha szeretnéd nem. Miért is? Mert ilyenkor az egód akarja, pont az, amit el kellene hagynod, hagynod kellene, hogy meghaljon. 

Minden, amit gondolsz, minden amit aggyal akarsz megoldani, az egódat jelenti. Ezért nehéz. Mert úgy gondolod, hogy ezért vagy Te, aki vagy, a gondolataid által. Pedig az csak forma, jön és megy. Nem, Te nem a gondolatid által vagy, az vagy, aki észreveszi a gondoltakat. Ezért ha nem kapaszkodsz a gondolatokba, a józan észbe, elengeded azt, nem tulajdonítasz nagy jelentőséget neki, akkor sikerülhet. Ehhez alázat kell. Feladni személyiségedet, tapasztalatidat, gondolataidat.

"Mert Isten csak az ilyen teljes mélyponton, az önfeladó magány infernójában tud megjelenni."
Szepes Mária: Raguel hét tanítványa

 

Címkék: ego lehetőség tudatosság lépés önmegtalálás

Ajánló - Szerethető vagy!

 2013.08.08. 09:51

Szeretettel osztom meg ezt az írást Veled. Rád van bízva.

http://www.barkojudit.hu/publikacio-media/uj-kacsintasok/szeretheto-vagy.html

Címkék: élet kezdet változás bátorság szeretet lehetőség őszinteség lépés elindulás önszeretet nézőpontváltás

Ellenállás

 2013.06.28. 12:18

"Azt én tudom." "Ez nem így van." "Ezen én már túl vagyok." "De." "Rosszul gondolod." Sokszor hallom ezeket és ehhez hasonló mondatokat azoktól, akik kérdeznek, kiváncsiak: így reagálnak a válaszaimra. Ellenállnak. Azonnal. Erősen.

Igen, nem tudok segíteni senkinek. Mindenki csak magán tud. Ezen múlik. Igaz. Ugyanakkor úgy érzem belül, hogy lehet iránymutatást adni bárkinek, de csak az az ember fogja meghallani, aki nyitott és szeretné jobban érezni magát, és érzi, hogy valami nem jól működik körülötte és keresi a megoldást. Aki bevallja, hogy van vele gond és aki egóját félretéve bátran, bizalommal fordul a másik felé, nem ellenségnek tekinti, hanem szövetségesnek.

Miért is ellenállunk? Az egónk teszi ezt. Gépiesen, mert vesztét érzi. Így védelmezi magát, fennmaradását. Védi pozicióját, nehogy alulmaradjon. Így nem, vagy nehezen fogad el bármit is, amit kívülről mondanak neki és ráadásul azt az érzetet keltik, hogy valamit ő nem úgy tud, ahogy kell. Azonnali, elementáris erővel vág vissza, a fent említett mondatokat hangoztatva. Amíg ezek vagy ehhez hasonló mondatok elhangzanak, nincs mit tenni. Elhallgat az ember, ugyanis felesleges bármit is mondania. Zárva vannak a kapuk.

Aki igazán változni szeretne, aki szeretne kilépni káprázatos világából, annak fel kell hagynia az ellenálással. Ez csak alázattal lehetséges. És ez fájdalmas. Nem kicsit, de érdemes ezen túlesni, hisz felszabadulást hoz.

Szepes Mária, Varázstükör című könyvében így ír erről:

"Aki az ember betegségét gyógyítani kívánja, az a lelkével, legbenső lényegével vegye fel a kontaktust. Segítsen megkeresni vele együtt a dolgok valódi nevét. A varázsigét, amely eltünteti a képzelt különbségeket, gátakat emberek, országok, világrészek, bolygók, naprendszerek és Isten között. E folyamathoz azonban szükséges az ember, aki tudja, hogy beteg. Önként aláveti magát az operációnak. És az orvos. Ez a gyógyulás feltétele. Minden egyéb kuruzslás."

 

 

Címkék: ego kezdet bátorság lehetőség ellenállás lépés alázat elindulás önmegtalálás nézőpontváltás

Ha már én mostanában nem is, mások írnak Nektek fontos, mély és igazán segítő útbaigazításokat. Ezt olvastam ma. Szeretettel osztom meg.

http://www.life.hu/sztarszerzok/20130624-muller-peter-heti-utravalo-79-resz.html

Címkék: valóság lehetőség csapda tudatosság lépés elengedni elme hiedelem megadás megélés

Ajánló

 2013.02.28. 09:06

Újra Kiss Balázs Kúnó írását ajánlom Nektek. Minden benne van. Ahogy benned is minden. Belül. Csak szabadjára kell engedned. Semmi másra nincs szükséged, csak arra, hogy engedd bele magad a létbe, hogy éld meg azt ami van. Rögtön megéreznéd ennek felszabadító erejét és ha csak egy pillanatra is, nagyon jól éreznéd magad. Bárhol légy is, engedd el most izmaid, egy nagy sóhajtással fújd ki az összes gondod és engedd bele magad a környezetedbe, lazán, mosolyogva, mindegy, hogy mi vesz körül. Egyszerűen csak érezd meg a létezés csodáját egy pillanatra. Ne gondolj semmire, csak nézz körül, halld meg a hangokat, érzed az illatokat és létezz. Csak úgy.

Aztán ugyanilyen nyugalommal el is olvashatod ezt az írást, ha van kedved. Ajánlom szeretettel és köszönöm Kúnónak!

http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/eszrevetted-hogy-megvaltoztal/

Címkék: szabadság lét bátorság lehetőség lépés elindulás megelégedettség önmegtalálás nézőpontváltás

Az Elme

 2013.01.29. 16:07

Arra az elhatározásra jutottam, hogy új sorozatot indítok. Az elméről fogok írni, mi is az, milyen ereje van, hogy befolyásol minket folyamatosan. Úgy, mint az egóról szóló írásaimban is tettem, ami elém kerül ebben a témában, amit megélek, megtapasztalok az elméről, megosztom Veletek. Hátha segít Nektek is, mint nekem.

Ahogy én magam tapasztalom, az elmémet egy kis élősködőnek nevezném. Hasonlít az egóra, párban járnak. Megjenik és folyton nyomul. Sokszor már csak akkor veszem észre, amikor galibát okozott. Aztán helyre billentem. Lopja az energiám és szomorúságba, akár szenvedésbe hajszol. Mi is ez? Hogy megértsd, az elme leginkább maga a gondolat, gondolatok sorozata logikusan felépítve, maga egy illúzió. Mondok egy egyszerű példát. Valaki megígért Neked valamit, és nem tette meg. Te csak ennek eredményét tapasztalod, de nem beszéltel az illetővel. És akkor jön az elméd és elkezd kitalálni erre az esetre egyféle, de akár több verziót is. Már lehet, hogy eljutottál a gyűlöletig is, annyira felhergelted magad a saját elméd által, pedig még nem tudsz semmit sem arról, hogy miért nem tette meg az ígéretét. Az elme kitalál, az elme kombinál, az elme következtetéseket von le, minősít és így tovább. Terjed, búrjánzik, ural, akár csak egy élősködő. Az ismerősöd meg csak éppen eltörte a lábát, mondjuk, de te már lejátszottad a történetet előre. Ennyi.

Na persze, a mindenapi életben az elme szükséges és hasznos, nélkülözhetetlen "eszköz". Minden ami körülöttünk van, ami megteremtődött belőle indult el, egyszerűen csak érdemes a helyén kezelni, de erről is majd bőven lesz szó, legalább is ez a terv.

Szóval, ilyesmikről fogok irogatni ebben a témában, igyekszem sok gyakorlati példát is hozni Nektek. Az elmédet, akár csak az egódat a figyelmeddel tudod kordában tartani. Figyeld magad, figyeld elméd szokásos hajlamát, hogy visz el Téged a jelenből, akár a múltba, akár a jövőbe, hogy uralja életedet, hogy okoz akár szenvedést és gyötrelmet. Hogy szól a fejedben, folyton-folyvást. Hogy okoz zajt, hogy fáraszt.

"Az elme saját maga helye, és saját magán belül a pokol mennyországát és a mennyország poklát is megteremtheti." Milton

 

 

 

Címkék: kezdet figyelem lehetőség tudatosság lépés elme elindulás önmegtalálás nézőpontváltás

Egy kis olvasni, inkább tenni, vagy inkább elengedni való végett, szeretettel osztom meg ezt az írást Veletek! Köszönöm Kiss Balázs Kúnónak!!!

http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/2012-december-21-margojara/

Címkék: élet kezdet szabadság lehetőség tudatosság lépés elindulás csillagmag megelégedettség önmegtalálás nézőpontváltás

Ma, december 20-án a maja naptár szerint ilyen nap van ma, (Forrás, csillagmag.hu, maja naptár), megosztom Veletek szeretettel.

A világáthidaló napokon a megadás és az elengedés hívására kell figyelnünk. A megadás pontosan azt jelenti, hogy megszabadulunk a vágytól, hogy mindent kontrolláljunk. Más szóval ezeken a napokon megszabadulhatunk mindentől (legyen az tárgy, szokás, viselkedési minta, barát, esetleg társ) ami a fejlődésünkben gátol. Minél tudatosabban képesek vagyunk véghez vinni ezeket a mindennapi „halálokat”, annál könnyebben halad fejlődésünk folyamata. Be kell fejeznünk egy ciklust ahhoz, hogy egy újat elkezdhessünk.

Spektráris túnus: Felbomlás, a feloldódás ereje, az elért eredmény újra elengedése, minták és struktúrák átalakítása, egyszerűség, letisztázás, változás, elemekre bomlás, elengedés, leválás, eltérő / ellentétes hatások, a bonyolulttól az egyszerű felé tartó folyamatok, minden, ami eddig meghatározott, befolyásolt vagy megkötött leválhat rólad.

Címkék: kezdet szabadság boldogság lehetőség tudatosság lépés alázat teljesség elindulás önmegtalálás nézőpontváltás

December 21. és bármikor. Van ez a dátum, egy pont, ami úgy belelopózott a köztudatba, amikor talán történik valami, talán nem. Persze mindig történik valami, folyamatosan változik bennünk és így körülöttünk minden. Mégis a maja naptár kapcsán ennek a napnak kitüntetett szerep jut. Azt mondom, hogy minden pillanatnak kitüntetett szerepe lehet, bármikor újjászülethetünk, bármikor. De, ha máskor nem, akkor legyen december 21-én. Miért ne?

Mi segíthet - ahogy feltettem magamban a kérdést, ahogy a címben is van - abban, hogy egészen másként lássuk a világot, a létet, ahhoz, hogy újjászülethessünk? Ahhoz, hogy jól érezhessünk magunkat a bőrünkben. Ahogy ültem a metrón, ez a kérdés fogalmazódott meg bennem. És a válasz is megjött. Egy szó csupán: ALÁZAT

Ez segíthet. Ha megadjuk magunkat. Nem harcolunk, nem küzdünk. Ha megadjuk magunkat a létnek. Azt mondjuk, hogy tessék itt vagyok, legyen úgy, ahogy lennie kell. Megadom magam. Nem akarok már, nem ellenkezem már, nem vágyok már. Csak megadom magam. Meghajolok a lét előtt, mélyen, alázattal. Ez segíthet.

Csendesedj el, adj magadnak időt, ülj le és add oda magad. Ha máskor nem most pénteken, december 21-én, a maja naptár fordulónapján. Ne gondolkodj, ne agyalj semmin, csak légy.

És akkor ide illendően, egy szép verset adnék újra Nektek, íme:

Reményik Sándor: Kegyelem


Először sírsz,
Azután átkozódsz,
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtáig maradék erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S át a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Aztán elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
mondod magadnak: mindegy, minden hiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától megnyílik az ég.
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
S akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled.
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed, a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar.
Akkor – magától – minden elcsitul.
Akkor – magától – éled a remény,
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem

 

 

Címkék: élet kezdet szabadság fény boldogság bátorság szeretet lehetőség tudatosság lépés alázat elindulás megelégedettség önmegtalálás nézőpontváltás

„Két út áll előttetek: vagy ti uralkodtok az elmétek fölött, vagy az elmétek uralkodik fölöttetek.”
(Paulo Coelho)

Címkék: ego kezdet szabadság boldogság lehetőség tudatosság lépés elme elindulás nézőpontváltás

Ajánlom

 2012.10.30. 08:57

Szeretettel ajánlom ezt a írást és hálásan köszönöm az írójának!

http://csillagmag.hu/irasok/a-szabadsag-utjaban/

Címkék: kezdet szabadság boldogság bátorság lehetőség tudatosság lépés teljesség elindulás önmegtalálás nézőpontváltás

Természetesség

 2012.10.02. 11:51

Egy idő óta arra bíztatlak Titeket, hogy hallgassatok a szívetekre, ne gondolkodjatok, ne agyaljatok, éljetek ösztönből. Majd aztán rájöttem, hogy érdemes egy picit mélyebben azt kifejtenem, hogy mit is jelent az, amit én ezzel sugallok.

Mindig azt mondják nekünk, azt olvassuk, hogy mi, mint emberi lények itt a földön, azzal emelkedünk ki az élővilágból, hogy megkaptuk a gondolkodás képességét. Az állatok csak ösztönből viselkednek, nem gondolkodnak, nem agyalnak semmin, megélik azt, ami van. Ezért, ha egy ember kiéli az ösztöneit, akkor állatiasnak minősítik érte, így azt gondolom érdemes egy kicsit mélyebben kifejteni, hogy akkor hogy is van ez.

Ehhez a szóhoz, hogy ösztön, sajnos inkább negatív jelzők, negatív érzetek társulnak az emberek fejében, így vagyunk kondicionálva már gyerekkorunk óta. Már a szülők elkezdik a gyerekeket beszűkíteni egy adott társadalmi norma keretei közé, hogyan kell viselkednie, mi illik és mi nem. Van, aki ezt a keretet nagyon szűkre, van aki tágabbra teszi, de keret van. Keret kell is, hisz együtt élünk sokan itt a földön és ehhez bizony szabályokra szükség van. Azaz kulturáltságra szükség van, ezen a folyosón végig kell menni itt mindenkinek. Nyilván persze egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a kulturáltságot milyen mély elnyomás kísér. Mennyire akarja egy szülő gyermekét a saját képére alkotni, mennyire terjeszti ki a hatalmát gyereke felett, mennyire alázza, nyomorítja meg a lelkét. Hisz a gyerek kiszolgáltatottja szülejének, akár tetszik, akár nem, ő a legközvetlenebb olyan személy a gyerek életében, aki hat rá.

A környezetünk által tehát kondicionáltak vagyunk, ki milyen mértékben, az a környezet milyenségétől függ. Ezért viselkedésünket, cselekedeteinket ezek határozzák meg, a múltban megélt tapasztalatok. Ebből cselekszünk, ítélünk, ez határoz meg minket. És mivel ez határoz meg minket, elfedi igazi belső egyéniségünket, önvalónkat. Egy-egy helyzetben a szerint cselekszünk, döntünk, amit ez a kondicionáltság mond nekünk. Nem úgy, ahogy szeretnénk igazán. Elménk, mint személyiségünk őrzője itt közbelép és háttérbe szorítja belső érzetünket. Gyorsan aktivizálódik ilyenkor.

És akkor mi a megoldás? Már gyerekkorban vigyáznunk kell arra, hogy a szabályokon túl ne korlátozzuk le gyermekünk természetét, hagyjuk megélni az ő örömét, még akkor is ha az hangos, furcsa, fárasztó, vagy más mint a miénk. Ő csak egyszerűen jól érzi magát, nevet, futkározik, táncol, jól érzi magát, Ő ilyen. Had élje meg milyenségét, saját érdeklődését, azt, amit szeret csinálni. Hagyjuk meg egyéni szabadságát. Nem szabadosságát, szabadságát. Erről bővebben a Summerhill című könyvben sokat olvashatsz.

De akárhogy is igyekszel, a környezeti hatásokat nem tudod és nem is kell kivédened, nyilván persze nem mindegy mennyire elnyomott és kondicionált felnőtt, mennyire egészséges lelkületű emberré válunk. Minél jobban megnyomorította a környezete az embert, annál nagyobb bátorságra és annál kitartóbb munkára van szüksége ahhoz, hogy a hozott kondicionáltságtól megszabaduljon, ezáltal felszabaduljon. Viszont mindenki képes rá, a lehetőséget erre megkapta.

De hogyan szabadulhatunk fel kondicionáltságunk alól?

Ha elkezdünk természetesek lenni. Azt tenni, ami természetes nekünk. Ha éhesek vagyunk eszünk, amit kívánunk, ha szomjasak vagyunk iszunk, ha aludnánk, alszunk, ha szeretnénk kifejezni az érzéseinket, kifejezzük és így tovább. Nem törődve azzal, hogy mit szól ehhez a külvilág. Nyilván nem fekszünk le az utcán aludni, kulturáltságunk az marad és nyilván kötelességeink is. Viszont, amikor a lehetőség adott, akkor tegyük azt, ami jól esik nekünk.

Ha elkezdünk természetesek lenni, a legnehezebb a félelmeinket leküzdeni. De érdemes, mert ettől egyre inkább felszabadulunk. Egyszerűen csak azt tesszük mindig, ami számunkra természetes. Nem azért nem eszünk húst, mert azt mondják, hogy nem egészséges, hanem azért, mert természetes módon nem kívánjuk. Ha meg kívánjuk, együk meg. És ez a viselkedésünk vegye át a vezető szerepet életünkben, hogy éljük meg azt, ami számunkra természetes és jó, ne azt, amit az elménk, a kondicionáltságunk mond, amit a külső környezet diktál. Hesegessük el azt, az a korlátunk, vállaljuk bátran a belső érzeteinket, ne számítson az, hogy mit mondanak rólunk.

Egyszer elkezdett az motoszkálni a fejemben, hogy nem jó „tudatosnak” lenni. Ki is fejeztem ezt. Azt éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel. Éreztem, hogy az a nagy „tudatosságom”, millió dologban lekorlátoz, megbénít. Feszültté tesz. És bizony annak a viselkedésemnek akkor régen semmi köze sem volt a tudatossághoz, csak én azt hittem, hogy tudatos voltam. Nem tudatos voltam akkor, hanem kondicionált. Tudálékos, okoskodó és elmeirányított kis gépecske, sok-sok felhalmozott ismerettel, hogy mit hogy, és mit hogy nem kell csinálni. Közben már alig-alig voltam természetes és ezt a feszültséget éreztem. Ez buggyant ki akkor belőlem.

Érdemes megadnod magad, érdemes eldobni az „agyalást”, hisz tévútra visz, fájdalmakat, szenvedést okoz, akár betegséget is, például egy félelem miatt visszafojtott érzés által.

És ahogy már írtam Nektek a kondicionáltságunk összessége, az amit kaptunk, az az egónk. Sokat írtam már Nektek erről. Az egóról. Az nem te vagy, az egy „énutánzat”. Aki helyetted cselekszik, megsértődik, aki rángat, aki kéri jussát. Amíg hagyod, így lesz. Amíg nem veszed észre, ural. Minél többet észreveszed, úgy veszít erejéből. Minél többet észreveszed, azáltal a jelent éled és nem a múltat és a jövőt. A figyelmed a jelen pillanatba visz. …és folytathatnám itt reggelig a mondókámat, mert ez a lényeg, semmi más….és tudod miért teszem, azért hogy Neked is jobb legyen, csak ezért. Egyszerűen csak szeretném, ha minél több ember jól érezné magát, ha felszabadulhatna saját egója, azaz a kondicionáltsága alól.

De ha csak már azt megpróbálod, hogy egyre természetesebb légy, azzal is sokkal szabadabb leszel. Próbáld ki és meg fogod tapasztalni.

Címkék: ego változás szabadság boldogság figyelem lehetőség tudatosság lépés elme jelenlét természetesség megélés önmegtalálás nézőpontváltás

A belső utazáshoz - III.

 2012.09.12. 15:06

"Döbbenetes, hogy annyi kudarc után, még mindig kint keressük azt, amit csak belül találhatunk meg. Azt hisszük, hogy nem találtuk meg még azt az utat, amelyik a miénk, és keresünk tovább - kívül. Holott az ÚT bennünk van.

Testi, szellemi adottságaink csupán a készlet. Ezek vannak. Amíg korlátként éljük meg őket, addig a 'mi lenne ha...'  semmi mezején tengetjük látszatéletünket."

Biegelbauer Pál

Címkék: élet kezdet változás szabadság idézet boldogság bátorság lehetőség tudatosság lépés elindulás Biegelbauer Pál

"Ahol a szíved...

 2012.09.09. 10:01

ott a kincsed!" Coelho: Az alkimista

Nem olyan rég, amikor csak úgy felcsaptam ezt a könyvet, mielőtt a polcra tettem volna, ezzel a mondattal néztem farkasszemet. Nyugtáztam, aztán eltettem a polcra. Aztán vagy két napja folyton az eszembe jut, mint ma reggel is. Gondoltam megadom magam és írok erről egy pár szót.

Ha ebből a könyvből csak ez az egy mondat marad meg útravalónak számunkra, akkor mindent megkaptunk. Ez a lét lényege, erre tanít minket az univerzum. Hogy légy önmagad, találj vissza önmagadhoz, fejtsd le feleslegeidet és térj vissza szívedhez. Semmi más dolgod nincs, csupán ezért kaptad mostani földi életedet is. Ezzel a lehetőséggel indultál ide, mondhatnám ez az életfeladatod. 

"Ahol a szíved, ott a kincsed!" És ez igaz az élet minden területére, ahogy a munkádra, úgy a párkapcsolatodra is. Mert az vagy igazán, amit a szíved súg. Amit az elméd talál ki, amit az elméd akar megoldani, az már tele van tapasztalattal, tele védekezéssel, tele van félelmekkel és aggodalmakkal. Azaz önvédelemmel. Csak úgy kiagyaltad. Nem sok köze lehet a valósághoz, az egy kitalálmány csupán. Egy magyarázatkatyvasz. 

Sokat írtam már arról, hogy szívvel élj és arról is, hogy mit is jelent ez. Összefoglalva újra: élj meg mindent, amit eléd tár az élet, bátorsággal, félelmek nélkül a szíved szerint, agyalás nélkül, természetes módon, minden pillanatban. Nincs már múlt, és nincs még jövő, ne foglalkozz velük. Éld meg a léted, áraszd magad szabadon.

Címkék: élet kezdet szabadság idézet bátorság szív lehetőség tudatosság lépés elme elindulás odaadottság önmegtalálás nézőpontváltás

Ha már magad sem tudod...

 2012.09.05. 20:22

"Sz.- Szerintem folytatnod kéne az edzést….tornáznod kéne.

…….

Sz. - A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret…..hanem hogy szereti, amit csinál.

D. - Nézzen rám! Nézzen rám! Egy fémcsavar van a lábamban!

Sz. - Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen…a jó harcos nagyon is sebezhető….ez teszi igazán bátorrá.

D. - Mégis, hogy a fenébe edzhetnék? Hisz balesetem volt.

Sz.- A baleseted lecke volt. Az életben dönteni kell, dönthetsz úgy, hogy áldozat leszel, de dönthetsz másképp is.

D.- Fütyüljek a sérülésemre?

Sz.- A harcos cselekszik, csak a bolond sír.

D.- És ha nem tudom megcsinálni?

Sz. - Az a jövő, ne gondolj rá!

D. - De hogy kezdjek hozzá?

Sz. - Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van."

A békés harcos útja, részlet

,,,hallgass a szívedre!

 

Címkék: élet bátorság lehetőség áldozat lépés elindulás önmegtalálás nézőpontváltás A békés harcos útja

Most találtam ezeket a gondolatokat, amelyeket megosztok Veletek. Ezek a gondolatok, mint az enyémek is az elmétekre hatnak, hogy értsétek meg a félelem miben létét, vagyis inkább nem létét. Mert akár tetszik, akár nem az elme mindent érteni szeretne. Ez a természete. Ha nem sikerült nekem megértetni Veletek a félelem lényegét, akkor ez is segíthet. De ahogy olvasni is fogjátok, nem azzal fognak félelmeitek megszűnni, ha megértitek, hanem azzal, ha bátran, a félelmeitek ellen, önmagatokat vállalva, szívetekre (nem az elmétekre, agyatokra)! hallgatva lépegettek. De ezekhez a lépésekhez mindenképpen jó, ha értjük mi is az a félelem. Íme!

Biegelbauer Pál: Az egészség szívében, részlet

A félelem mélyén a semmi lappang.

Nemcsak azért, mert a félelmem tárgya

valamely, a jövőben bekövetkez(het)ő

veszteség, azaz valaki vagy valami

hiányozni fog, hanem azért is, mert

a félelem maga is a semmi kettőzése.

Hogy ezt teljes mélységében megértsük,

gondoljunk bármire, amitől félünk...

Itt van? Most jelen van? Nincs. Nem is lehet.

 

Életünk időbe ágyazott.

Az idő pedig mint a jelenpillanatok

egymásutánja jelenik meg számunkra.

Ebből következik, hogy múltam már nincs

- amit megtettem, nem tehetem meg nem tetté,

s amit nem tettem meg, nem tehetem megtetté.

A jövőm? Csak a reményeimben él.

Semmi biztosítékom sincs arra, hogy akár

csak a következő létpillanatot is megérjem.

 

Önmagától értetődő, mégis megrendítő

a tény: csak a jelen pillanat az, ami VAN.

Níncs több. A múlt már nincs,

a jövő még nincs (és talán nem is lesz).

Csak a jelen adott a számomra

tenni vagy nem tenni.

 

A félelem? Nemcsak a tárgya a hiány,

a semmi, hanem a létezési "tere"

a jövő is a semmi mezeje. Nincs.

És mégis kínoz.

Félni annyi, mint tönkretenni a VAN-t,

azzal, ami NINCS.

Döbbenetes, de lételméletileg belátható

tény, hogy szenvedéseink, gyötrődéseink,

félelmeink mélyén a SEMMIvel nézünk

farkasszemet.

A minket gyötrő rém, a sötétség fejedelme

(a sötétség is hiány - a fény hiánya)

a semmi ura - nincs.

Ám hiába az elméleti belátás.

A "semmi ágán ülő szívünk" "hangtalan

vacog" (József Attila).

Címkék: jövő illúzió szabadság félelem bátorság szenvedés idő múlt felismerés felfedezés lépés elindulás Biegelbauer Pál

Félelem, félelem. Sokat írok róla, nem véletlenül. Úgy gondolom, hogy az élet megélésének legnagyobb gátja, minden baj okozója, betegségek előidézője. Minden korlátunkat a félelem építi fel, az egyszer már megélt "rossz" tapasztalat, illetve a jövőtől való rettegés által. Láttam egy nagyon különleges és mély filmet nemrég és abban elhangzott egy nagyon fontos gondolat, valahogy így szólt: a félelem beteggé teszi a lelket. Olyan egyszerűen hangzott el és pont így vált nagyon méllyé. És sajnos ez így igaz. És bizony a félelem miatt nem vagyunk szabadok, az zár be minket, ez a mi börtönünk, nem más.

És mivel győzhető le? Csak bátorsággal, amit mindenki csak magából tud meríteni, az kívülről nem adható. Ha nem szeretnél tovább rabságban élni, ha szeretnél szeretetben élni, akkor érdemes bátran elindulni, akár szép lassan lépkedve, hogy rátalálj saját utadra. Ha nem megy rögtön, nem baj, de próbáld meg, amikor csak lehet. Ez már az igazi belső utazás első lépései. A félelmeinkkel szembe menni, ösztöneikre, szívünkre hallgatva bátran cselekedni, vállalni a megéléssel járó kockázatot, ami fájdalmat is okozhat. De csak így találkozhatsz össze igaz valóddal, ismerheted meg önmagad, hogy valójában ki is vagy.

"És merj gyermekké változni - hogy Tiéd legyen a mennyek országa" (Müller Péter) és ide kapcsolódik még, amit már a félelem legyőzéséről írtam, itt megtalálod: http://arielsziv.blog.hu/2012/01/12/a_felelem_legyozese

És akkor még pár gondolatot megosztok Veletek.....

"Mi azt szoktuk mondani, hogy a szeretet ellentéte a gyűlölet. Szó sincs róla. A szeretet ellentéte a félelem. A félelem az, ami meggátol engem önmagam áradásában, amely zárttá tesz, védekező alapállásúvá, s nem elárasztóvá." Biegelbauer Pál

"Nem azért küldtelek Benneteket a sötétbe, hogy rémet, kémet vagy bármiféle titkos ügynököt találjatok, mert azok nem ott vannak, hanem belénk vannak építve. A nevük: félelem és rettegés.

Az volt a szándékom, hogy féljetek. Szorongjatok. Rettegjetek. - De miért, Mester? - Mert ez az életünk alaphangja, Ariel. Manapság az "élni" azt jelenti, sötétségben élni. Ez ilyen. Nemcsak a cirkusz - a lelkünk is ilyen. Fényes nappal is. Ez az érzés a mai ember alapérzése. Félünk. Ebből kell kiindulni. Ebből a szorongásból szabadít meg bennünket a tánc! A tánc nem egyéb, mint tűzcsiholás a sötétségben. Szabadulóművészet. Ma élni azt jelenti, hogy a pokolban élni. Kis szünetet tartott, majd így folytatta: - Őszintén beszélek, barátaim! Gondolom, elég erősek vagytok már az igazsághoz. Én előbb-utóbb átlépek a szellemi hazámba, de ti még itt maradtok a holnaptól való rettegés birodalmában, melyben a legnagyobb elővigyázatosságra lesz szükségetek." Müller Péter: Isten bohócai

 

 

 

Címkék: élet kezdet szabadság félelem bátorság szeretet bizalom lehetőség lépés elme elindulás Müller Péter

A szabadságról egy picit

 2012.08.28. 09:55

Merülj bele az életbe, hogy szabad lehess! Másként nem fog menni, csak szólok. És ehhez semmi másra nincs szükséged: csak bátorságra! A félelmeid leküzdésére! De csak az első lépés nehéz, utána egyre könnyebb lesz. Erre bíztatlak! 

Részletek: Müller Péter: Isten bohócai című könyvéből

KÉTFAJTA BOHÓC VAN. AZ EGYIK MÁSOKAT MULATTAT. A MÁSIK: ÖNMAGÁT.

Az első nem szabad.

Úgy él, mint egy jó magaviseletű fegyenc: este héttől tízig, az előadás idejére eltávozást kap. A szorongó bohóc fél az élettől. Néha pánikbeteg vagy mélyen depressziós. Nem is titkolja. Hozzátartozói gyakran látják odahaza rosszkedvűnek, hacsak nem komédiázik előttük is. Ami iszonyúan fárasztó. Állandóan önvédelemben élni? Képzeljétek el milyen nehéz lehet?

De ne feledjétek, hogy közöttük vannak a színház- és cirkusztörténet nagy mulattatói! Mert este, amikor kifestik magukat, várja őket a nagyérdemű publikum, és széttárt karokkal, röhögve rohannak be a porondra, mert a közönség és a játék feldobja őket. Szeretik a sikert, imádnak másokat szórakoztatni, főleg azt, hogy végre megkapják a közönségtől a legdrágább kincset, amit nem kaptak meg önmaguktól: a szeretetet.

Bármit megtesznek csak szeressék őket. A szomorú bohócot a humora miatt szeretik. Ebben van szeretetreméltósága, de gyógyíthatatlan szomorúsága is. Mert az előadás után, amikor kialszanak a fények, a lelke káosza újra visszatér. Nyugtalanul alszik. És retteg, hogy bekövetkezik az, ami sajnos a mi életünkben bekövetkezett: hogy nem lesz cirkusz tőbbé! És akkor magára marad.

Ezek a mostohatestvéreink, akik másokat mulattatnak. De én nem erre tanítalak benneteket! Én arra nevellek, sőt, bűvöllek benneteket, hogy ti ne másokat, hanem...ÖNMAGATOKAT MULATTASSÁTOK!

Ássatok le az öröm forrásáig, s mint a gejzír, fakadjon föl lelketekből a szabadság! Fürödjetek benne, mert az örökké buzog. Akkor is, ha nincs cirkusz. Ha tél van, hóvihar, áradás vagy világvége: a forrás mindig buzog. Akkor is ha nem jár arra senki.

Kár a többieknek, ha nem fürödnek a derűtökben, de attól az még Derű, s úgy lebegtek benne, mint egy elsüllyeszthetetlen mentőcsónakban.

Onnan kezdve, hogy meghal bennetek a halál: a szüntelen öröm állapotába kerültök! És nem kell mókázni többé, mert az élet egy nagy Játék!"

"A lélek gyárilag, ahogy kikerült a Teremtő műhelyéből, örömre van hangolva. Alapjáraton a lélek örül. Boldog, hogy van. De amikor testet ölt, lezuhan. Elveszti szabad lebegését és üvölteni kezd. "Jaj, anyám, hogy kerültem én ide?" Attól a pillanattól kezdve hadjáratot indítunk az öröm visszaszerzéséért. Vagyis szabadságunkért."

Címkék: élet kezdet változás szabadság bátorság szeretet újjászületés lehetőség tudatosság lépés elindulás Müller Péter

Belső utazáshoz - I.

 2012.08.11. 13:03

Mivel ezt a témát nagyon fontosnak tartom, sőt azt hiszem keresésünk során ez az utolsó, amin át kell esnünk ahhoz, hogy végül a saját utunkat járhassuk. Ezért ha találok valami ehhez kapcsolódó idézetet, gondolatot, meg fogom osztani Veletek.

Íme az első pár.

Részletek Coelho: Brida című könyvéből.

"És ez az emlék felidézett benne egy másik gyerekkori emléket. A tengerparton volt az apjával, és az apja megkérte, hogy nézze meg, elég meleg-e a víz. Ő ötéves volt, és örült, hogy segíthet. Odament hát a vízhez és beledugta a lábát. "Beledugtam a lábamat, és hideg." - mondta az apjának. Az apja erre fölkapta, odavitte a vízhez, és se szó, se beszéd, bedobta a vízbe. Először megijedt, de aztán tetszett neki a játék. "Na, milyen víz?" - kérdezte az apja. "Finom" - felelte. "Nahát, akkor mostantól fogva ha meg akarsz tudni valamit, merülj bele!"

"Ne próbáld folyton megmagyarázni az érzelmeket. Élj meg mindent intenzíven, és amit éreztél, azt úgy őrizd magadban, mint valami isteni adományt. Ha úgy gondolod, hogy nem bírsz olyan világban élni, ahol az átélés fontosabb a megértésnél, akkor tegyél le a mágiáról. A látható és a láthatatlan közötti hidat úgy a legkönnyebb lerombolni, ha megpróbáljuk megmagyarázni az érzelmeket."

És talán a félelem legyőzéséhez egy segítő részlet.

"De előbb még eszébe jutott egy másik történet is az édesapjával. Vasárnap volt, a nagymamájánál ebédeltek, és ott volt az egész család. Ő olyan tizennégy éves lehetett, és panaszkodott, hogy valamilyen iskolai feladatot nem tud megcsinálni, mert amit elkezdett, arról végül kiderült, hogy teljesen rossz. "Talán ezek a hibák megtanítanak valamire." - mondta az apja. De Brida csak azt hajtogatta, hogy nem. Hogy rosszul kezdte el, és most már nem lehet kijavítani. Erre az apja kézen fogta, és átmentek abba a szobába, ahol a nagymama tévét szokott nézni. Ott volt egy régi, nagy állóóra, ami már évek óta nem járt, mert hiányzott belőle egy-két alkatrész. "Semmi nincs a világon, ami teljesen rossz lenne, kislányom - mondta az apja az órára mutatva. - Még egy álló óra is pontos napjában kétszer."  

Címkék: élet kezdet szabadság boldogság bátorság bizalom lehetőség tudatosság lépés teljesség elindulás önmegtalálás nézőpontváltás

Ma reggel ez a sor került elém "csak úgy" és eszembe jutott, hogy ez az Edda-dal részlet volt a középiskolai osztályom idézete a tablón. Mindannyian álmodtunk magunknak akkor egy világot.

Nagyon bátornak éreztem magam akkor és úgy gondoltam bármire képes vagyok. Szép korszak és szép pillanat volt. Sokkal közelebb voltam akkor igazi önvalómhoz, mint utána közel 20 évig bármikor. Az idézet, amit írtam minden osztálytársamnak, a híres Hamlet idézet volt, hogy "Mindenek fölött légy hű magadhoz..." és úgy van vége, hogy "Áldásom benned ezt érlelje meg majd." Akkor még csak ösztönösen tettem magamévá.

Adtam ezt az idézetet akkor másoknak, de nekem szólt igazán. Eltelt sok idő és ezt az idézetet el is felejtettem. Teljesen. És az idézettel együtt mélyen elfelejtettem önmagamat is. Hozzá hasonlóan feledésbe merültem.

Így vagyunk ezzel szinte mindnyájan. Elfelejtkezünk önmagunkról, elfelejtkezünk igazi önvalónkról és éljük csaknem kába, öntudatlan életünket, szerepekbe merülve. Néha kitekintünk magunkból, majd visszamerülünk, úgy teszünk, mint egy strucc, nem akarunk szembesülni magunkkal, a körülöttünk lévő dolgokkal. Szunnyadunk tovább. Nem vagyunk mi ezért rosszak, csak így kényelmesebb, így szebb, jó aludni és jó álmodni tovább, hisz az nem fáj nagyon, csak egy kicsit. Szinte olyan, mintha kicsit mindig be lennénk drogozva, mert így könnyebb elviselni, hogy nem a saját életünket éljük.

Bár az első ébredes nagyon fájdalmas lehet, mert ilyenkor sérül az önképünk, de jó, ha elkövetkezik. Én hálás vagyok, hogy nekem volt annyira rossz az életem, hogy elkövetkezett ez a pillanat. Kitekintettem akkor a környezetemre és nagyon nem erről álmodtam anno az Edda dalt dúdolva. Egy boldog életet álmodtam és helyette szembesülnöm kellett többszörös kudarcaim eredményével és egy megtört, szinte élettelen lénnyel, aki abban a pillanatban voltam.

Ezért figyelj oda ezekre a kitekintő pillanatokra az életedben, mert ezek lehetőségek arra, hogy észrevedd, hogy azt az életet éled-e, amely igazán Te vagy. Hű vagy-e önmagadhoz, vagy csak sodródsz és kábán teszed,azt amit a környezeted megkíván Tőled. És ha ebben a pillantban észreveszed, hogy Te nem az vagy, amit éppen "élsz", akkor érdemes előszedni a bárorságod és változtatni. Sosincs késő. Ezt és minden életet azért kapsz, hogy lehetőseged legyen megtalálni önmagad, az aki valójában ott belül vagy. És ha ez egyszer csak sikerül, eltölt egy derű és nyugodt érzés, és onnantól már Te irányítod az életed a szerint, aki Te vagy igazán. Csak amellett kell elköteleződnöd, hogy nem szeretnél már többet szenvedni és a többi jön magától. Bizz abban, hogy mindig jobb lesz.

Mert ahogy megérlelődött bennem a fenti idézet, saját magamban született meg az a felismerés, amit Shakespeare mondott, hogy mindenek fölött magunkhoz kell hűnek lennünk életünk során és akkor semmi baj nem lesz. Akkor jól fogod érezni magad, nagyon jól. 

Álmodni. Néha jó! Igen, néha jó egy kicsit becsapni magunkat, jól esik álmodozni, de lehetőleg csak akkor tegyük, ha tudatában vagyunk ennek a kis csalásnak. Mert ha álmodozunk, akkor a jövőben járunk és bár az olyan édes reménnyel tölt el minket, de nem engedi, hogy a jelent éljük. Közben nem vesszük észre a jelen pillanat csodáját, nem vagyunk éberek. Ha ezt sokszor tesszük, akkor nem is élünk, csak egy illúzió világban járunk, aminek semmi köze a valósághoz.  

Így aztán én azt mondom, hogy álmodozás helyett, élj! Éld meg az adott pillanatokat, éld meg önmagad és örülj az életnek. A jövő majd eljön, ne aggódj és ha bízol, akkor ahogy Osho is mondja, a mindenség leereszkedik Rád és támogat Téged. Nem kell harcolnod.

Aztán persze lehet mélyebbre menni, hogy mi is az a "valóság". Lehet, hogy ez a földi élet maga is csak egy álom. Ki tudja ezt? Mindenesetre, itt a földin síkon, ebben az tér-idő dimenzióban elég, ha elkezdünk arra törekedni, hogy jelen legyünk az életünkben, vegyük észre és ne hagyjuk elménket uralkodni rajtunk és ahogy Eckhart Tolle mondja, gyakoroljuk az időnélküliséget, ereszkedjünk bele a mostba és élvezzük. Ugyanis minden állapotunk rajtunk múlik, akár tetszik, akár nem. Akkor meg miért ne élveznénk az életet?

Címkék: illúzió világ valóság lehetőség jelen tudatosság lépés osho elme jelenlét álmodni tolle tudattalanság

A Jelenlétről

 2012.04.03. 21:49

Amit most megosztok Veled, nagy kincs lehet számodra. Nekem az! Nézd meg, ha kell sokszor. Ha már erre jársz, fogod érteni. Engedd magadba, fogadd el, éld át és akár add tovább!

https://www.youtube.com/watch?v=EdrnYFhAsUQ

Címkék: ego szabadság boldogság szeretet igazság felfedezés lehetőség tudatosság lépés elme teljesség jelenlét mindenség elindulás dimenzióváltás önmegtalálás nézőpontváltás

Napi ego - zavarban vagyok

 2012.03.20. 09:04

Egy kis csend után, amelyre most szükségem volt, újra jelentkezem.

Mindenki átélte már és még akár nap mint nap átéli azt az érzést, hogy valakinek vagy valakiknek a társaságában zavarban érzi magát. Hogy is viselkedjen, hogy álljon, üljön, mit kezdjen magával és ha még meg is kell szólalnia, mit is mondjon. Zavarban vagyunk. Elég feszültté válunk, szorongunk. Mert meg akarunk felelni a másik embernek, embereknek. Mintha ők jobbak lennének. Számít a véleményük. Kisebbnek érezzük magunkat tőlük, pedig tudnunk kellene, hogy nem vagyunk azok.

Azt gondolokm, hogy ez egy elég mély frusztráció, van mit rajta dolgozni. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, vedd észre és már rögtön a szituációban próbálj meg segíteni magadon. Gondolj arra, hogy Te is értékes vagy, mint a másik fél, lényegét tekintve Ő nem különbözik Tőled. Így könnyebb lesz és lépsz lassan előre.

Címkék: vélemény ego bátorság tudatosság lépés megfelelési kényszer

Felelősségvállalás

 2012.03.09. 09:50

Havonta egyszer egy magazinba írok egy cikket, a magazin által megadott témában. Ez a márciusi téma, fogadjátok szeretettel.

Felelősségvállalás
„Ahogy bent, úgy kint.” Ami belőled jön, ami körülötted van, azért csak Te felelsz. Lehetne ezt árnyalni, de hazugság lenne. Minden, ami körülötted van, azért Te vagy a felelős! Nem csak a tetteidért, a gondolataidért is felelsz, hiszen azok is megnyilvánulnak az anyagi világban, a Téged körülvevő formában. Ami most a jelened, azt Te teremtetted a múltadban.
Bocsáss meg, hogy ilyen durván és fájdalmat okozva rontottam Rád, de nem szerettem volna szépíteni a valóságot. Először. Hogy menjen beléd ez a gondolat, ez az érzés. Hogy hasson. De most nyugodj meg és ne szomorkodj, mert ha körbenézel a formavilágodban és nem tetszik, és elszomorít, attól Te még önmagadban egy Isteni lény vagy, önmagadban nagyon-nagyon értékes vagy! Ott belül, a mélységedben. Még ha most ezt nem is hiszed el. De akkor mi lehet a baj?
A baj az, hogy elfelejtkeztél erről, vagyis nem baj, csak ez van. Most. Nem találtad még meg magadban lényed valóját. Önvalódat eltakarja egy fátyol, az elméd, a kondicionáltságod fátyola. Ez kb. 3 éves korodban kezdődött el, az „én” megjelenésével. Kondicionált az egész környezeted, szüleid, a társadalom és minden olyan tapasztalat, ami ért. Így kialakult a személyiséged, amivé váltál, látszólag. És az egód. Az egód, ami annál erősebb, minél több megaláztatás ért Téged utad során. Hisz annál jobban nem hiszed el azt, hogy Te eredendően értékes vagy, Isteni lény vagy, belül, önmagadban. És ezért az ego mindig meg akar nyilvánulni, hogy megkapja azt a drogot, hogy jó.Folyton bizonyítani szeretné „jó”-ságát.
Pedig nagyon értékes vagy! E nélkül is. Ha ebben elkezdesz bízni, ha nap-nap után ezen dolgozol, egód nem kér majd annyi táplálékot, szépen csendesedni fog. És tisztulni fogsz. Egyre jobban fogod érezni magad a világban. Homályosodni fog a fátyol. Ahogy tisztulsz, gondolataid is csendesedni fognak és a körülötted lévő világ is változik majd. Kitisztul. Szépül. „Ahogy bent, úgy kint”.
Felelős vagy. Ez van. Legfőképpen azért, hogy halld meg belső hangod és figyelj rá. Vedd észre megérzéseidet. Úgy el tudsz indulni. Úgy meg tud jelenni a figyelem. Tudod majd figyelni gondolataidat, cselekedeteidet, reakcióidat. Észre tudod venni az egódat, az ego megjelenését. Egyre többször. És egyszer csak át fogod tőle venni a hatalmat. És ez által megjelenik igazi önvalód, aki vagy, fátyol nélkül. Aki eredendően jó és értékes. Megtalálod önmagad, majd meg is ismered, megismered igazi szükségleteidet és ez által felépül új formavilágod is, ami már tetszeni fog, hisz az Te magad leszel.
Felelős vagy. Önmagadért és így egész környezetedért, a világért. Érdemes figyelni. Nem csak Neked, mindenkinek jobb lesz így.
„A világ csak belülről változhat meg.”
Eckhart Tolle

Címkék: ego boldogság felelősség lehetőség érzés lépés feladat elindulás önmegtalálás

süti beállítások módosítása