Ember 2.

 2014.02.01. 16:24

"A "polgári", mint az emberinek állandóan meglévő állapota, nem más, mint kísérlet a kiegyezésre, törekvés az emberi magatartás számtalan szélsősége és ellentétpárja között a kiegyensúlyozott középút elérésére. Példánk nyomban érthetővé válik, mihelyt bemutatunk egy ellentétpárt. 

Vizsgáljuk meg a szentet és a kéjencet. Az ember mindenestől átadhatja magát a szelleminek, a szent eszményének, és megpróbálkozhat az Isten közelébe férkőzni. De ennek az ellentéte is lehetséges; testestől -lelkestől ösztöneire, érzéki vágyaira hagyatkozhat, a pillanatnyi gyönyörre törekedhet. Az egyik esetben szentté,a szellem mártírjává válik, és Istennek szenteli magát, a másik esetben kéjenc lesz, az ösztön mártírja, és az enyészet oltárán áldozza fel magát.

A polgár e két véglet között, valahol a langyos közép tájékán igyekszik meghúzódni. Soha nem áldozza fel, nem adja át magát a sem mámornak, sem az aszkézisnek, nem lesz mártír, és nem vállalja a megsemmisülést sem. Eszménye nem az odaadás, hanem ellenkezőleg, énje megőrzése, nem vágyik sem a szentségre, sem pedig annak ellentétére, nem szereti az abszolútumot, bár Istent kívánja szolgálni, de azért a mámort is, erényes akar lenni, de közben kellemesen, kényelmesen szeretne élni e földi világban. Lényegében tehát a szélsőségek között, mérsékelt, nyugalmas, viharmentes övezetben igyekszik letelepedni, és eléri a célját, csakhogy életerejével és érzelmeivel fizet érte, pedig az életerő és az érzelmek bősége föltétel nélküli, szélsőséges élettel jutalmaznák. Intenzíven élni azonban csak az én rovására lehet. Márpedig a polgárnak semmi sem olyan szent, mint - igencsak satnya énje. 

Az intenzitásért: fennmaradást, biztonságot; az isteni megszállottságért: lelki nyugalmat; a gyönyörért: elégedettséget; a szabadságért: kényelmet; a halálos izzásért: szobahőmérsékletet kap cserébe. A polgár lényegében tehát a gyönge életösztön teremtménye: félénk, irtózik a kiszolgáltatottságtól, könnyen irányítható. Ezért választja a hatalom helyett a többséget; az erő helyett a törvényt, a felelősség helyett a szavazási rendszert." 

Hermann Hesse: A pusztai farkas

   

Címkék: élet egó tudattalanság megfelelési kényszer álbiztonság

Szegénység

 2013.10.22. 14:57

"- A legnagyobb büntetés a szegénység, ugye?

- Büntetés? Én másképp nevezném. Próbatételnek talán, amely után bukás vagy megvilágosodás következik. A szegénység az embert szembeállítja a világgal, lemezteleníti, elevenen megnyúzza, jéggel veri, tűzzel égeti, hogy kiderüljön, mi marad meg belőle. A legtöbbje hamuvá válik. De nagy néha, igen igen ritkán, a rothadó salak között felragyog egy mag, amelyhez sem hideg, sem meleg, sem sötétség vagy halál nem férhet hozzá. Nem árhat neki. Nem pusztíthatja el többé....

- Az az egész, amit elmondtál, nekem nagyon kegyetlennek tűnik - mondta hevesen. - Ki csinálja ezt így? Ki rendezi? Ki okozza, hogy hozzáférhetetlen mag körül annyira fájjon az embernek ez a véres, rothadó salak? Van-e egyáltalán valaki vagy valami, ami értelmesen irányítja ezt az őrült zűrzavart? És ha van, ha a mi akaratunk ellenére is élni kényszerít bennünket, miért büntet érte nyomorral, elmebajjal, bénulással és ....

- Erre a kérdésre így nem lehet felelni. A dolgok megfejtése nem miért és nem az azért. Az élet, minden bonyolultságával együtt, megszüntethetetlen tény.

- Te hiszel Istenben?

- Igen.

- Hogyan találsz mentséget neki?

- Úgy, hogy minden rosszat múló káprázatnak látok, s egyedül Istent tudom valóságnak. A káprázat elmúlik, ahogyan az álomképek szertefoszlanak, ha az álmodóban megszűnnek az ingerek, amelyek a vágyképeket termelik. Isten azonban örök.

- De mi közöd van hozzá? Mi dolgod vele neked és nekem?

- Az, hogy egyek vagyunk vele.

- Ugyan! Hol? Miben vagyunk egyek? Miért nem tudok róla?

- Már megint kérdezel. Figyelj! Isten és közöttem állok én. Csak ez a káprázat-én a válaszfal közöttünk. A szegénység, a szenvedés és a halál. Ha sikerül lebontanod, szabad vagy. Ha sikerül lebontanod, Istenné válsz.

- Nem értem.

- Nem is érzed?

- Nem tudom.....lehet.

Az oktalan, céltalan, rejtélyes ujjongásra figyelt önmagában, amely úgy zúgott át lelkének sötét, szakadékos tájain, mint a napkeltét jelző hajnali szél."

Szepes Mária: Raguel hét tanítványa, részlet

Címkék: ego kezdet szabadság valóság figyelem egó örökkévalóság megadás Isten önmegtalálás Szepes Mária

Idézet - a megbocsátásról

 2012.09.27. 20:11

Eckhart Tolle-től

"Őszinteség kell, hogy tudd, táplálsz-e magadban még mindig sérelmeket; hogy akad-e olyan személy az életedben, akinek még nem teljesen bocsátottál meg, egy „ellenség”. Ha akad ilyen, gondolati és érzelmi szinten is tudatosítsd magadban a sérelmet! Tehát légy tudatában a sérelmet életben tartó gondolatoknak, ám érezd is az érzelmet, vagyis a test azon gondolatokra adott reakcióját! Ne próbáld elengedni a sérelmedet! Az elengedés – a megbocsátás – megpróbálása nem válik be.

A megbocsátás azonban természetes módon következik be, amint megérted, hogy a sérelemnek nincs egyéb célja, mint megerősíteni az én hamis tudatát, fenntartani az egót. Ez a megértés felszabadító hatású. Jézus tanítása – „bocsáss meg ellenségeidnek” – alapvetően az emberi elmében működő egyik legfontosabb egós szerkezet lebontására vonatkozik."

Címkék: idézet egó megbocsátás jelenlét Eckhart Tolle

Idézet a szerelemről

 2012.02.03. 10:41
"Van aki képtelen a szerelemre, képtelen a mély érzelmekre, mert a szerelem is egyfajta halál, az elme s az ego halála."
A.J. Christian
 

Címkék: halál érzelem szerelem egó elme jelenlét megelégedettség önmegtalálás

„Jól, csak a szívével lát az ember.” - Saint-Exupéry: A kis herceg

Most ne nevess, de szó szerint eldobtam az „agyam”, amikor belém nyilallt ez az idézet, csak úgy a semmiből, mert csak a tapasztalás az, ami megértette velem ezt a csodálatos mondatot. Szép volt eddig is, de meg nem tapasztalt. Persze nem az agyamról van itt szó, hanem elmém uralmának elhagyásáról. Ezt jelenti ez a mondat. Hogy add át az uralmat a szívednek, az érzéseidnek és ne hagyd, hogy az elméd és az egód diktáljon, mert jól csak a szíveddel láthatsz.
Egyszerűnek tűnhet ez, de még sem könnyű. Sok élet óta cipeled ezt a terhet, sok élet óta élsz az elme szűk birodalmában, így sok hatás halmozódott össze elmédben, amitől nem könnyű megszabadulni, de lehetséges és kívánatos is. Miért? Mert szabad lehetsz! Megszabadulhatsz elméd és egód gyötrő uralmától és elnyerheted a teljes megelégedettség állapotát. Boldog lehetsz.
Mit tégy? Először is lazulj el, most. És kezdj el bízni. Magadban és a körülötted lévő, a Téged átölelő világban, az univerzumban. Az életben, nem véletlenül kaptad. Bízz! Ne akard, csak bízz.
Ha bízol, az erőt ad és kitartást. Kitartást arra, hogy figyeld magad, figyeld a gondolataidat, az érzéseidet és keress addig, amíg meg nem találod azt az állapotot, hogy csak a szíveddel láss.
Fontos, hogy mindig őszinte légy magadhoz. Ne akard becsapni magad. Addig gyűjtsd az infókat, a tapasztalatokat, amíg meg nem ismered elméd és egód működését, mit is tesz, hogy is működik. Sokan írnak erről, pl. Osho, Müller Péter, E. Tolle. Ha ezzel a működéssel tisztában vagy, akkor már csak magadat, a gondolataidat, a szavaidat kell figyelned.
Az egót lehet figyelni, egyre sűrűbben észre lehet venni, majd el lehet csendesíteni és végül el fog tűnni. Ez a cél. Ez elérhető, bízz ebben.
„Jól, csak a szívével lát az ember.” Mert az elméje eltéríti a valóságtól, eltéríti az igazságtól. Önmagától, önmaga érzéseitől, szükségleteitől, természetességétől. Ez pedig nem egészséges, betegséget is okozhat és sok gyötrelmet. Abból pedig már volt elég. Hát akkor akár el is indulhatsz. Indulj, ne félj, senki nem fog bántani.

Címkék: élet szabadság boldogság szív szeretet tudatosság egó elme elindulás önmegtalálás

süti beállítások módosítása