A minap írtam az áramlásról és eszembe jutott még valami, amit ehhez a témához feltétlenül el szeretnék mondani.
Hogy mi is a különbség az áramlás és a sodródás között? Erről nem beszéltem.
Hisz lehet csak sodródni is, amivel azt hisszük, hogy az az áramlás. Ez olyan, mintha ülnénk a szobában, nem tennénk semmit, pedig már éhesek vagyunk és várnánk a sült galambot a szánkba. És nem jön, és csodálkozva tapasztaljuk, hogy éhen halunk. Ez sodródás és semmittevés, bár látszólag csak vagyunk, adjuk magunkat. Látszólag. Mert letagadjuk, hogy ennénk.
Ha áramolsz, az olyan természetes. Éhes vagy eszel, szomjas vagy iszol. Ha belőled fakadóan valamit szeretnél megcsinálni, akkor tedd, nem kell várnod. A lényeg, hogy az tedd, ami vagy, amit úgy érzel, hogy önmagadból fakad. Nem más miatt, magad miatt. Aztán persze, ha falakba ütközöl, akkor ne csüggedj, fogadd el, majd lesz olyan helyzet, ahol Veled egyezik minden.
A sodródásban nincs cselekvés, ott olyan feladás van, olyan vagy mint egy darab fa, élettelen. Sodródsz, ütődsz, sérülsz.
Az áramlás során Te úszol, lendületes vagy, élsz. Úgy élsz, ami belőled fakad, nem gátolod azt. Együtt áramolsz magaddal, félelem nélkül, bizalommal. Hát valami ilyesmi.
