Most találtam, megosztom Veletek.
Az Út
Nagy fényesség szállt le az égből,
Napfelkelte - saját életembe.
Tele csicsergéssel, tavasszal, élettel,
Gyöngyfűzér-módra kell hozzáillesszem
mindahhoz mi már az enyém.
Doboznyi kincs, selyemfű-méz,
No meg pár nehézség, Angyalok, Teremtő,
Segítsetek tovább, ha elszáll az erő.
Sokszor érzem azt, bátor s vitéz vagyok,
S erősít a tudat, hogy az ölelő karok
Nem csupán varázslat, álom és érzés,
Hanem a Csoda, maga a Létezés.
Lehet itt küzdeni, adott az aréna,
Ha sebzett vagyok jól jön a kamilla,
Igyekszem az úton magamra találni,
Amit nem adnak, ne akarjam várni.
Hosszú a jegyzék mi álmaimat őrzi,
Haladok feléjük, s bár néha felüti
Fejét némi kósza pánik,
Ballada-hitemmel viszek tovább bármit.
Közben főzőcskézem, gyereket nevelek,
Madártejet, almát, narancslét készítek.
S közben figyelem ki kér sárgadinnyét,
Kinek szívéért bármeddig elmennék...
Csípős reggelen remegve ébredünk,
Tél-hóhér, a tavaszt most már hozzad el nekünk!
Úgy tűnik, az idén túl nagy volt a szigor,
Hideg-űzéshez most már kell egy jó nagy szigony.
Jöjjön el a meleg, szerelem és tavasz,
Óvó gyámságodból kinőnék, kis Ravasz,
Köszönöm, hogy védtél, bizton úton vittél,
Mostantól a sajátomon - szeretném, ha hinnél! -
haladok és érzem amint szép lassan lép elő
belőlem a bontakozó, s mutatkozni vágyó NŐ.
{Szerző: Bildi}
