A magazinban megjelent cikkem most a tavaszi nagytakarításról szól, amit megosztok Veletek. Jó tisztogatást!
Tavaszi nagytakarítás
Akár csak a természet, mi is újjászülethetünk ilyenkor tavasz kezdetén. Elmúlt a pihenősebb, csendesebb időszak és beköszönt egy új virágzás kezdete, megindul egy új teremtési időszak. Árad a fény mindenkire: növényekre, állatokra, emberekre, azaz az egész természetre.
Ahhoz, hogy újjászülethessünk, le kell zárnunk a múltat. Ami elmúlt, már csak emlék. Tanuljunk belőle, de lépjünk túl rajta. Ne hagyjuk, hogy ránk telepedjen, nyomasszon és szenvedést okozzon nekünk, ne rágódjunk, hogy mi történt, főleg azon ne, hogy mi lett volna, ha másként történik. Ha sokat járunk a múltban, nem élünk a jelenben. És ez mindig igaz, nem csak ilyenkor tavasszal, amikor éled a természet, hanem minden egyes másodpercben. Itt és most van, ezt éld! Szüless újjá minden pillanatban és csodálkozz a körülötted lévő világra. Légy a lehető legtöbbet: itt és most.
Ha erre odafigyelsz, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb, sokkal természetesebb és boldogabb lehetsz. Az egész életed a jelen pillanatokból tevődik össze, éld át, amennyire csak lehet.
A múlt lezárása nagyon fontos. Mit is tehetünk, hogy ez a lezárás a lehető leghatékonyabb legyen? Indulhatunk kintről befelé is, úgy könnyebb. Kezdhetjük az újjászületést a külső környezetünk, a fizikai világunk kitakarításával. Mindenféle szempontból, akár a koszra, akár a régi, szükségtelen tárgyak lomtalanítására gondolunk. A külső takarítás segíthet, de a hangsúlyt a belső kitakarítására helyezzük. Induljunk befelé. Először itt is a fizikai, testi takarítással lehet kezdeni, lehet méregteleníteni, böjtölni, ki-ki mit szeret, tud felvállalni. Majd legvégül a lelki nagytakarítás következzen. A múltból hozott és most is cipelt lelki fájdalmakat átgondolva felmérhetjük, hogy mennyi múltbeli sérelem van bennünk mások és magunk iránt. És bizony kezdjünk el megbocsátani egyrészt másoknak, másrészt magunknak. Ha arra gondolunk, hogy az emberek jelentősebb része és mi magunk is tettünk olyan cselekedeteket, vagy verbális „bántásokat”, amelyek másoknak fájdalmat okoztak, akkor kerüljünk annak tudatába, hogy ezek a tudattalanság állapotában sikeredtek így, ezek az emberek és mi magunk is ennyire voltunk abban a pillanatban képesek, nem szabad tovább haragudnunk sem másra, sem magunkra. Meg kell bocsátanunk! A megbocsátás felszabadít! Ne maradjunk a múlt börtönében, ne vesztegessük energiánkat a múlton való állandó töprengésen.
A tisztogatás, ha jól sikerül újabb távlatokat ad Neked. Minél mélyebbre jutsz magadban, minél őszintébb vagy magadhoz, annál nagyobb az esélyed, hogy rátalálj igazi önvalódra, hisz a megbocsátással rájössz, hogy nem vagy áldozat, nem vagy hibás, csak igaz lényedet, tudatodat eltakarja a múlton való szöszmötölés, rágódás, az „én és az én történetem” folyamatos ismételgetése. Zárd le a múltat. Minél hamarabb megteszed, annál jobb!
A külső-belső takarítás végeztével újjászülethetünk! Alakuljunk azzá, akik valójában vagyunk. Merjünk egyediek lenni és vágjunk bele bátran új dolgokba. Most már tisztán, szabadon!
Tévedni emberi, megbocsátani Isteni dolog!
