Változás

 2014.11.17. 10:04

Legalább ketten már vagyunk, akik bízunk ebben. :-)

"Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom.

És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök ÉN-élmény.

Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát éljük.

A férfilélek katarzisát és a női lélek önmagára ébredését.

Sorsunkban és párkapcsolatainkban olyan drámák zajlanak, amelyeket nemigen tapasztaltunk a múltban. Férfinek és nőnek ezért nehéz élni manapság.

A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához. Ehhez az önös énjének össze kell törnie, darabokra.

A nőnek pedig meg kell találnia önmagát és méltóságát, amit még keresni sem engedélyeztek neki, soha.

Nem tudom, milyen világ jön.

De ha lesz új világ, az a nők tiszteletén fog alapulni.

Ebben bizonyos vagyok."

Müller Péter

Címkék: változás szabadság bátorság katarzis szeretet lehetőség önmegtalálás

Szerelem

 2014.11.11. 16:34

„Éjfél van.

Fáradt vagyok. Nagyon fáradt. Vonattal jöttem Debrecenből egy hosszú előadás és még hosszabb dedikálás után. Sok emberrel beszélgettem. Rengeteget kapok tőlük. Adni is igyekszem, de ilyenkor már elfáradok.

Taxiban ülök. A sofőr is nagyon fáradt mellettem.

Látom rajta.

Átment a piroson.

-Hú! – kiáltotta riadtan. – Ilyen még nem volt velem. Elnézést.

- Mióta taxizik?

- Harmincöt éve. Közben abbahagytam, de kellett a pénz és visszaültem… Ilyen bakit még nem csináltam! Soha!

- Mikor kezedett?

- Délben. Kell a pénz.

- Tizenkét órája vezet?

- Az nem számít. Vezetek én huszonnégyet is. De én nem tudom, milyen nap volt ez a mai! .. Van nap, hogy az emberek megőrülnek.

- Ilyenkor éjjel is?

- Ja. Látja, még én is… Egy város olyan, mint egy ember. Lelke van. Van, amikor nyugodt, és van, amikor egyszerűen megzavarodik.

- De miért?

- Azt nem lehet tudni. Semmi oka nincs. Se időjárás, se politika. Nem néznek, nem látnak, agresszívek, szórakozottak, idegesek. Ilyenkor nagyon kell vigyázni. Még magamra is. Nem lehet tudni, mi történik… Most is látja: beleszaladtam a pirosba. Életemben nem fordult elő!..Soha!

- Nem baj. Vége a napnak – mondom. Csak azért beszélgetek vele, hogy szóval tartsam őt és magamat is. – Mikorra ér haza?

- Haza?! … Ó, az messze van még, uram!

- Hol lakik?

- Itt a tizenhat kerületben. Két kilométerre magától. De nem megyek még haza.

- Hát hová megy?

- A feleségemhez.

- Ő nincs otthon?

- Nincs. Kórházban van.

- És ilyenkor még bemegy hozzá?

- Be. Minden nap. Van, mikor kétszer is.

- És beengedik még? Éjfél után…

- Persze. Ismernek…

- És... fölébreszti?

- Bár tudnám, uram. Nincs eszméleténél.

- Mióta?

- Hát.. kb. fél éve.

- Azóta van korházban?

- Nem. Kórházban már két éve van. Bíztam benne, hogy meggyógyul. A főorvos mondta ugyan, hogy nincs remény, de én azért reménykedtem… Tudja, hogy van az… Először még tudtam vele beszélgetni. Az jó volt! Tudja, mindig szerettünk egymással beszélgetni. Főleg én. „Beszélgessünk! –mondtam. - Miről? – Bármiről!” És beszélgettünk.. Ráadásul tudtam, hogy utoljára beszélgetek vele, s ezért mindig volt mit mondanom neki… Minden nap.

- És Ő?

- Ő nem tudta, hogy gyógyíthatatlan. Nem mondtam meg neki. Az orvosok sem. Lehet, hogy sejtette, de ezt, látja sohasem mondtam neki. Láthatóan meglepte, hogy egyszer csak nem tudott már beszélni… De azért utána is beszélgettünk még.

- Hogyan?

- Én beszéltem hozzá. Ő meg a szemével válaszolt. Üzent a tekintetével…hosszúkat … emlékeket, a gondolatait.. én meg kitaláltam, mit mesél a szemével… Elmondtam neki, és aztán megkérdeztem: „Ezt akartad mondani?”.. És ő biccentett, hogy igen… Aztán sajnos már biccenteni sem tudott… Csak a szemhéjával jelezte, hogy igen, vagy nem… Úgy olvastam a szeméből, mint egy könyvből… De nem csak praktikus dolgokat mondott ám!.. Egyszer azt üzente: ”Tudom, Ferikém, bánod, hogy két évig külföldön kamionoztál, mert ez a két év kimaradt az életünkből! Most azt gondolod: bárcsak visszaadná most azt a két évet az Úristen! .. De ne bánd! Ennek így kellett lenni!.. Minden úgy jó, ahogy van!”

- Ilyen bölcs dolgokat mondott?

- Ja. Ennél sokkal bölcsebbeket is! Az embereknek fogalmuk sincs, mit üzen a másik szeme! Nekem se volt, addig! .. A baj csak ott volt, hogy nem nyílt ki a szeme se többé. És az arcizmait sem tudta mozdítani… És most jön a svédcsavar, uram! megtanult az ujjaival üzenni! Morzejeleket adott a takaróján. Egy leütés volt az „igen”, két leütés a „nem”. Sőt, az elején mozgott még picikét a többi ujja is, és ha tetszett neki a sztorim, zongorázni kezdett a paplanon! . mutatja a kormányon. – így jelezte, hogy ő most nevet. Hahaha!

Hogy ült a poénon.. Borzasztóan tudott kacagni valaha! Néha átkopogtak a szomszédok. Szétvetette a röhögés. A szeméből spricceltek a könnyek… Botrányosan vidám nő volt… És aztán egy szép napon az ujjai is leálltak…

- Mióta?

- Fél éve. És?

- Semmi. Meg se mozdul. Minden nap ott vagyok nála, éjjel is. Etetni nem lehet. A nővérek cserélik az infúziót. Nem ad életjelet. Semmit.

- Él?

- Azt mondják. Jele nincs.

- S ő tudja, hogy maga ott van?

- Á, dehogy. Semmit. Olyan, mint egy halott. Teljesen mindegy, hol vagyok. Itt vagy ott, reggel vagy éjszaka: tök mindegy. Ő nem tud már semmiről.

- De ha ilyen fáradt, hogy átszalad a piroson… miért megy be hozzá?

- Mert szeretem.”

  

Müller Péter: Férfi élet, női sors, részlet...

Címkék: szerelem szeretet értelem

Békés Ünnepet!

 2013.12.24. 09:37

Bár az ünnep manapság már másról szól, mint igazán kellene, de mindig egy új lehetőséget jelent. Lehetőséget arra, hogy megállj, hogy megpihenj, hogy mosolyogj, hogy szeress, hogy megbocsáss, hogy megnyugodj. Hogy észre vedd a körülötted lévő életet, hogy csak légy. Hogy élvezd, hogy vagy, most.

Kívánom, hogy sikerüljön, kívánom, hogy sok örömöd leld benne! Vigyázzatok magatokra!

Szeretettel

Címkék: élet ünnep szeretet lehetőség békesség nyugalom jelenlét megelégedettség

Ajánló - Szerethető vagy!

 2013.08.08. 09:51

Szeretettel osztom meg ezt az írást Veled. Rád van bízva.

http://www.barkojudit.hu/publikacio-media/uj-kacsintasok/szeretheto-vagy.html

Címkék: élet kezdet változás bátorság szeretet lehetőség őszinteség lépés elindulás önszeretet nézőpontváltás

"A valóságról szeretnék hírt adni önöknek. Minden ember királyi örökségéről, amelyből kirekesztve él képzelt bajai, félelmei között. E káprázatokon nem lehet káprázatok különféle formáival segíteni. A mögötte lévő sóvárgást nem lehet káprázat-javakkal kielégíteni. Rang, vagyon, gyönyör, hatalom, gyűlölet, siker olyan öltözék a királyi szellemen, amelyet sátáni szélhámos szabott rá, és tragikomikus szuggesztióval kényszeríti őt meg a tömeget, hogy a fikciót valóságnak ünnepelje, míg egy gyermek, egy suszterinas talán, el nem kiáltja ártatlan nevetéssel, hogy a király meztelen.

Nézzék meg barátaim, a tébolyda szerencsétlen lakóját, a skizofréniás beteget, aki négy groteszk mozdulat megszakításával viszi ételét az asztalhoz. Csak így tud hozzájutni. Csak így tudja elfogyasztani. Pedig egyenesen, folyamatosan is megtehetné az utat. Kívül nincsen semmi akadálya. Csak belül. Benne. Aki szelllemi szemmel figyeli az ember életét, látja, hogy minden mozdulásának, céljának hasonló feltételei vannak. S aki kényszeríteni akarja rá, hogy semmibe vegye az előtte tornyosuló, képzelt akadályokat, keresztültörje a kivetített, vastag gátfalakat, súlyosbítja állapotát. Krízisből, krízisbe hajszolja. Egy ilyen rögeszmét csak belülről lehet megsemmisíteni.................."

"................... Most pedig térjünk vissza a királyhoz, aki meztelen. Nézzük, ahogy a világba lép, és nézzük, ahogy eltávozik belőle úgy, ahogy jött, meztelenül, puhán, rangjelzés, jelmez nélkül. Akármi volt a szerepe az Időszínpadon. Mit hozott, és mit visz magával? Hozta jellemét. Tévedhetetlen vonzalmait és taszításait. Tehetségét vagy tehetetlenségét. Sorsformáló akaratát, vagy sorsát a gyöngeségben. És mit visz magával? Semmi mást, csak tapasztalatot, amely új jellemet formál benne.

Az, hogy a világ jobbá, elviselhetőbbé, igazságosabbá, az élet elhetőbbé váljék, magától értetődő szükségesség, de csak okozat lehet. Mégpedig a személyi és sovén (soviniszta: előítéletekkel rendelkező) rögeszmék megsemmisítésének következménye. Ha sikerül kivégezni a gyűlölet rögeszméjét, kiküszöböltük a másik ember ártalmára történő akciókat. Ha sikerül kivégezni a különvalóság rögeszméjét, meghal a beteg becsvágy, és az Istennel meghasonlott egoizmus terméke, a háború."

Címkék: szeretet Szepes Mária

Ajánló - a változásról

 2013.06.25. 10:24

Tegnap olvastam a változásról, avagy arról miért is nem tudunk megváltozni. Mert azt a legfontosabb dolgot nem tesszük meg, ami nélkül nincs igaz változás: hogy elkezdjük végre szeretni és elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.

Szeretettel osztom meg:

http://csillagmag.hu/irasok/tenyleg-teljesen-meg-tudsz-valtozni/

Címkék: szeretet lehetőség önmegtalálás nézőpontváltás

Egy vers

 2013.04.18. 09:09

Most találtam, megosztom Veletek.

 

Az Út

Nagy fényesség szállt le az égből,

Napfelkelte - saját életembe.

Tele csicsergéssel, tavasszal, élettel,

Gyöngyfűzér-módra kell hozzáillesszem

 

mindahhoz mi már az enyém.

Doboznyi kincs, selyemfű-méz,

No meg pár nehézség, Angyalok, Teremtő,

Segítsetek tovább, ha elszáll az erő.

 

Sokszor érzem azt, bátor s vitéz vagyok,

S erősít a tudat, hogy az ölelő karok

Nem csupán varázslat, álom és érzés,

Hanem a Csoda, maga a Létezés.

 

Lehet itt küzdeni, adott az aréna,

Ha sebzett vagyok jól jön a kamilla,

Igyekszem az úton magamra találni,

Amit nem adnak, ne akarjam várni.

 

Hosszú a jegyzék mi álmaimat őrzi,

Haladok feléjük, s bár néha felüti

Fejét némi kósza pánik,

Ballada-hitemmel viszek tovább bármit.

 

Közben főzőcskézem, gyereket nevelek,

Madártejet, almát, narancslét készítek.

S közben figyelem ki kér sárgadinnyét,

Kinek szívéért bármeddig elmennék...

 

Csípős reggelen remegve ébredünk,

Tél-hóhér, a tavaszt most már hozzad el nekünk!

Úgy tűnik, az idén túl nagy volt a szigor,

Hideg-űzéshez most már kell egy jó nagy szigony.

 

Jöjjön el a meleg, szerelem és tavasz,

Óvó gyámságodból kinőnék, kis Ravasz,

Köszönöm, hogy védtél, bizton úton vittél,

Mostantól a sajátomon - szeretném, ha hinnél! - 

haladok és érzem amint szép lassan lép elő

belőlem a bontakozó, s mutatkozni vágyó NŐ.

{Szerző: Bildi}

Címkék: vers tavasz szabadság fény út szeretet teljesség

Ajándék

 2012.12.21. 09:17

Karácsonyra adom Nektek ezt a verset Sok-Sok szeretettel!

Reményik Sándor: "Az ismeretlen Istennek"

 

 Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenből, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.

Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlők a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.

Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvény betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.

S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve.

Címkék: vers élet szabadság lét szeretet újjászületés örökkévalóság teljesség áramlás mindenség

Karácsony - egy kicsit másképp

 2012.12.21. 09:09

A karácsonyra írt cikkemet olvassátok szeretettel, amit a havi magazinba írtam.

Most nem a hagyományos karácsonyról írok, arról mindent tudunk, mit ünneplünk, miért tartjuk. Egészen máshogy szeretném megközelíteni. Egyénibben, emberi közelségben. Olvastam Hamvas Bélától egy kifejezést, hogy „közvetlen élet”, amely nagyon megtetszett, ebből a szempontból közelítem most meg a karácsonyt.

A Karácsony: egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy megállj egy pillanatra a rohanó életedben és észrevedd a körülötted élőket, a környezetedet, hogy elmerülj a Karácsony nyújtotta varázslatban, magában az életben.

Mert mit is adhat egy karácsonyi ünnep? A külsőségeket tekintve, adhat szépséget a csodálatos karácsonyi fények, díszek látványa által. Adhat jó illatokat, a fenyő, a mézeskalács, a csillagszóró, a finom ételek illata által. Adhat finom ízeket a sok karácsonyi finomság által. Kellemes dallamokat a karácsonyi dalok hallgatása és éneklése által. És adhat simogatást, ölelést a szeretteink által, akivel most valószínű, hogy találkozunk. Minden érzékszervedre hathat. De csak hathat, ha észreveszed. Ha figyelsz, ha elmerülsz benne. Ha észreveszed, hogy a karácsony erről szól igazán, a „közvetlen élet” megtapasztalásának lehetőségéről.

Ha a külső érzékszerveid által kapott ingereket magadba engeded, akkor adhat örömöt, szeretetet, megértést, együttérzést, elfogadást, békét és megnyugvást. Ha észreveszed, és ha magadba engeded! Együtt a kettőt.

Annyi minden nyújthat a karácsony számodra, ha jelen vagy benne! Minden pillanatában, minden illatában, színében, hangjában, ízében és érintésében. Talán ezért van olyan kitüntetett szerepe, mert az általa nyújtott sok-sok lehetőség által átélheted a csodát, hogy létezel, hogy vagy és hogy jó élni.

Ezek az élmények minden nap, minden pillanatban körülvesznek Téged, de nem veszed észre. Csak ritkán szabadulsz fel annyira, hogy önfeledten élvezd az életed. A karácsony felnagyítja, eléd tárja a létezés örömeit, egyszerre teszi eléd az élet szépségeit. Hátha így észreveszed!

Ha elkapod a pillanat varázsát, akkor megnyugszol, akkor kisimulsz, akkor mosolyogsz, és minden gondod eltűnik. Szabad vagy! Ez a jelenlét ereje. És nem csak karácsonykor, hanem bármikor.

Érdemes hát megállni, érdemes figyelni és együtt létezni mindennel, ami körülötted van. Érdemes újra rácsodálkozni a világra, mint tetted ezt gyermekkorodban. Engedd el magad, ne akarj mindent tökéletesen csinálni, ne akarj megfelelni, elég csak lenni. Önmagad lenni. És boldog leszel!

Kívánom, hogy sikerüljön a karácsony adta lehetőséget meglátnod és megtapasztalnod! Így születhetsz újjá, így indulhatsz el azon az úton, ami a Tiéd, csak a Tiéd.

Boldog Karácsonyt!

A csoda mindig veled van, csak nem veszed észre. Mindig vársz valamire, vágysz valamire, pedig a csoda mindig melletted van és körülölel. A csoda: maga az élet, a létezés megélése.

Címkék: élet karácsony szabadság fény figyelem szeretet lehetőség elfogadás teljesség jelenlét éberség

"Ez a nap nagy jelentőséggel bír életünkben. Tárjuk ki szívünket az új energia befogadására. A mai naptól a Föld teljes keringése bekerül a Foton Övbe. Ez megváltoztatja rezgésünket. Már elkezdődött a folyamat, s most előttünk áll a Nagy Kaland, hogyan éljük meg, s mit kezdünk életünkkel az Aranykor hajnalán."

Forrás: csillagmag.hu maja naptár. Köszönöm Böjtös-tölgyfa Máriának a napi meghatározásokat!

 

 

Címkék: élet szabadság bátorság szeretet lehetőség tudatosság teljesség áramlás maja naptár önmegtalálás

December 21. és bármikor. Van ez a dátum, egy pont, ami úgy belelopózott a köztudatba, amikor talán történik valami, talán nem. Persze mindig történik valami, folyamatosan változik bennünk és így körülöttünk minden. Mégis a maja naptár kapcsán ennek a napnak kitüntetett szerep jut. Azt mondom, hogy minden pillanatnak kitüntetett szerepe lehet, bármikor újjászülethetünk, bármikor. De, ha máskor nem, akkor legyen december 21-én. Miért ne?

Mi segíthet - ahogy feltettem magamban a kérdést, ahogy a címben is van - abban, hogy egészen másként lássuk a világot, a létet, ahhoz, hogy újjászülethessünk? Ahhoz, hogy jól érezhessünk magunkat a bőrünkben. Ahogy ültem a metrón, ez a kérdés fogalmazódott meg bennem. És a válasz is megjött. Egy szó csupán: ALÁZAT

Ez segíthet. Ha megadjuk magunkat. Nem harcolunk, nem küzdünk. Ha megadjuk magunkat a létnek. Azt mondjuk, hogy tessék itt vagyok, legyen úgy, ahogy lennie kell. Megadom magam. Nem akarok már, nem ellenkezem már, nem vágyok már. Csak megadom magam. Meghajolok a lét előtt, mélyen, alázattal. Ez segíthet.

Csendesedj el, adj magadnak időt, ülj le és add oda magad. Ha máskor nem most pénteken, december 21-én, a maja naptár fordulónapján. Ne gondolkodj, ne agyalj semmin, csak légy.

És akkor ide illendően, egy szép verset adnék újra Nektek, íme:

Reményik Sándor: Kegyelem


Először sírsz,
Azután átkozódsz,
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtáig maradék erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S át a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Aztán elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
mondod magadnak: mindegy, minden hiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától megnyílik az ég.
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
S akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled.
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed, a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar.
Akkor – magától – minden elcsitul.
Akkor – magától – éled a remény,
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem

 

 

Címkék: élet kezdet szabadság fény boldogság bátorság szeretet lehetőség tudatosság lépés alázat elindulás megelégedettség önmegtalálás nézőpontváltás

Örökkévalóság

 2012.09.03. 12:15

Búcsúzóul Müller Péter: Isten bohócai című könyvétől, egy utolsó részletet osztok meg Veletek. Érdemes olvasni a sorok között, akár többször is. Számomra hihetetlen módon írja le a lét lényegét, a boldogság kulcsát.

"Az örökké nem azt jelenti, hogy sokáig...Az nem nagyon-nagyon hosszú idő, hanem a nincs idő!.....Nem száz és ezer és millió év...hanem a nincs-év, nincs-elmúlás és nincs-születés....Csak a VAN van! .....Olyan bután pislogtok, mint a kofferok a vámhivatalban.. Nos, képzeljétek el, hogy van az égen egy lyuk. Alatta van az Idő - vagyis a mulandóság - de fölötte nincs. Ha kidugjátok ezen a lyukon a fejeteket, máris az Örökkévalóságban vagytok. Egész más itt a levegő. Nincsenek felhők. Csakis öröm van. Acélkék színű. Mint ez a frakk-kabátom. Végtelen, üvegtiszta fényesség. Ha van rajtad karóra, itt eltűnik róla a mutató. Nem emlékszel semmire, és nem vársz semmit, mert olyan maradéktalanul boldog vagy, hogy nem hiányzik semmi....De abba a pillanatban, ha visszaesel a lyukon, belepottyansz újra az Időbe; újra ketyegni kezd az órád, újra boldogtalan leszel, és minden vágyad újra várakozólistára kerül...

Az örökkévalóság: tudatállapot.

No, most, ha azt kérdezitek, hogyan lehet odajutni?

Úgy, hogy -

A FÉLELMET ÉS A VÁGYAT, A SÓVÁRGÁST ÉS A REMÉNYT, A SZORONGÁST ÉS A KÖZÖNYT ÁTVARÁZSOLOD MUZSIKÁVÁ ÉS KÖLTÉSZETTÉ. TÁNCODBAN MEGSZŰNIK AZ ÉN ÉS TE, MINT EGY KÖZÖS ÁLOMBAN, EGGYÉ OLVADSZ A PÁRODDAL. EBBEN AZ ÁLLAPOTBAN MEGMARADNI CSAK ADDIG LEHET, MÍG AZ ÖNFELEDTSÉG MÁMORÁBAN ÉLSZ.

Azt kérded utána mi történik? Visszaesel pajtikám, a lyukon. S kezdődik elölről az egész. Újra félsz, újra szorongsz, újra sóvárogsz, újra a jövőt kémleled, s azt kérded, "mikor"?

No mármost, mit tegyünk mi , bohócok? Ez nagy kérdés! mert ugyebár mi is benne vagyunk abban a slamasztikában, amit a civilek "valóságnak" neveznek. Mit tegyünk?

Igyekezzünk muzsikává átvarázsolni életünk minden percét és óráját. Magától az élet nem szép! Azt meg kell csinálni. A "poézis" azt jelenti: elkészíteni. Az életünket meg kell művelni, poverelli! A "művészet" az "művi" - ezért mi életművészek vagyunk. Tudjuk, hogy ami nem emelkedik, az zuhan. S ezért igyekszünk az életet megemelni. Főleg önmagunkat, akár a saját hajunknál fogva."

Címkék: élet szabadság boldogság szeretet idő igazság lehetőség tudatosság örökkévalóság teljesség jelenlét időtlenség megelégedettség Müller Péter önmegtalálás benső lényed

Félelem, félelem. Sokat írok róla, nem véletlenül. Úgy gondolom, hogy az élet megélésének legnagyobb gátja, minden baj okozója, betegségek előidézője. Minden korlátunkat a félelem építi fel, az egyszer már megélt "rossz" tapasztalat, illetve a jövőtől való rettegés által. Láttam egy nagyon különleges és mély filmet nemrég és abban elhangzott egy nagyon fontos gondolat, valahogy így szólt: a félelem beteggé teszi a lelket. Olyan egyszerűen hangzott el és pont így vált nagyon méllyé. És sajnos ez így igaz. És bizony a félelem miatt nem vagyunk szabadok, az zár be minket, ez a mi börtönünk, nem más.

És mivel győzhető le? Csak bátorsággal, amit mindenki csak magából tud meríteni, az kívülről nem adható. Ha nem szeretnél tovább rabságban élni, ha szeretnél szeretetben élni, akkor érdemes bátran elindulni, akár szép lassan lépkedve, hogy rátalálj saját utadra. Ha nem megy rögtön, nem baj, de próbáld meg, amikor csak lehet. Ez már az igazi belső utazás első lépései. A félelmeinkkel szembe menni, ösztöneikre, szívünkre hallgatva bátran cselekedni, vállalni a megéléssel járó kockázatot, ami fájdalmat is okozhat. De csak így találkozhatsz össze igaz valóddal, ismerheted meg önmagad, hogy valójában ki is vagy.

"És merj gyermekké változni - hogy Tiéd legyen a mennyek országa" (Müller Péter) és ide kapcsolódik még, amit már a félelem legyőzéséről írtam, itt megtalálod: http://arielsziv.blog.hu/2012/01/12/a_felelem_legyozese

És akkor még pár gondolatot megosztok Veletek.....

"Mi azt szoktuk mondani, hogy a szeretet ellentéte a gyűlölet. Szó sincs róla. A szeretet ellentéte a félelem. A félelem az, ami meggátol engem önmagam áradásában, amely zárttá tesz, védekező alapállásúvá, s nem elárasztóvá." Biegelbauer Pál

"Nem azért küldtelek Benneteket a sötétbe, hogy rémet, kémet vagy bármiféle titkos ügynököt találjatok, mert azok nem ott vannak, hanem belénk vannak építve. A nevük: félelem és rettegés.

Az volt a szándékom, hogy féljetek. Szorongjatok. Rettegjetek. - De miért, Mester? - Mert ez az életünk alaphangja, Ariel. Manapság az "élni" azt jelenti, sötétségben élni. Ez ilyen. Nemcsak a cirkusz - a lelkünk is ilyen. Fényes nappal is. Ez az érzés a mai ember alapérzése. Félünk. Ebből kell kiindulni. Ebből a szorongásból szabadít meg bennünket a tánc! A tánc nem egyéb, mint tűzcsiholás a sötétségben. Szabadulóművészet. Ma élni azt jelenti, hogy a pokolban élni. Kis szünetet tartott, majd így folytatta: - Őszintén beszélek, barátaim! Gondolom, elég erősek vagytok már az igazsághoz. Én előbb-utóbb átlépek a szellemi hazámba, de ti még itt maradtok a holnaptól való rettegés birodalmában, melyben a legnagyobb elővigyázatosságra lesz szükségetek." Müller Péter: Isten bohócai

 

 

 

Címkék: élet kezdet szabadság félelem bátorság szeretet bizalom lehetőség lépés elme elindulás Müller Péter

A szabadságról egy picit

 2012.08.28. 09:55

Merülj bele az életbe, hogy szabad lehess! Másként nem fog menni, csak szólok. És ehhez semmi másra nincs szükséged: csak bátorságra! A félelmeid leküzdésére! De csak az első lépés nehéz, utána egyre könnyebb lesz. Erre bíztatlak! 

Részletek: Müller Péter: Isten bohócai című könyvéből

KÉTFAJTA BOHÓC VAN. AZ EGYIK MÁSOKAT MULATTAT. A MÁSIK: ÖNMAGÁT.

Az első nem szabad.

Úgy él, mint egy jó magaviseletű fegyenc: este héttől tízig, az előadás idejére eltávozást kap. A szorongó bohóc fél az élettől. Néha pánikbeteg vagy mélyen depressziós. Nem is titkolja. Hozzátartozói gyakran látják odahaza rosszkedvűnek, hacsak nem komédiázik előttük is. Ami iszonyúan fárasztó. Állandóan önvédelemben élni? Képzeljétek el milyen nehéz lehet?

De ne feledjétek, hogy közöttük vannak a színház- és cirkusztörténet nagy mulattatói! Mert este, amikor kifestik magukat, várja őket a nagyérdemű publikum, és széttárt karokkal, röhögve rohannak be a porondra, mert a közönség és a játék feldobja őket. Szeretik a sikert, imádnak másokat szórakoztatni, főleg azt, hogy végre megkapják a közönségtől a legdrágább kincset, amit nem kaptak meg önmaguktól: a szeretetet.

Bármit megtesznek csak szeressék őket. A szomorú bohócot a humora miatt szeretik. Ebben van szeretetreméltósága, de gyógyíthatatlan szomorúsága is. Mert az előadás után, amikor kialszanak a fények, a lelke káosza újra visszatér. Nyugtalanul alszik. És retteg, hogy bekövetkezik az, ami sajnos a mi életünkben bekövetkezett: hogy nem lesz cirkusz tőbbé! És akkor magára marad.

Ezek a mostohatestvéreink, akik másokat mulattatnak. De én nem erre tanítalak benneteket! Én arra nevellek, sőt, bűvöllek benneteket, hogy ti ne másokat, hanem...ÖNMAGATOKAT MULATTASSÁTOK!

Ássatok le az öröm forrásáig, s mint a gejzír, fakadjon föl lelketekből a szabadság! Fürödjetek benne, mert az örökké buzog. Akkor is, ha nincs cirkusz. Ha tél van, hóvihar, áradás vagy világvége: a forrás mindig buzog. Akkor is ha nem jár arra senki.

Kár a többieknek, ha nem fürödnek a derűtökben, de attól az még Derű, s úgy lebegtek benne, mint egy elsüllyeszthetetlen mentőcsónakban.

Onnan kezdve, hogy meghal bennetek a halál: a szüntelen öröm állapotába kerültök! És nem kell mókázni többé, mert az élet egy nagy Játék!"

"A lélek gyárilag, ahogy kikerült a Teremtő műhelyéből, örömre van hangolva. Alapjáraton a lélek örül. Boldog, hogy van. De amikor testet ölt, lezuhan. Elveszti szabad lebegését és üvölteni kezd. "Jaj, anyám, hogy kerültem én ide?" Attól a pillanattól kezdve hadjáratot indítunk az öröm visszaszerzéséért. Vagyis szabadságunkért."

Címkék: élet kezdet változás szabadság bátorság szeretet újjászületés lehetőség tudatosság lépés elindulás Müller Péter

A Lótusz

 2012.07.17. 09:14

Forrás: www.teozofia.hu

A  LÓTUSZ

 

„Fehér lótuszok tündökölve           

Hajbókolnak a nyári nap előtt.”    

 /Ady/

Az emberi szellem hasonlatos a lótuszvirághoz. Mint ahogy a lótusz a tavak és mocsarak iszapos fenekéről tör fel a víz felszínére, úgy sarjad ki az emberi szellem is az anyagi világ sötétjéből és úgy emelkedik föl a fény felé.

És miként a lótusz a vizek felszínén szétterjeszti leveleit, majd pedig a napfény hatására kibontakoztatja szépséges virágát, úgy bontakozik ki a szellemi mivoltát fölismerő emberi lélek is a magasabb világok fényénél a magasabb rendű erők hatására.

De ehhez az szükséges, hogy – mint a lótusz – boldogan kitárjuk lelkünket a szellem napsugara előtt és hagyjuk, hogy a magasabb világokból szüntelenül leáradó fények érleljék bensőnket, miként a Nap sugarai a lótuszvirág szívét.

Mikor tehát úgy érezzük, hogy lábunk elmerül a föld sarában, emeljük fel lótusz-szellemünket a legmagasabbhoz, ami számunkra létezik. Lelkünk már-már összecsukódó szirmai újra erőt, színt és szépséget nyernek majd tőle.

Címkék: élet változás szép szabadság fény szív szeretet tudatosság alázat teljesség

A júniusban megjelenő magazinban ez volt a téma. Az írás, ha ihletként tör ki belőlem, mindig fantasztikus. Ezért más, ha egy a megadott témában kell írni, mert az nem mindig jön csak úgy. Volt olyan téma, amelyet úgy kellett kifacsarni magamból, hogy meglegyen. Ez a téma viszont összecsengett az adott állapotommal, az adott pillanatommal és csak úgy jött. Ez lett az eredménye, megosztom Veletek szeretettel.

SZERETET

Egy idézettel kezdem írásom, mely segítségemre lesz abban, hogy átadhassam számotokra azt, ami a szeretet lényege.
„ Lenni annyi, mint áradni. Létezni annyi, mint odaadottnak lenni. A folyamatos odaadottság a lét áradása. Minden azáltal van, hogy odaadott. ...Az odaadottság nem más, mint a szeretet."
Biegelbauer Pál
 
A földön - az embert leszámítva - minden lény és tárgy, minden ami van, odaadja magát… CSAK ÚGY. Anélkül, hogy ezen gondolkodna, anélkül, hogy ezért cserébe bármit kérne. Árad! Tehetnek vele bármit. Az ember nem ezt teszi. Az ember azzal, hogy megkapta a gondolkodás képességét és ezáltal kifejlődhetett személyisége, énje, képtelenné vált arra, hogy csak úgy áradjon, csak úgy odaadja magát. Tudattalanul minden cselekedetéért várja a viszonzást, várja vissza az elismerést, legyen az tárgyi vagy szóbeli, vagy csak a gondolatában megjelenő jó érzés, amit saját magának ad.
 
Lehet, hogy most sokan tiltakoznak azon, hogy de hát mi van akkor, ha én csak úgy segítek másokon, adományt adok, dicséretet, jó szót, mosolyt. Ez mind nagyszerű és szép, de csupán csak akkor nevezhetjük ezt szeretetnek, ha nem tölt el ettől minket egy jó érzés, egy elismerés saját magunk iránt. Mert, ha eltölt, akkor bizony csupán csak egy szimpla cserét hajtottunk végre, adtam valamit és kaptam valamit. Még ha ez csak egy jó érzést is adott számomra. Ez van.
 
Az igazi odaadottsággal te nem számítasz, csak a másik. Adod magad csak úgy és nem gondolsz arra, hogy mi lesz az eredménye odaadottságodnak. Felvállalod a teljes kockázatát annak, hogy lehet, hogy nem kellesz. Nem kell a másiknak az odaadottságod, a lényed. Olyan ez, mint egy halálugrás. Ugrasz a teljes bizonytalanságba, elfogadod azt, ami van, feltétel nélkül. Azt sem nézed, hogy kinek adsz, csak árasztod magad, odaadod magad. Ez az igazi szeretet. Amiért semmit nem vársz cserébe, ami viszonzás nélküli.
 
Csak kevesek jutottak még el környezetünkben abba az állapotba, akik erre képessé váltak, az odaadottságra, azaz a szeretetre. Ehhez, hogy képessé válj a szeretetre, először meg kell találnod igaz önvalódat. Le kell magadról fejtened azt a burkot, ami eltakarja isteni lényed, le kell magadról fejtened elméd és egód fátyolát, le kell tisztulnod. Ehhez keresned kell. Ebben számos útjelző tábla: ősi tanítások, gyógyítók, tanítók, jó könyv segíthet. Egyetlen dolgot viszont tenned kell: el kell köteleződnöd a mellett, hogy szeretnéd megtalálni önmagad, szeretnéd jól érezni magad a bőrödben, szeretnéd, ha rád találna a boldogság. Ha elköteleződsz, akkor hajtani fog egy olyan belső késztetés és erő, ami addig megy és keres, amíg meg nem találja a teljes megelégedettség állapotát. Vagy még pontosabban fogalmazva: rád nem talál ez az állapot, mert ezt nem elérni lehet, ezt nem akarni kell, ezt kapod.
 
"Ez az utazás, az élet a legtartalmasabb út és a legkalandosabb is egyben. Egyetlen titka van: csak a bátrak indulnak el, és csak a kitartóak jutnak el a végéig, de csak a taníthatóak nyerik meg."
 
SZERELEM
 
Mikor két lény, két ember találkozik egymással és az nagyon jó érzéssel tölti el őket, anélkül, hogy bármit tudnának a másikról, olyan vonzás jön létre, amit nem lehet megmagyarázni. Egymást éri két energiamező, két rezgésállapot és vonzza egymást. Ebből a kezdeti vonzásból kezd a két ember egymás felé fordulni és egymásba fonódni. Elárasztják egymást. Az elején ez egy igaz szerelem, mert nem vár el, csak árad. Ilyenkor mondjuk azt, hogy olyan rózsaszín felhőben úsznak. És bizony ilyenkor ez a szerelem még tiszta, valós és szép. Aztán, amikor ez a felhő kitisztul és megjelenik az elme és az ego, akkor a szerelem szertefoszlik, az odaadottság megszűnik és felváltja egy adok-kapok játék, aminek sajnos általában szétválás a vége. A szerelemhez két szabad ember, két magam ura ember kell, amit Müller Péter Isten bohócai című könyvében nagyon szépen fogalmaz meg. Hallgasd csak:
 
"A BOHÓCSZERELEM KÉT SZABAD LÉLEK SZABAD TÁRSULÁSA! ELKAPNI EGYMÁST A MAGASBAN, SZOROSAN, AZTÁN ELENGEDNI. - ÉS REPÜLNI TOVÁBB. A szerelemhez nem elég egy tüzelő szuka és egy kan egér!...Ahhoz egy Király kell és egy Királynő!...Két szabad ember! Két "magam ura" ember! Nem sóvárgás, vonítás! Van benne az is, de nem az a lényeg!... A lényeg, hogy nem elvesztek, hanem kiteljesedtek benne!...És az érzésnek nem a szolgái, hanem az urai maradtok!"
 
„Magam ura” ember az, aki megtalálta önmagát. Olyan ember, aki megtapasztalta, hogy a külvilág csak forma, aki tudja, hogy minden ő benne van, aki saját belsőjében már megtalálta a boldogságot, a nyugalmat és a békét. Aki tudja, hogy történjék körülötte bármi, az úgy jó, ahogy van, az ő nyugalma és békéje örök, az ő lelke hallhatatlan. Valami ilyesmi. És azért valami ilyesmi, mert a lényeg és az igazság szavakkal sosem fejezhető ki teljesen, csak valamennyire, csak részben.
 
Úgy érzem, hogy a földi síkon a szerelem által tapasztalhatjuk meg legjobban annak az érzésnek az esszenciáját, amit Isteninek nevezünk. Ebben az állapotban felejtkezünk el legjobban magunkról, ez által az érzés által tudjuk legjobban odaadni magunkat, CSAK ÚGY. Talán ezért vágyunk erre a legjobban, ez a legfőbb mozgatórugónk itt, a földi életben.
 
Kívánok Nektek ezért minél több igazi szerelmes pillanatot!
 
"Van aki képtelen a szerelemre, képtelen a mély érzelmekre, mert a szerelem is egyfajta halál, az elme s az ego halála."  A.J. Christian
 
Szívünk megnyitása
 
Mit jelent ez? Olyan rejtélyesen hangzik és elég sokszor halljuk ezt mostanában. Nyisd ki a szíved, szívvel élj! Igen, ez olyan szépen hangzik, de nem tudjuk igazából, hogy ez mit jelent.
 
Azt jelenti, hogy kezdj el élni, kezdj el tapasztalni, kezd el odaadni magad. Akkor is ha fáj, akkor is, ha veszélyes, akkor is, ha félsz. Mert, ha nem teszed, nem is élsz. Már most halott vagy. Csak vegetálsz. A szív nélküli élet az önvédelemről szól. Óvatos vagyok, mindent megfontolok, hogy tegyem vagy ne tegyem, mert félek a következményektől. És ezáltal már nem vagyok önmagam. Ezáltal bezárom magam, nehogy valami „rosszat” tegyek vagy kapjak. Pedig rossz nincs is, rossz csak valakinek a szemszögéből lehet rossz. Minden valami miatt van, valamit tapasztalnod kell belőle, tehát a „rossz”-at valami miatt kapod, valami miatt fontos, hogy megéld.
 
Ha nem kezdesz el élni, akkor mit sem ér ez a földi, mostani életed. Ha nem kezdesz el tapasztalni, akkor, hogyan lépsz előre, hogyan lépsz egyre beljebb belső világodba? Ha nem élsz, akkor csak egyhelyben rostokolsz. Kizárólag a megtapasztalás segít neked megtalálni önmagad, ha beleengeded magad az életbe, ha beleengeded magad a szituációkba.  
 
A legnagyobb gát, ami megakadályoz ebben: a félelem. Félsz az újabb fájdalomtól, félsz a csalódástól. Az eddigi tapasztalataid falakat, gátakat építettek közéd és a jelen élet közé. Ez bénít le. A félelmed. Ezt kell leküzdened, ha élni akarsz, ha szívvel akarsz élni. Ha szívvel szeretnél élni, akkor bátran el kell indulnod előre, az új megismerések felé. Erről már a magazin első számában írtam, de ha nincs meg, itt újra elolvashatod: http://arielsziv.blog.hu/2012/01/12/a_felelem_legyozese

Címkék: kezdet szerelem boldogság bátorság szív szeretet lehetőség tudatosság áradás áramlás elindulás odaadottság önmegtalálás

Egy dal

 2012.05.28. 09:25

Szeretettel osztom meg ezt a dalt Veled, számomra mindig nagy élmény, ha hallgatom. Szép, csendes, lélekemelő ünnepet mára!

https://www.youtube.com/watch?v=ohmggr8HAIE

Szövege:

Aki valójában vagy

Lehet -e, hogy több ez az élet
amit "enyém"-nek nevezünk,
mint egy utazás a téren át
vagy egy történetecske?

Több-e az élet
mint amit a test érez?
Mint amit az elme ki tud következtetni
a megtapasztaltakból?

Vajon mi, akik lélegzetvétellel kezdjük,
függünk -e a formától,
és végünk ér -e a halállal?

Vesd le magadról e szerepeket és neveket,
és nevezd meg nekem azt ami visszamarad.
Az aki valójában vagy,
aki valójában Vagy

Azzal mérjük a sikert
amit felhalmozunk,
vagy a kötődésekkel amiket kialakítunk,
vagy a tettekkel amiket megteszünk.

Ám ezek is tovatűnnek,
bárhogy is próbálunk
a formához ragaszkodni.
A forma el fog pusztulni.

De a forma -e táncában benne rejlik a lehetőség,
hogy meglássuk a még megszületetlent.
És az is, hogy eldobjuk ezt a lehetőséget,
és beleragadjunk annak eljátszásába
akinek magunkat gondoljuk,
akinek magunkat gondoljuk.

Ez az életed
véget érhet bármikor.
Hol a figyelmed?
Hol az imád?
Hol van a dalod?

Egy szerencsés életben
hangot hallasz amely arra hív, 
hogy szabadulj ki leláncoltságod
és téves énképed köréből.

Hogy fölébredj az álomból,
és végre fölfedezd
lényed igazságát,
mielőtt a test meghal.

Hogy mielőtt lepereg az utolsó jelenet,
meglásd a vásznat amire az vetül.
Lásd azt mi lát engem és téged,
s akkor tudni fogod

hogy valójában ki vagy Te.
Hogy valójában ki vagy Te,
Hogy valójában Ki Vagy Te,
Hogy valójában Kik Vagyunk.

 

 

 

 

 

Címkék: ego élet fény boldogság forma szeretet felismerés lehetőség tudatosság tolle éberség kirtana szerencsés élet

Áramlás

 2012.05.25. 10:22

Áramlani, áradni, létezni, odaadottnak lenni. Nagyon egymásba simuló fogalmak. Összeköti őket egyrészt az a szeretet, amely a feltétel nélküli adást jelenti, másrészt összeköti egy mély alázat, amely egy félelem nélküli és bizalommal teli megadást jelent. Nem feladást, nem szolgaságot, hanem megadást és szolgálatot.

Ahogy a folyó, a víz áramlik medrében, adod magad a létnek. Könnyedén, örömmel, csendesen. Hasonlít ez ahhoz a „repüléshez, szárnyaláshoz”, melyet átélhetsz egyes önfeledt pillanatodban, egy tánc, egy nevetés vagy ölelkezés során.
A hömpölygő folyó, ha sziklával, akadállyal találkozik, elfogadja azt és megkeresi azt a rést és utat, ahol könnyedén tovább áramolhat, hisz medre, akár csak létünk, a folyamatos változások sodrában alakul.
Az áramláshoz a bátorságot és erőt, a bizalom teremti meg. A feltétel nélküli bizalom. Amikor kétség nélkül bízol és tudod, hogy minden jó, minden jó. Minden úgy jó, ahogy van.
Ha harcolsz, ha ellenállsz, ha megfeszíted, ha kényszerítesz, egy olyan energiaörvényt hozol létre, ami akadályoztatni fog a szabad áramlásban, a folyóban való könnyed úszásban. Fuldokolni fogsz, ahelyett hogy áramlanál.
Tudom, nem könnyű ezt magadévá tenni. Annyi reaktív minta és kondicionáltság ragadt ránk a hosszú életeink során, hogy nem megy ez mindig. Nem baj, ha nem. Biztos élted már meg, hogy amíg harcoltál valamiért, amíg nagyon akartad, nem ment. Amikor feladtad, egyszer csak elkezdett megvalósulni. Ennyi az egész. Megszűnt a görcsösséged és megnyugodtál és ez összhangba került a környezeteddel és elkezdtek „jól” alakulni a dolgok. Te csak ne aggódj, ne izgulj. Tedd magad rá az áramlásra nyugodtan, hisz a nyugalom, a harmónia által teremtett energia semmi „rosszat” nem szülhet.
Csendesülj el. Bízd magad a létre és áramolj. Jól fogod így érezni magad. Jól!

Címkék: élet lét bátorság szeretet energia víz folyó bizalom tudatosság elfogadás áradás létezés áramlás flow elköteleződés megadás odaadottság

Egy kezdeményezés támogatása

 2012.05.19. 21:15

Örömmel támogatom az alábbi kezdeményezést, ezért megosztom Veletek is.

http://www.korszakvaltok.hu/meditacios-szoba/

 

 

Címkék: világ meditáció szeretet felelősség lehetőség teljesség spirituális

Napi ego - "spirituális" ego

 2012.05.08. 09:41

Egy nagyon kedves barátom és tanítóm mondta nekem, hogy vigyázni kell, hogy bele ne csússzunk a spirituális egóba. És mennyire igaza van! Ezt a figyelmeztetést értettem akkor is, de a hozzá kapcsolódó tapasztalat szép lassan érekezett meg.

Mit is jelent ez? Ahogy haladsz az utadon, szép lassan épülnek bele bensődbe az információk, melyből lassan igazi, saját megtapasztalások, felismerések lesznek. És akkor örülsz, mosolyogsz, hogy de jó, ez megvan, sikerült, ez már bennem van.

De! Nem nehéz beleesni abba a csapdába, hogy Te ettől a megtapasztalástól azt hidd, hogy Te jobb és értékesebb vagy, mint a másik ember. Te ezt már tudod, ő még nem és valjuk be, kissé akár le is nézed azt a másik "szerencsétlen embert. Erre vigyázz! Szeresd őt, hisz Ő jó és értékes így is! Nem vagy jobb nála. Ha ezt hiszed, rögtön a spirituális ego csapdájában vagy, minden hiába!

És ha esetleg mélyebben szeretnéd ezt érteni, elég, ha a summa summarum című bejegyzésemet feleleveníted, az mélyre visz.

Címkék: szeretet csapda tudatosság spirituális

" Lenni annyi, mint áradni. Létezni annyi, mint odaadottnak lenni. A folyamatos odaadottság a lét áradása. Minden azáltal van, hogy odaadott. ...Az odaadottság nem más, mint a szeretet."

Biegelbauer Pál

Címkék: lét szeretet tudatosság áradás odaadottság

A Jelenlétről

 2012.04.03. 21:49

Amit most megosztok Veled, nagy kincs lehet számodra. Nekem az! Nézd meg, ha kell sokszor. Ha már erre jársz, fogod érteni. Engedd magadba, fogadd el, éld át és akár add tovább!

https://www.youtube.com/watch?v=EdrnYFhAsUQ

Címkék: ego szabadság boldogság szeretet igazság felfedezés lehetőség tudatosság lépés elme teljesség jelenlét mindenség elindulás dimenzióváltás önmegtalálás nézőpontváltás

Önszeretet, önbecsülés

 2012.03.13. 09:42

Már nagyon régen szerettem volna írni erről a témáról, mert azt éreztem, hogy ez az a terület, amivel a leginkább küzd minden egyes ember. Valami nagy baj van az önbecsülésünkkel, valahogy minden probléma kapcsán ide lyukadunk ki. Nem szeretjük magunkat. Jó, hogy eddig nem írtam erről, most viszont már aktuális.

Kiindulásként a gyerekkorban szeretettel kapcsolatban megélt élményeink az irányadóak. Szerettek-e minket a szüleink? Szerették-e magukat, szerették-e egymást? Milyen a szeretről kialakult képünk? Egyáltalán tudjuk-e hogy milyen is feltétel nélkül szeretni vagy ilyen szeretetet kapni?

Ha őszinték vagyunk, akkor hamar kiderül, hogy nem rózsás a helyzet. Mégha a szüleink mindent meg is tettek értünk, az igaz szeretetből kevés jutott nekünk vagy akár semmi. És ha kevés jutott, van akinek még annyi sem, sőt ehhez képest még megaláztatásokban is volt része, esetleg tetlegességben is, akkor nincs mit azon csodálkozni, hogy felnőttkorunkra a szeretetről nem sok jó tapasztalatunk van. Általánosan szeretethiányunk van. Nem hisszük el, hogy szerethetnek minket, hisz még szüleink sem szerettek minket igazán, feltétel nélkül. El is hittük, hogy mi nem vagyunk szerethetőek, mitől is lennénk, hogy szerethetne minket bárki is. Magunkkal is van bajunk, lépten-nyomon szembesülünk saját gyarlóságainkkal, jesszus, milyen vagyok én?

DE. Ez volt a gyerekkor, a szülőktől kapott minta és kiindulási alap, ami sajnos elég erős és maghatározó, de ahogy felnősz, el kell kezdened ezekkel szembenézni, feltérképezni és elhagyni. Amit hoztál, azért NEM TE VAGY A HIBÁS. Te egy ártatlan gyermek voltál, tiszta és formálható. Ha rosszúl formáltak, azért nem vagy hibás. (A szülők sem, hisz ennyire voltak képesek, tudattalanok voltak, meg kell nekik bocsátani.) Viszont most már felnőttél, innentől kezdve Te vagy a felelős. Csak Te!

És akkor most előveheted az Ego I. című cikkemet és elolvashatod újra és újra. Hisz kialakult a személyiséged, kialakult az éned, az egód mára. Ami vagy, az a múltad által vált ilyenné, létrejött egy énutánzatod, az egód. De az nem az igazi önvalód!

Nem nagyon szereted magad. Hogy is lehetne másképp, hisz Te az egóddal, az énutánzatoddal azonosítod magad, aki a külvilág ítéletéből táplálkozik, azáltal határozza meg értékét. Ha nem az énutánzatoddal azonosítanád magad, akkor természetes lenne számodra, hogy értékes és jó vagy, Isteni lény vagy, mint mindannyian. Nem kellene már a külső elismerés, hogy szeresd magad. Ez természetes lenne számodra.

Ego. Már megint ez a fránya ego. Ahogy már írtam, annál nehezebb a helyzet, minél több megaláztatás ért, de nem kell csüggedni, el kell indulni. Kezd el szépen szeretni magad, elhinni végre, hogy jó vagy, csak úgy, önmagadban. Bocsáss meg magadnak mindendért, ami eddig történt. Ne foglalkozz azzal, hogy mit mond rólad a külvilág és bárki, csak magaddal foglalkozz. És figyeld egód működését és egyszer csak meg fogod találni igazi önmagad, aki valójában vagy és rájössz, hogy szerethető vagy és jó, mint minden ember az, önvalójában. Jó vagy!! Én tudom. Te meg figyelj és rátalálsz!

Ja és még valami! Miért mondja mindenki, hogy addig, amíg nem szereted önmagad, mást se szerethetsz igazán? Azért, mert, amíg magadat nem szereted, nem lehet tudni, hogy azt a másik embert tényleg szereted, vagy csak azért kell Neked, hogy megadhassa valaki az egódnak azt drogot, hogy ő jó és szerethető. Vajon az egódnak kell ő, vagy csak úgy őt magát is, a lényét is szereted, attól függetlenül is, hogy ő szereted-e Téged? Ez a nagy kérdés! És bizony ez csak akkor derülhet ki, ha megtalálod önmagad és szereted, és nem az egódon keresztül élsz. Addig a válasz rejtve marad. 

Címkék: ego gyermek szeretet felelősség lehetőség őszinteség tudatosság megbocsátás önszeretet önmegtalálás

Ahogy ígértem, időnként írok Nektek az egóról bővebben, hogy még jobban megérthessétek, mi is az, hogyan is működik és hogyan korlátozza le tudatunkat, igazi önvalónkat.

Nagyon röviden megfogalmazva az ego: az elme teremtette énutánzat. Mit is jelent ez? Ha az ego énutánzat, akkor van én is? Igazi Én? Hát bizony van! Elgondolkodtál-e már valaha azon, hogyha észreveszed azt, hogy gondolkodsz, ki veszi észre? Van valaki benned, aki észleli magát a gondolkodást. Ugye? Ha nem lenne, nem lennél tudatában annak, hogy gondolkodsz. Tehát van valaki benned, az "igazi éned" és bizony van valaki, aki ezt utánozza, illetve leuralja és elnyomja, ez az ego. És innentől Te azt hiszed, hogy maga vagy az ego és elfelejtkezel közben igazi önvalódról, aki ott mélyen benned van.

Mi történik ilyenkor? Azonosulunk a fejünkben hallható hanggal, a gondolatokkal és az azokat kísérő érzelmekkel. Azt hisszük, hogy azok a gondolatok vagyunk mi. Azonosulunk velük. És így ezek a gondolatok és érzelmek, ez az elmetevékenység ural minket, ez rángat, az emlékek, amelyekkel "az én és történetem"-ként azonosulunk, rögzült szerepek, amelyeket úgy játszunk el, hogy nem is tudunk róla, és olyan kollektív azonosulások, mint a nemzetiség, vallás, emberfajta, társadalmi osztály vagy politikai hovatartozás. Tehát azonosulsz valami olyannal, ami nem Te vagy.

Ez az egós elme. Ez rángat téged, ez az, aminek hiszed magad. Pedig ez csak egy utánzat, egy elme által teremtett illúzió. Ez - spirituális értelemben - a tudattalanság állapota.

Ha az elme által - gondolatból és érzelemből - alkotott énen, azaz egón keresztűl élsz, akkor identitásod alapja nagyon ingatag lesz, hiszen a gondolat és az érzelem is eleve elröppenő, múlékony valami. Ezért minden ego folymatosan küzd az életben maradásért. Ezekről írok Nektek a napi ego-ban, hogy veszi magához nap, mint nap, pillanatról pillanatra az ego táplálékát, hogy fennmaradhasson, élhessen és uralhassa a tudatodat, igazi énedet.

A jó hír az, hogy ha fel tudod ismerni egy illúzióról, hogy illúzió, akkor szertefoszlik. Az illúzió felismerése annak végét is jelenti. Életben maradása attól függ, hogy összetéveszted-e a valósággal. Amint meglátod, hogy ki nem vagy, magától megjelenik annak valósága, aki vagy.

Ez a célom, hogy ezt ismerd meg. Ezért irok Neked erről, hogy megtaláld igazi önvalód és elhagyd az énutánzatodat, az egódat. Sikerülni fog! Bízz ebben! Én bízok Benned!  Addig is figyelj. Segít ebben a napi ego.

Forrás: E. Tolle: Új föld

Címkék: ego szabadság boldogság szeretet tudattalanság megelégedettség önmegtalálás

Felmerült már bennem az a gondolat, hogy az egóról írok bővebben Nektek, hogy megismerhessétek. Ez már az előző blogomban írása közben is foglalkoztatott, de nem írtam róla. Nem, mert annyi jó könyv szól erről, minden le van már írva, mit írhatnék Nektek erről, a csapból is az ego folyik, illetve még nem is voltam teljesen tudatában vele. Aztán jött egy ötlet, ami arra készetett, hogy írjak mégis róla, de ne csak a szokványos módon, az unalmas lenne számotokra.

Gyakorlati példákkal, naponta csak egyet, amit megélek, észreveszek, tapasztalok másokon és ha közelit felém is, mert naponta jön ám, nem is egyszer a drága-kedves-aranyos. Újra hatalmat akar és meg szeretne erősödni. Rájöttem, hogy ébernek kell lennem, folyamatosan és akkor ez nem fog megtörténni és idővel végleg lelép. :-) Ez lesz a napi ego. Hetente egyszer viszont írok az egóról egy elméleti anyagot is, hogy jobban megismerhessétek.

Mai ego:

Valakivel beszélgettem telefonon, mert kiváncsi voltam, hogy van, mi történik Vele, hisz Ő fontos nekem és ahogy kérdezgettem, észrevettem, hogy jól esik nekem is az Ő figyelme, ha Ő is kiváncsi. Miért is? Hogy fontosnak, jónak érezzem "magam". Kell az egónak egy megerősítés.

Pedig e nélkül is jók vagyunk, enélkül is fontosak vagyunk, csak úgy önvalónkban. Hisz mindannyian magunkban hordozzuk az értéket, eleve értékesek vagyunk. Aki kívánja a megerősítést, az csupán az ego.  

 

Címkék: ego szabadság szeretet lehetőség tudatosság lépés önmegtalálás

süti beállítások módosítása