Ok 3: a szenvedést választod

 2014.11.20. 14:16

Miért? Hisz senki sem szeret szenvedni, vagy legalábbis bízom ebben. Akkor mégis miért választod?

Például megszoktad, egy játszma az életedben.Vagy figyelemre vágysz. Vagy csak épp mártír szerepet vállaltál fel, hogy így tedd jóvá eddigi "bűneid". Így jó lehetsz. Feláldozod magad. És még sok oka lehet.. az ego annyi mindent ki tud találni, hogy élhessen.

És olyan is van, hogy tudatosan választod a szenvedést. A pillanatnyi jóért. Elhiteted magaddal, hogy van biztos, hogy jó lesz már minden. Ha nem vagy éber, és kábítod magad. Ha például remélsz. Ha ragaszkodsz. Mindezekkel azt kockáztatod, hogy csalódhatsz. A csalódás pedig fáj.

...és még számos oka lehet annak, hogy nem sikerül megtalálni önmagad vagy felébredned vagy túllépni ez egón, vagy megvilágosodnod (amit már úgy lejárattak)..... hívhatjuk sokféleképpen... a lényeg az, hogy uralni az egódat, ami nem Te vagy....és amelyik úgy rángat Téged, ahogy neki jó.....

Szóval, hogy egyszerű-e ez az egész? Hmmm? Mivel nagyon kevesek jutnak el ebbe az állapotba, úgy tűnik, hogy annyira azért nem egyszerű.....

 

 

Címkék: ego változás szabadság szenvedés megszokás lehetőség tudatosság jelenlét elindulás tudattalanság

Ok 1: a fájdalom

 2014.11.19. 10:39

Kapcsolódva az előző bejegyzéshez és egy ma olvasott cikkhez a csillagmag.hu-n, miért is nem sikerül megtalálnunk az igazi mivoltunkat? Még akkor sem, ha idézem: "A megvilágosodott mesterek szerint ugyanis a világ legegyszerűbb dolga megtalálni saját felébredésünket."

Mindez azért olyan nehéz, mert nem vállaljuk fel azt a fájdalmat, ami ezzel jár. Inkább elmenekülünk. Mikor mibe. Ez van. Nem akarunk "meghalni". Vagyis: nem akarjuk meghalasztani egónkat. Fájdalmas "meghasonulással" jár. Valahogy így fejezhetem ki legegyszerűbben.

 

Címkék: ego fájdalom menekülés tudatosság önmegtalálás

Legjellemzőbb

 2013.12.20. 13:07

"Az öt Pándava fivért elűzik a királyi udvarból, és egy sűrű erdőbe menekülnek. Napok óta kóborolnak étlen-szomjan, amikor elérkeznek végre egy kristálytiszta tóhoz. A legifjabb már-már megmerítené edényét a vízben, amikor hirtelen hangot hall:

-Várj! Csak akkor ihatsz a tó vizéből, ha felelsz a kérdésemre. De jól vigyázz: ha téves a válaszod, azonnal meghalsz!

Az ifjú a láthatatlan hang irányába fordult, s a Hang ezt kérdezte tőle:

- Mondd meg: mi a legjellemzőbb az emberre?

A válasz idézet volt a Védák legmagasztosabb igéi közül s - az ifjú azonnal meghalt. Ugyanígy járt a második, a harmadik és a negyedik testvér is. Már négy halott hevert a földön, amikor Judhisztira a tó partjához lépett.

- Ha helyesen felelsz - szólt a Hang-, nemcsak szomjadat olthatod, de testvéreidet is föltámasztom. Mondd meg tehát: mi a legjellemzőbb az emberre?

És Judhisztira így felelt:

- Az emberre az a legjellemzőbb, hogy semmiből nem tanul.

Ahogy ezt kimondta, a fivérei mind életre keltek, s ő mohón ivott a tó hűvös vizéből."

Mahabharata, a világirodalom egyik legősibb műve

  

Címkék: ego függés ellenállás tudattalanság

Katarzis

 2013.12.12. 21:32

"A katarzis az a pillanat, amikor az én elveszti a csatát."

Müller Péter: Kígyó és kereszt

Címkék: ego szabadság katarzis

Szegénység

 2013.10.22. 14:57

"- A legnagyobb büntetés a szegénység, ugye?

- Büntetés? Én másképp nevezném. Próbatételnek talán, amely után bukás vagy megvilágosodás következik. A szegénység az embert szembeállítja a világgal, lemezteleníti, elevenen megnyúzza, jéggel veri, tűzzel égeti, hogy kiderüljön, mi marad meg belőle. A legtöbbje hamuvá válik. De nagy néha, igen igen ritkán, a rothadó salak között felragyog egy mag, amelyhez sem hideg, sem meleg, sem sötétség vagy halál nem férhet hozzá. Nem árhat neki. Nem pusztíthatja el többé....

- Az az egész, amit elmondtál, nekem nagyon kegyetlennek tűnik - mondta hevesen. - Ki csinálja ezt így? Ki rendezi? Ki okozza, hogy hozzáférhetetlen mag körül annyira fájjon az embernek ez a véres, rothadó salak? Van-e egyáltalán valaki vagy valami, ami értelmesen irányítja ezt az őrült zűrzavart? És ha van, ha a mi akaratunk ellenére is élni kényszerít bennünket, miért büntet érte nyomorral, elmebajjal, bénulással és ....

- Erre a kérdésre így nem lehet felelni. A dolgok megfejtése nem miért és nem az azért. Az élet, minden bonyolultságával együtt, megszüntethetetlen tény.

- Te hiszel Istenben?

- Igen.

- Hogyan találsz mentséget neki?

- Úgy, hogy minden rosszat múló káprázatnak látok, s egyedül Istent tudom valóságnak. A káprázat elmúlik, ahogyan az álomképek szertefoszlanak, ha az álmodóban megszűnnek az ingerek, amelyek a vágyképeket termelik. Isten azonban örök.

- De mi közöd van hozzá? Mi dolgod vele neked és nekem?

- Az, hogy egyek vagyunk vele.

- Ugyan! Hol? Miben vagyunk egyek? Miért nem tudok róla?

- Már megint kérdezel. Figyelj! Isten és közöttem állok én. Csak ez a káprázat-én a válaszfal közöttünk. A szegénység, a szenvedés és a halál. Ha sikerül lebontanod, szabad vagy. Ha sikerül lebontanod, Istenné válsz.

- Nem értem.

- Nem is érzed?

- Nem tudom.....lehet.

Az oktalan, céltalan, rejtélyes ujjongásra figyelt önmagában, amely úgy zúgott át lelkének sötét, szakadékos tájain, mint a napkeltét jelző hajnali szél."

Szepes Mária: Raguel hét tanítványa, részlet

Címkék: ego kezdet szabadság valóság figyelem egó örökkévalóság megadás Isten önmegtalálás Szepes Mária

Ha nem tudással, akkor..

 2013.10.12. 09:04

mivel? Isteni kegyelemből, ahogy az előző bejegyzésben olvashattad. Mikor kaphatjuk meg? Akarással nem, küzdéssel nem, ha szeretnéd nem. Miért is? Mert ilyenkor az egód akarja, pont az, amit el kellene hagynod, hagynod kellene, hogy meghaljon. 

Minden, amit gondolsz, minden amit aggyal akarsz megoldani, az egódat jelenti. Ezért nehéz. Mert úgy gondolod, hogy ezért vagy Te, aki vagy, a gondolataid által. Pedig az csak forma, jön és megy. Nem, Te nem a gondolatid által vagy, az vagy, aki észreveszi a gondoltakat. Ezért ha nem kapaszkodsz a gondolatokba, a józan észbe, elengeded azt, nem tulajdonítasz nagy jelentőséget neki, akkor sikerülhet. Ehhez alázat kell. Feladni személyiségedet, tapasztalatidat, gondolataidat.

"Mert Isten csak az ilyen teljes mélyponton, az önfeladó magány infernójában tud megjelenni."
Szepes Mária: Raguel hét tanítványa

 

Címkék: ego lehetőség tudatosság lépés önmegtalálás

Valóság

 2013.08.06. 10:31

"Semmi sincs rejtve, csak az ego vak. A Valóság közvetlenül az elmén túl van."

David R. Hawkins: A valódi én hatalma

Címkék: ego valóság elme

Ellenállás

 2013.06.28. 12:18

"Azt én tudom." "Ez nem így van." "Ezen én már túl vagyok." "De." "Rosszul gondolod." Sokszor hallom ezeket és ehhez hasonló mondatokat azoktól, akik kérdeznek, kiváncsiak: így reagálnak a válaszaimra. Ellenállnak. Azonnal. Erősen.

Igen, nem tudok segíteni senkinek. Mindenki csak magán tud. Ezen múlik. Igaz. Ugyanakkor úgy érzem belül, hogy lehet iránymutatást adni bárkinek, de csak az az ember fogja meghallani, aki nyitott és szeretné jobban érezni magát, és érzi, hogy valami nem jól működik körülötte és keresi a megoldást. Aki bevallja, hogy van vele gond és aki egóját félretéve bátran, bizalommal fordul a másik felé, nem ellenségnek tekinti, hanem szövetségesnek.

Miért is ellenállunk? Az egónk teszi ezt. Gépiesen, mert vesztét érzi. Így védelmezi magát, fennmaradását. Védi pozicióját, nehogy alulmaradjon. Így nem, vagy nehezen fogad el bármit is, amit kívülről mondanak neki és ráadásul azt az érzetet keltik, hogy valamit ő nem úgy tud, ahogy kell. Azonnali, elementáris erővel vág vissza, a fent említett mondatokat hangoztatva. Amíg ezek vagy ehhez hasonló mondatok elhangzanak, nincs mit tenni. Elhallgat az ember, ugyanis felesleges bármit is mondania. Zárva vannak a kapuk.

Aki igazán változni szeretne, aki szeretne kilépni káprázatos világából, annak fel kell hagynia az ellenálással. Ez csak alázattal lehetséges. És ez fájdalmas. Nem kicsit, de érdemes ezen túlesni, hisz felszabadulást hoz.

Szepes Mária, Varázstükör című könyvében így ír erről:

"Aki az ember betegségét gyógyítani kívánja, az a lelkével, legbenső lényegével vegye fel a kontaktust. Segítsen megkeresni vele együtt a dolgok valódi nevét. A varázsigét, amely eltünteti a képzelt különbségeket, gátakat emberek, országok, világrészek, bolygók, naprendszerek és Isten között. E folyamathoz azonban szükséges az ember, aki tudja, hogy beteg. Önként aláveti magát az operációnak. És az orvos. Ez a gyógyulás feltétele. Minden egyéb kuruzslás."

 

 

Címkék: ego kezdet bátorság lehetőség ellenállás lépés alázat elindulás önmegtalálás nézőpontváltás

Hétköznapi függőségek

 2013.04.19. 09:36

Az áprilisi magazinba ezzel a címmel kellett valamit létrehozni, ez sikeredett belőle, szeretettel osztom meg.

Az hogy hétköznapi, vagy ünnepi a függőség, az mindegy is. Vannak függőségeink. Milyensége, mélysége saját állapotunk szerint változik. Ha nem vagyunk jó állapotban, ha nem vagyunk egyensúlyban magunkkal, akkor erősebben függünk a külvilágtól, az tud rángatni minket, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor függőségünk csupán csak az univerzumban végbemenő változásokra redukálódik. Körülöttünk a forma folyamatosan változik, így hatással van ránk. Ezt a változást nem lehet megállítani, hisz ez a természete.

Így egyetlen feladatunk van csupán, hogy törekedjünk saját állapotunk javításán, jó állapotunk őrzésén és fenntartásán. Ez csak a jelenlét állapotában lehetséges, amikor tudjuk kontrollálni elménket és egónkat, amikor nem azonosulunk gondolatainkkal és azt kísérő érzelmekkel. Ha nem vagy ilyen állapotban, akkor elméd fogságában könnyen dönt le az érzelem, reaktív mintáid megjelennek és fájdalmat, szenvedést okoznak. Ilyenkor úgy érzed, hogy bántottak téged, fájdalmat okoztak neked, a külvilágot teszed felelőssé saját állapotodért, holott csak te vesztetted el a kontrollt, te nem voltál résen, te nem figyeltél oda, hagytad, hogy a megjelenő gondolattal és az azt kísérő érzelemmel azonosulj. Pedig az nem Te vagy. Az csak az egód. Te az a tudatosság vagy, aki mindezt láthatja, észreveheti, kontrollálhatja. Nem az egó vagy, akinek hiszed magad.

Ezért érdemes figyelni magadra. Észrevenni azt a pillanatot, amikor egy gondolat magával sodor, amikor egy gondolattal azonosítod magad. Ha megjelenik egy negatív gondolat, akkor könnyen elindul saját útjára és már egy egész történetecske kerekedik ki belőle, aminek semmi köze a valósághoz. Csupán egy illúzió. Egy régi séma, tapasztalat, kondicionáltság, ami magával sodor ilyenkor. És lehúz a mélybe. És mivel ilyenkor hajlamos vagy a környezetedet hibáztatni saját állapotodért, őket is magával ránthatod.

Ez a gondolattal való azonosulás miatti függőség. Van olyan is, amikor nem egy gondolattal, hanem egy tárggyal azonosulsz. Egy ház megszerzésével, egy mobiltelefon tulajdonlásával, egy ember birtoklásával stb. és azt mondod, hogy nekem ilyenem van, ezért én többet érek annál, akinek nincs és elkezded hajszolni ezt. Úgy gondolod, hogy ha neked is lesz ilyen vagy olyan „tárgyad” többet fogsz érni, mert ha ezt elérted, te jó vagy, jobb vagy annál akinek nincs. És elkezdesz ehhez a tárgyhoz ragaszkodni, mert ennek birtokában érzed magad jobbnak. És akkor ettől a tárgytól fogsz függni. Aztán ha eléred, akkor lesz egy másik tárgy, amire elkezdesz vágyni, mert azt hiszed, hogy attól leszel több. És ez nem ér véget így soha. Ezért ne azonosítsd magad azzal, hogy mid van és mid nincs, az nem Te vagy, csak az egónak van szüksége erre az érzetre, a folytonos bizonyításra. Ne gondold azt, hogy bárminek a birtoklásával több leszel. Ez szintén illúzió. Lényegedet tekintve senkinél sem vagy több, sem kevesebb.

 Saját állapotodért Te vagy a felelős. Így függőségeidért is, senki más. Ezért figyelj magadra, figyelj azonosulásaidra, ennyit tehetsz te.

"A dolgokhoz való ragaszkodásod magától eltűnik, ha önmagadat már nem bennünk igyekszel megtalálni." Eckhart Tolle

 

A magazint ezen az elérhetőségen olvashatod:

http://blissragyogas.hu/fenyhalo-spiritualis-magazin

 

Címkék: ego függés lehetőség egyensúly tudatosság elme jelenlét éberség azonosulás Eckhart Tolle

Az ego táplálásának rafinált és fondorlatos módja ez a mondat: "Milyen rendes vagyok!". Szinte érződik belőle, hogy megveregetjük ilyenkor a saját vállunkat és nagyon jó érzés önt el ilyenkor magunk iránt. Teszek, mondok valamit és ettől milyen jó vagyok. Ez az ego drogja, semmi más!

És akkor jöjjön ide néhány példa is, hogy tudd észrevenni. Adok valamit, adományozok valakinek valamit, segítek és ezzel azt adom magamnak, hogy milyen jó vagyok és ez megelégedettséggel tölt el engem. Vagy egyszerűen csak túl kedves, nyájas vagyok valakivel és ezért azt az érzetet nyugtázom magamnak, hogy de rendes vagyok.

Vigyázz, mindez nem azt jelenti, hogy ne adj, hogy ne légy kedves, csak azt, hogy ne ezért az érzésért adj, ne ezért az érzésért legyél jó. Hisz ez csak az egódat táplálja.

De, ha észreveszed, hogy megjelenik ez a jó érzés benned egy jó cselekedeted által, akkor sincs semmi baj, csak vedd észre, nyugtázz, hogy ez az egónak kellett, őt tápláltad. Ne csapd be magad, ne terelj!

Ha nem adsz és ha nem vagy kedves, Te akkor is eredendően jó vagy, jó. Ne felejtsd ezt el! 

Címkék: ego figyelem tudatosság önzőség

„Két út áll előttetek: vagy ti uralkodtok az elmétek fölött, vagy az elmétek uralkodik fölöttetek.”
(Paulo Coelho)

Címkék: ego kezdet szabadság boldogság lehetőség tudatosság lépés elme elindulás nézőpontváltás

Természetesség

 2012.10.02. 11:51

Egy idő óta arra bíztatlak Titeket, hogy hallgassatok a szívetekre, ne gondolkodjatok, ne agyaljatok, éljetek ösztönből. Majd aztán rájöttem, hogy érdemes egy picit mélyebben azt kifejtenem, hogy mit is jelent az, amit én ezzel sugallok.

Mindig azt mondják nekünk, azt olvassuk, hogy mi, mint emberi lények itt a földön, azzal emelkedünk ki az élővilágból, hogy megkaptuk a gondolkodás képességét. Az állatok csak ösztönből viselkednek, nem gondolkodnak, nem agyalnak semmin, megélik azt, ami van. Ezért, ha egy ember kiéli az ösztöneit, akkor állatiasnak minősítik érte, így azt gondolom érdemes egy kicsit mélyebben kifejteni, hogy akkor hogy is van ez.

Ehhez a szóhoz, hogy ösztön, sajnos inkább negatív jelzők, negatív érzetek társulnak az emberek fejében, így vagyunk kondicionálva már gyerekkorunk óta. Már a szülők elkezdik a gyerekeket beszűkíteni egy adott társadalmi norma keretei közé, hogyan kell viselkednie, mi illik és mi nem. Van, aki ezt a keretet nagyon szűkre, van aki tágabbra teszi, de keret van. Keret kell is, hisz együtt élünk sokan itt a földön és ehhez bizony szabályokra szükség van. Azaz kulturáltságra szükség van, ezen a folyosón végig kell menni itt mindenkinek. Nyilván persze egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a kulturáltságot milyen mély elnyomás kísér. Mennyire akarja egy szülő gyermekét a saját képére alkotni, mennyire terjeszti ki a hatalmát gyereke felett, mennyire alázza, nyomorítja meg a lelkét. Hisz a gyerek kiszolgáltatottja szülejének, akár tetszik, akár nem, ő a legközvetlenebb olyan személy a gyerek életében, aki hat rá.

A környezetünk által tehát kondicionáltak vagyunk, ki milyen mértékben, az a környezet milyenségétől függ. Ezért viselkedésünket, cselekedeteinket ezek határozzák meg, a múltban megélt tapasztalatok. Ebből cselekszünk, ítélünk, ez határoz meg minket. És mivel ez határoz meg minket, elfedi igazi belső egyéniségünket, önvalónkat. Egy-egy helyzetben a szerint cselekszünk, döntünk, amit ez a kondicionáltság mond nekünk. Nem úgy, ahogy szeretnénk igazán. Elménk, mint személyiségünk őrzője itt közbelép és háttérbe szorítja belső érzetünket. Gyorsan aktivizálódik ilyenkor.

És akkor mi a megoldás? Már gyerekkorban vigyáznunk kell arra, hogy a szabályokon túl ne korlátozzuk le gyermekünk természetét, hagyjuk megélni az ő örömét, még akkor is ha az hangos, furcsa, fárasztó, vagy más mint a miénk. Ő csak egyszerűen jól érzi magát, nevet, futkározik, táncol, jól érzi magát, Ő ilyen. Had élje meg milyenségét, saját érdeklődését, azt, amit szeret csinálni. Hagyjuk meg egyéni szabadságát. Nem szabadosságát, szabadságát. Erről bővebben a Summerhill című könyvben sokat olvashatsz.

De akárhogy is igyekszel, a környezeti hatásokat nem tudod és nem is kell kivédened, nyilván persze nem mindegy mennyire elnyomott és kondicionált felnőtt, mennyire egészséges lelkületű emberré válunk. Minél jobban megnyomorította a környezete az embert, annál nagyobb bátorságra és annál kitartóbb munkára van szüksége ahhoz, hogy a hozott kondicionáltságtól megszabaduljon, ezáltal felszabaduljon. Viszont mindenki képes rá, a lehetőséget erre megkapta.

De hogyan szabadulhatunk fel kondicionáltságunk alól?

Ha elkezdünk természetesek lenni. Azt tenni, ami természetes nekünk. Ha éhesek vagyunk eszünk, amit kívánunk, ha szomjasak vagyunk iszunk, ha aludnánk, alszunk, ha szeretnénk kifejezni az érzéseinket, kifejezzük és így tovább. Nem törődve azzal, hogy mit szól ehhez a külvilág. Nyilván nem fekszünk le az utcán aludni, kulturáltságunk az marad és nyilván kötelességeink is. Viszont, amikor a lehetőség adott, akkor tegyük azt, ami jól esik nekünk.

Ha elkezdünk természetesek lenni, a legnehezebb a félelmeinket leküzdeni. De érdemes, mert ettől egyre inkább felszabadulunk. Egyszerűen csak azt tesszük mindig, ami számunkra természetes. Nem azért nem eszünk húst, mert azt mondják, hogy nem egészséges, hanem azért, mert természetes módon nem kívánjuk. Ha meg kívánjuk, együk meg. És ez a viselkedésünk vegye át a vezető szerepet életünkben, hogy éljük meg azt, ami számunkra természetes és jó, ne azt, amit az elménk, a kondicionáltságunk mond, amit a külső környezet diktál. Hesegessük el azt, az a korlátunk, vállaljuk bátran a belső érzeteinket, ne számítson az, hogy mit mondanak rólunk.

Egyszer elkezdett az motoszkálni a fejemben, hogy nem jó „tudatosnak” lenni. Ki is fejeztem ezt. Azt éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel. Éreztem, hogy az a nagy „tudatosságom”, millió dologban lekorlátoz, megbénít. Feszültté tesz. És bizony annak a viselkedésemnek akkor régen semmi köze sem volt a tudatossághoz, csak én azt hittem, hogy tudatos voltam. Nem tudatos voltam akkor, hanem kondicionált. Tudálékos, okoskodó és elmeirányított kis gépecske, sok-sok felhalmozott ismerettel, hogy mit hogy, és mit hogy nem kell csinálni. Közben már alig-alig voltam természetes és ezt a feszültséget éreztem. Ez buggyant ki akkor belőlem.

Érdemes megadnod magad, érdemes eldobni az „agyalást”, hisz tévútra visz, fájdalmakat, szenvedést okoz, akár betegséget is, például egy félelem miatt visszafojtott érzés által.

És ahogy már írtam Nektek a kondicionáltságunk összessége, az amit kaptunk, az az egónk. Sokat írtam már Nektek erről. Az egóról. Az nem te vagy, az egy „énutánzat”. Aki helyetted cselekszik, megsértődik, aki rángat, aki kéri jussát. Amíg hagyod, így lesz. Amíg nem veszed észre, ural. Minél többet észreveszed, úgy veszít erejéből. Minél többet észreveszed, azáltal a jelent éled és nem a múltat és a jövőt. A figyelmed a jelen pillanatba visz. …és folytathatnám itt reggelig a mondókámat, mert ez a lényeg, semmi más….és tudod miért teszem, azért hogy Neked is jobb legyen, csak ezért. Egyszerűen csak szeretném, ha minél több ember jól érezné magát, ha felszabadulhatna saját egója, azaz a kondicionáltsága alól.

De ha csak már azt megpróbálod, hogy egyre természetesebb légy, azzal is sokkal szabadabb leszel. Próbáld ki és meg fogod tapasztalni.

Címkék: ego változás szabadság boldogság figyelem lehetőség tudatosság lépés elme jelenlét természetesség megélés önmegtalálás nézőpontváltás

Egy szép részlet, az "én" "bibliámból" , a szabadságról. A "bohócokról", a tarot kártyában a "bolondokról" szól, azaz ......-ról szól.....

Részlet, Müller Péter: Isten bohócai című könyvéből:

"A SZABADSÁG AZT JELENTI, HOGY AZ EMBER ÖNMAGÁTÓL SZABAD.

A saját én-varázslatától.

A tarot-kártyában a mi számunk a Nulla.

A Semmi.

Mi semmik vagyunk.

Amikor széttárt karokkal heversz a réten, vagy félálomban lebegsz a nyugodt tenger sós vizében, vagy amikor egy boldog pillanatodban nem gondolsz másra, csak arra, hogy "Most jó" - olyankor semmi vagy. És a bohócnak állandóan ezt kell éreznie: hogy lebeg, önmagától, saját én-varázslatától is szabadon."

"Ha átköltözöm, vagy ahogy a civilek mondják, "meghalok", az történik, hogy amíg átmegyek a "Minden elvész!" rettegésfokán, letépődik rólam ez a Bario, és a Semmi boldog pihenő állapotába jutok. Rólatok is megfelejtkezem természetesen. Nemcsak magamat, titeket is ki kell pihennem. És az egész küzdelmes életemet. Mint egy hajótöröttnek a parton: el kell terülnöm az isteni Nap örök világosságában."

Címkék: ego szerepek szabadság fény semmi lehetőség tudatosság gát önmegtalálás nézőpontváltás énutánzat

EGO III. - az ellenállás maga

 2012.07.18. 09:55

Ahogy haladok utanom, mindig valami új szemszögből, de lehet, hogy csak csupán egy mélyebb szintről jön elém egy-egy olyan új gondolat, amely talán még pontosabban, talán még érthetőbben és talán még eredményesebben fejezi ki  azt, ami a tiszta tudatunkat eltakarja, befátyolozza, ami miatt képtelenek vagyunk elfogadni a létet és felszabadult boldogságban élni. Ez az EGO. Sokféleképpen leírtam már én is és sokan mások is. Mi is az az EGO. Most megpróbálom újra, még mélyebbről bemutatni.

Földi megnyilvánulásunkkor tiszta tudattal lépünk ide, a földi világba. És már maga a születés mikéntje, az ott átélt esetleges trauma is és  ami utána percről- percre, óráról-órára, évről-évre ér minket, hatással van ránk. Minden hat ránk.

A szüleink, a társadalmi környezet, az erkölcs, minden-minden hatással van ránk. Minden szó, minden tett, minden ami kívülről a külvilágtól jön. Mindent, amit kívülről kapunk, az építi fel tapasztalati világunkat, az formál minket. És amit így kívülről kapunk, az maga az EGO. Együtt mind. Minden gondolat, minden szó, maga az ego.

Ahogy formál mindket a külvilág, úgy alakul ki mindenről egy saját, csak saját magunk által megtapasztalt milyenség, egy érzés, egy ítélet, egy minősítés. De jó, ha tudjuk, hogy mindent kapunk. Azoktól, akik körülüttünk voltak. Egy szót, egy gondolatot, egy gesztust. Mindent kaptunk. Ez, amit kaptunk, ez mind kiadja az egót. Ez maga az ego. Ebből semmi sem mi vagyunk. Ezt mind kaptuk.

Amikor egy új helyzet elé kerülünk, akkor az eddigi tapasztalataink alapján, gondolatot formálunk az új helyzetről, rögtön minősítjük vagy jóvá vagy rosszá. Vagy széppé vagy csúnyává, szóval valamilyen ítéletet alkotunk róla, minősítjük vagy véleményt formálunk róla. Már nem tudunk csak úgy tisztán szemlélni semmit, mert az eddigi tapasztalatunk befolyásol minket. Ez maga az ellenállás. Az a gondolat, amely megszületik bennünk ilyenkor, az új helyzet kapcsán. És ez pillantról, pillantra így van. Folyamatosan mindenről véleményt alkotunk, valamilyenné minősítjük a helyzeteket. Ezt tanították, ezt tanultuk, ezt kaptuk, ami ilyenkor megszületik bennünk, ez a gondolat.

Ez a gondolat, maga az ellenállás. Ellenállás az ellen, ami éppen elénk tárul. Hiszen, ami elénk tárul, az olyan amilyen, csak van, minősítés nélküli. Az teszi számunkra valamilyenné, akár jóvá, széppé vagy csúnyává, azaz minősítetté, ahogyan mi már valaha találkoztunk vele. Hasonlítjuk hozzá. Ha például egy új, sosem látott tárgy kerül a kezünkbe, mit csinálunk? Valamihez hasonlítjuk, egy tapasztalatunkhoz.

Úgy szemlélni a világot, itt a földön, hogy ne jelenjen meg az ego, az ellenállás, nem könnyű, de lehetséges és ez jelenti a szabadságot, amikor megszűnik benned a befolyásolás és nem azonosulsz az eddig megélt gondolatokkal. Nem gondolkozni, kiüresedni, csak úgy lenni, azaz ellenállás nélkül létezni: ez adja meg a nyugalmat, a békét, magát a boldogságot. Ez maga az elfogadás. Elfogadni azt ami van, csak úgy.

Ellenállás nélkül elfogadni azt, ami van. Nem minősíteni és véleményezni, csak úgy létezni. Ez maga az áramlás. Ez maga a szeretet. Áradni és odaadottnak lenni, csak úgy.

Az ellenállás: maga a gondolat és az azt kisérő érzés, ami megjelenik. Ha hagyod és ezekkel a gondolatokkal, az azt kisérő érzésekkel azonosulsz, akkor sok szenvedést veszel magadra. Pl. nagyon dühös leszel és ezáltal nem érzed jól magad. Minek is? Miért jó neked, hogy dühös vagy? Attól még, hogy dühös vagy az van, ami van és ráadásul még rosszul is érzed magad. Akkor miért ne fogadnád el? Miért ellenállsz? Vedd észre ezeket a pillanatokat és fogadd el a létet, olyannak amilyen. Jobban fogod magad érezni.

 A gondolatok jönnek-mennek. Ha hagyod őket csak úgy áramlani, és nem tulajdonítasz nekik jelentőséget és nem azonosulsz velük, akkor jól fogod érezni magad. Jól. Érdemes nem ellánállni a létnek, érdemes a régi sémákat, tapasztalásokat elengedni, hogy jobban érezhesd magad. Érdemes az ellenállást megszüntetni. Miattad mondom, nem ellened. Hogy szabad és boldog légy! 

Címkék: ego ellenállás minősítés

Fizikai létezésednek legalapvetőbb megnyilvánulása: a légzésed. Így ha leáll, fizikai szinten megszünsz létezőnek lenni. Sokszor kerül tanításokban, a jógában erőteljes szerep a légzésnek. Nem véletlen. A légzés segít Neked megélni az adott pillanatot, már ha odafigyelsz rá. Ezért hangsúlyozzák ki tanítók, hogy próbálj meg odafigyelni a saját légzésedre. Ha már egy be- és kilégzésedre oda tudsz összpontosítani, anélkül, hogy másra gondolnál, az már nagyon jó.

Ha figyelsz a légzésedre, segít Neked a jelenbe kerülni, ezért nagy értéke van. Erről osztok meg Veletek néhány gondolatot, Esther és Jerry Hicks-től, fogadjátok szeretetettel:

"Mivel Nem-Fizikai Forrásenergiád mindenkor tudatában van létezésednek, és szüntelenül áramlik feléd, e kommunikáció megszakadása mindig csakis miattad következhet be - amikor az adott időpillanatban éppen másvalamire öszpontosítasz. Azonban ahogy napról-napra egyre több figyelmet szentelsz a légzésed üteméne, e szavak keltette érzésnek - úgy foszlik szét az ellenállás valamennyi régóta magadban hordozott mintázata.

Mivel a gondolataid által meghonosított ellenállás az egyetlen dolog, ami gátolhatja éned és Benső Lényed egybeolvadását, az ellenállás fokozatos szeretfoszlásával a Forrásodhoz fűződő kapcsolatod világos tudatossága mindinkább tudatod előterébe kerül...

A lényed legmélyén rejlő színtiszta, pozitív Energiával történő összehangolódásod egyetlen útja az, hogy egyszerűen elvonod figyelmed az ellenállás gondolataitól. Tehát csak lazíts és lélegezz mélyeket, lehetővé téve természetes összehangolódásodat. "

Címkék: ego élet kezdet lehetőség gondolkozás forrás elme jelenlét éned benső lényed

Olyan írásra bukkantam, amit feltétlenül szeretnék megosztani Veletek. Nem tudom megállni, hogy ne adjam közolvasásra, mert oly teljes és érthető, hogy itt a helye. Érdemes mélyre engedni magadban. Amit én külön fontosnak tartok vastaggal kiemelem most, csak úgy...

Részlet, Tarr Bence László: Az örök élet forrása című könyvéből:

"Az emberi tudat alapállapotában tiszta, makulátlan és teljes. Ezt a tiszta tudatot hívja a buddhista filozófia csittának, amíg a tudat tiszta formája be nem szennyeződik, és el nem kezdődik az "én-csinálás", az ahamkára, ami a szennyezett tudatosság, a puszta észhasználat, a manasz megjelenéséhez vezet. A keleti ismeretelmélet szerint maga az éber jelenlét, a vidzsnyána, egyszerre van jelen mindhárom megismerési formában, azaz maga a tudat több 'szinten' észleli a valóságot, csak érzékelése korlátozódik egyetlen szintre. A köznapi tudati működés, az, ahogyan észleleteinket rendezzük, felelős azért, hogy a világ 'magasabb' vagy éppen 'mélyebb' aspektusait nem éljük meg aktív tapasztalatként. Ez nem azt jelenti, hogy ezeket nem észleljük, csak az, hogy nem rendezzük őket tapasztalattá. Figyelmen kívül hagyjuk őket. Mert környezetünk megtaníttatta velünk kiküszöbölésüket, és mert észleletüket legátoljuk. A hétköznapi tudatosság valójában egyetlen gátló tényező, amely a megismerésünket és éber figyelmünket a létezés egy meghatározott síkjára korlátozza. A valóság az, hogy minden ember folyamatosan megéli a 'magasabb világok' jelenlétét, csak nem válik számára tapasztalattá. A valóság magasabb szinten való megélése minden tudatosság természetes állapota. Csak a téves 'én'-képpel való azonosulás az ego folyamatos önérvényesítési vágya nyomja el ezt a megélési lehetőséget szinte minden emberben. Az emberi tudat képes a valóság teljes befogadására, csak a gátlásait kell levetkőznie.

Sok spirituális törekvő úgy vélekedik, hogy a felébredésre, a megvilágosodásra törekedni kell. A szellemi tisztánlátás, az eszmélés vagy éberség, olyan állapot, amelyet ki kell művelni. A valóság azonban az, mint azt például a tantrikus tanítások nagyon pontosan mutatják, hogy a szellemi tisztánlátás képessége minden ember sajátja. Minden ember eleve megvilágosodott, csak ennek realizációjában megakadályozzák önnön téveszméi, hamis önazonossága. Mindenekelőtt saját tudati gátlásai, amelynek rabságában él"

Címkék: ego szabadság tudatosság elme jelenlét önmegtalálás

Hanganyag az EGO-ról

 2012.05.30. 21:26

 Egy hanganyagot osztok meg Veletek az elme és ego hatalmáról, hasznos lehet.

https://www.youtube.com/watch?v=UHsZEi4obzw&feature=related

 

 

Címkék: ego tudatosság elme tudattalanság

Egy dal

 2012.05.28. 09:25

Szeretettel osztom meg ezt a dalt Veled, számomra mindig nagy élmény, ha hallgatom. Szép, csendes, lélekemelő ünnepet mára!

https://www.youtube.com/watch?v=ohmggr8HAIE

Szövege:

Aki valójában vagy

Lehet -e, hogy több ez az élet
amit "enyém"-nek nevezünk,
mint egy utazás a téren át
vagy egy történetecske?

Több-e az élet
mint amit a test érez?
Mint amit az elme ki tud következtetni
a megtapasztaltakból?

Vajon mi, akik lélegzetvétellel kezdjük,
függünk -e a formától,
és végünk ér -e a halállal?

Vesd le magadról e szerepeket és neveket,
és nevezd meg nekem azt ami visszamarad.
Az aki valójában vagy,
aki valójában Vagy

Azzal mérjük a sikert
amit felhalmozunk,
vagy a kötődésekkel amiket kialakítunk,
vagy a tettekkel amiket megteszünk.

Ám ezek is tovatűnnek,
bárhogy is próbálunk
a formához ragaszkodni.
A forma el fog pusztulni.

De a forma -e táncában benne rejlik a lehetőség,
hogy meglássuk a még megszületetlent.
És az is, hogy eldobjuk ezt a lehetőséget,
és beleragadjunk annak eljátszásába
akinek magunkat gondoljuk,
akinek magunkat gondoljuk.

Ez az életed
véget érhet bármikor.
Hol a figyelmed?
Hol az imád?
Hol van a dalod?

Egy szerencsés életben
hangot hallasz amely arra hív, 
hogy szabadulj ki leláncoltságod
és téves énképed köréből.

Hogy fölébredj az álomból,
és végre fölfedezd
lényed igazságát,
mielőtt a test meghal.

Hogy mielőtt lepereg az utolsó jelenet,
meglásd a vásznat amire az vetül.
Lásd azt mi lát engem és téged,
s akkor tudni fogod

hogy valójában ki vagy Te.
Hogy valójában ki vagy Te,
Hogy valójában Ki Vagy Te,
Hogy valójában Kik Vagyunk.

 

 

 

 

 

Címkék: ego élet fény boldogság forma szeretet felismerés lehetőség tudatosság tolle éberség kirtana szerencsés élet

Napi ego - úszni a dicséretben

 2012.04.19. 10:42

Valaki megdicsér: jól dolgoztál, klassz vagy, jól nézel ki, ügyes vagy, elérteél ezt, azt, és ezzel jobb vagy, mint a többiek. Jól esik ugye? Büszke vagy magadra. Ráadásul, ha még valaki olyan dícsér meg, aki híres, ismert, sikeres, gazdag, na az aztán maga a mennyország. Elszálsz és úszol a dicséretben, akár napokig. Feldob, jól érzed magad. Mert nagy adag drogot kapott az egód. Vald be, így van ez.

És akkor én jövök és bizony azt mondom, igen ügyes, jó vagy, de ettől függetlenül is, dicséret nélkül is, csak nem tudod, nem hiszed el, nem bízol ebben. Kezdj el bízni magadban. Tudd, hogy jó és értékes vagy, nem vagy kevesebb, mint más, de több sem. És akkor nem lesz rajtad gomb, amit nyomogathatnak, hangulatod nem fog függni a külvilág ítéletétől.

Címkék: vélemény ego szabadság függés tudatosság dicséret külvilág

A Jelenlétről

 2012.04.03. 21:49

Amit most megosztok Veled, nagy kincs lehet számodra. Nekem az! Nézd meg, ha kell sokszor. Ha már erre jársz, fogod érteni. Engedd magadba, fogadd el, éld át és akár add tovább!

https://www.youtube.com/watch?v=EdrnYFhAsUQ

Címkék: ego szabadság boldogság szeretet igazság felfedezés lehetőség tudatosság lépés elme teljesség jelenlét mindenség elindulás dimenzióváltás önmegtalálás nézőpontváltás

Napi ego - "élet" a facebook-on

 2012.04.03. 13:41

Mivel a facebokk-on nagy "élet" zajlik, gondoltam veszek onnan is példát. Az egónak fantasztikus terepet ad ez a közösségi oldal, igazán ki tudja ott élni magát és nap mint nap, sőt óráról-órára gyüjtheti be táplálékát. Hogyan is?

Például kiírsz egy klassz idézetet. Mi is játszódik közben le a fejedben? Vajon, ha elolvassák mit gondolnak rólam. Ez motivál. El fogják egy páran olvasni és biztos azt fogják rólad gondolni, hogy milyen klassz vagy. Rögtön adsz az egónak. Vagy csak szuper, jól sikerült képeket raksz ki magadról, hogy lássák milyen jól nézel ki. Újabb táplálék az egónak. És ez így megy ott fenn, a közösségi oldalakon folyamatosan. "Drogozunk." Megerősítésekre vágyunk, arra, hogy jók vagyunk. És ez elvarázsol minket. Ráadásul így könnyebb, mint face to face, ahol kevesebb elismerésben lehet részünk, sőt negatív visszajelzést is kaphatsz.

Ha őszinte vagy, igazán őszinte, akkor nem tagadsz. És ha ezt csinálod, nincs semmi baj, elég az is, hogy elismered és máskor is felismered, ha ezt érzed. Csak vedd észre. annyi elég, az segít.

Bizony nem kellene megerősítés ahhoz, hogy tudjuk, hogy valójában jók vagyunk, mert mindannyian azok vagyunk. Jók, egyediek, értékesek!

 

Címkék: ego figyelem őszinteség tudatosság tudattalanság

Napi ego - nekem ilyenem van

 2012.03.29. 09:37

Ez van nekem. Legyen az bármilyen tárgy, de ami ma igen divatos és szembetűnő például az a mobiltelefon. Kinek milyen szuper van, mennyire új, miket tud és persze milyen sokba került. Mutogatjuk és ezzel többnek érezzük magunkat, mint a másik ember, büszkék vagyunk magunkra. Mink van nekünk. Azonosulunk a tárgyakkal, azok értékével, tényleg legyen az bármilyen és bármi. Ha nekem több van, szebb van, akkor én értékesebb vagyok. Ez az ego játéka csupán! Na persze a másik oldal is ott van, ha nekem kevesebb van, attól én értéktelenebb vagyok. A frászt!

Perszer különbözhetünk egymástól a formában és különbözünk is, de attól még önvalónkban egyformák vagyunk, egyformán értékesek vagyunk. Szeretünk megfürödni, abban az illúzióban, hogy ha nekünk szebb, jobb, újabb tárgyunk van, attól jobbak vagyunk. Egy újabb "drog" egónknak a sok közül, amivel táplálkozhat.

Címkék: ego drog forma tudatosság tudattalanság

Napi ego - híres ember

 2012.03.23. 13:01

Amikor elújságolod valakinek, hogy Te ilyen és ilyen híres embert ismesz és ez büszkeséggel tölt el, az ego diadala jelenik meg. Én ismerem, bezzeg Te nem, ugye én milyen értékes ember vagyok. Nekem egy híres ember az ismerősöm, a barátom. Így én is értékesebb vagyok, főleg Tőled.

És akkor ahogy eddig is írtam, miért lenne az a híres ember értékesebb, mint bárki más, úgy önvalójában? Nem az. Így ha valaki azzal emeli magát magasabbra a környezetében, hogy kit ismer, az csak az egójáról szól. Észre kell venni.

Címkék: ego tudatosság tudattalanság

Napi ego - zavarban vagyok

 2012.03.20. 09:04

Egy kis csend után, amelyre most szükségem volt, újra jelentkezem.

Mindenki átélte már és még akár nap mint nap átéli azt az érzést, hogy valakinek vagy valakiknek a társaságában zavarban érzi magát. Hogy is viselkedjen, hogy álljon, üljön, mit kezdjen magával és ha még meg is kell szólalnia, mit is mondjon. Zavarban vagyunk. Elég feszültté válunk, szorongunk. Mert meg akarunk felelni a másik embernek, embereknek. Mintha ők jobbak lennének. Számít a véleményük. Kisebbnek érezzük magunkat tőlük, pedig tudnunk kellene, hogy nem vagyunk azok.

Azt gondolokm, hogy ez egy elég mély frusztráció, van mit rajta dolgozni. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, vedd észre és már rögtön a szituációban próbálj meg segíteni magadon. Gondolj arra, hogy Te is értékes vagy, mint a másik fél, lényegét tekintve Ő nem különbözik Tőled. Így könnyebb lesz és lépsz lassan előre.

Címkék: vélemény ego bátorság tudatosság lépés megfelelési kényszer

Napi ego - szidni a másikat

 2012.03.14. 09:59

Minden reggel találkozom ilyen esettel manapság, ahogy autóval jövök dolgozni. Ma reggel is így volt. Autós szidja a másikat, hogy miért nem megy, mit csinál. Nagy indulatok törnek fel ilyenkor, már megfigyeltem. Az egyik autós szidja a másikat. Mert jó szidni. Milyen béna, milyen hülye a másik. És miért is szidja? Mert úgy gondolja, hogy azzal, hogy a másikat szidja akkor ő jobb. Persze ez nem tudatos, ez egy tudattalan viselkedés, de az alapja ez. Én jobb vagyok, ügyesebb, a másik meg egy szerencsétlen.

Nyilván az nem igaz és nyilván semmi nem múlik 10 másodpercen, de az a drog, ami ilynekor kell az egónak az beszerzésre kerül. És bizony ez minden esetben így van, ha szidunk és ócsárolunk valakit valamiért. Kell nekünk az az érzés, hogy a másiktól jobbak vagyunk.

Címkék: ego kritika tudatosság elme tudattalanság önmegtalálás

süti beállítások módosítása