A januári magazinba írt cikkemet osztom meg Veletek szeretettel. Elárulom Nektek, hogy számomra ez a mondat majdhogynem értelmezhetetlen, de valami lett belőle azért.

A beszédem legyen igaz.

Azt gondolom, hogy ez csak annyira lehetséges, amennyire én éppen abban az állapotomban képes vagyok erre. Ugyanis lépten-nyomon hazudunk magunknak, hogy mondanánk így kifelé igazat. Ugyanis sokszor nem könnyű magunknak az igazat bevallani, mert az bizony fájdalmas. Ehhez teljes önfigyelem és őszinteség szükséges. És akkor még az is előfordul, hogy az „olyan jó lenne, ha” miatt húzzuk még a dolgot, hátha jobb lesz. A remény hal meg utoljára, ahogy hallottuk már sokszor és meg kell valljam Nektek, valóban így van.

A beszédem legyen igaz! Az a baj még ezzel, hogy a valóság szavakkal sosem fejezhető ki igazán, amikor már szavakkal próbálunk elmondani valamit, akkor az már mindig csak közelít az igazsághoz, nem lesz ugyanaz.

Az éberség állapotában a szó már meg is szűnik, itt a földi világban csak arra szolgál, hogy meg tudj nyilvánulni és kapcsolatot tudj teremteni a többi emberrel.

Így aztán annyit mondhatok, hogyha figyeled magad és őszinte vagy magadhoz, akkor egyre többször tudod elcsípni magadban a hazugságaidat és egyre kevesebbszer hazudsz kifelé. De ne szomorkodj! Mindig annyira fog ez menni, amennyire képes vagy rá, amilyen tudatállapotban vagy. Így aztán ne haragudj magadra, ha nem sikerül sokszor, majd egyre jobb lesz. A lényeg az önfigyelés és az őszinteség, aztán egyszer csak az éberség is megérkezik.

Az ítéletem legyen tiszta! Hát??

Egyáltalán, miért is kellene ítélkeznem bármi felett is? Semmi és senki felett nem ítélkezhetem. Mindennek megvan az oka, minden olyan, amilyen és minden úgy jó, ahogy van. Csak elfogadni érdemes mindent, ami körülöttünk van és együtt létezni vele. Hisz nem lesz más attól, ha nem fogadjuk el. Tapasztalataink alapján folyton ezt csináljuk, minősítünk és ítélkezünk, éppen a szerint, ahogy mi megéltük ezt a múltban, úgy ahogyan kondicionált minket a külvilág, amilyen hatást gyakorolt ránk. Ha valamire azt mondod, hogy jó azt azért teszed, mert így élted meg eddig, vagy ez a környezet által meghatározott norma. Attól az a valami olyan, amilyen. Másnak például éppen az a rossz. Aztán meg lehet, hogy ahogy változol, amit eddig jónak éltél meg már nem lesz jó. Szóval, hagyd abba az ítélkezést és a minősítést, amennyire csak lehet.

Azáltal, hogy ítélkezel vagy minősítesz, leszűkíted a valóságot, ellenállsz annak, ami van. Fogadd el hát mindig épp azt, ami van körülötted, minél jobban ereszd magad bele a létbe, a létezésbe. Áradj, légy.

Az univerzum határtalan és teljes. Engedd bele magad!

Címkék: élet valóság figyelem őszinteség tudatosság elfogadás elengedni létezés teljesség áramlás éberség kondícionáltság

Ajándék

 2012.12.21. 09:17

Karácsonyra adom Nektek ezt a verset Sok-Sok szeretettel!

Reményik Sándor: "Az ismeretlen Istennek"

 

 Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenből, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.

Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlők a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.

Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvény betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.

S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve.

Címkék: vers élet szabadság lét szeretet újjászületés örökkévalóság teljesség áramlás mindenség

"Ez a nap nagy jelentőséggel bír életünkben. Tárjuk ki szívünket az új energia befogadására. A mai naptól a Föld teljes keringése bekerül a Foton Övbe. Ez megváltoztatja rezgésünket. Már elkezdődött a folyamat, s most előttünk áll a Nagy Kaland, hogyan éljük meg, s mit kezdünk életünkkel az Aranykor hajnalán."

Forrás: csillagmag.hu maja naptár. Köszönöm Böjtös-tölgyfa Máriának a napi meghatározásokat!

 

 

Címkék: élet szabadság bátorság szeretet lehetőség tudatosság teljesség áramlás maja naptár önmegtalálás

Idézet

 2012.09.07. 11:12

"A legfőbb jó a vízhez hasonló:

mindennek hasznos, de nem harcos;

az alantasban is jelenlevő:

a víz az út-hoz hasonló.

Az élet a földet kövesse,

a szív a benső mélyet kövesse,

a barátság az emberit kövesse,

a beszéd a valót kövesse,

az uralom a rendet kövesse,

a szolgálat a lehetőt kövesse,

a tett a kellő időt kövesse.

Ha készséges, de nem erőszakos:

nem kél zúgolódás semerre."

Lao-ce: Tao Te King, részlet

Címkék: szabadság idézet út teljesség áramlás Lao ce

A júniusban megjelenő magazinban ez volt a téma. Az írás, ha ihletként tör ki belőlem, mindig fantasztikus. Ezért más, ha egy a megadott témában kell írni, mert az nem mindig jön csak úgy. Volt olyan téma, amelyet úgy kellett kifacsarni magamból, hogy meglegyen. Ez a téma viszont összecsengett az adott állapotommal, az adott pillanatommal és csak úgy jött. Ez lett az eredménye, megosztom Veletek szeretettel.

SZERETET

Egy idézettel kezdem írásom, mely segítségemre lesz abban, hogy átadhassam számotokra azt, ami a szeretet lényege.
„ Lenni annyi, mint áradni. Létezni annyi, mint odaadottnak lenni. A folyamatos odaadottság a lét áradása. Minden azáltal van, hogy odaadott. ...Az odaadottság nem más, mint a szeretet."
Biegelbauer Pál
 
A földön - az embert leszámítva - minden lény és tárgy, minden ami van, odaadja magát… CSAK ÚGY. Anélkül, hogy ezen gondolkodna, anélkül, hogy ezért cserébe bármit kérne. Árad! Tehetnek vele bármit. Az ember nem ezt teszi. Az ember azzal, hogy megkapta a gondolkodás képességét és ezáltal kifejlődhetett személyisége, énje, képtelenné vált arra, hogy csak úgy áradjon, csak úgy odaadja magát. Tudattalanul minden cselekedetéért várja a viszonzást, várja vissza az elismerést, legyen az tárgyi vagy szóbeli, vagy csak a gondolatában megjelenő jó érzés, amit saját magának ad.
 
Lehet, hogy most sokan tiltakoznak azon, hogy de hát mi van akkor, ha én csak úgy segítek másokon, adományt adok, dicséretet, jó szót, mosolyt. Ez mind nagyszerű és szép, de csupán csak akkor nevezhetjük ezt szeretetnek, ha nem tölt el ettől minket egy jó érzés, egy elismerés saját magunk iránt. Mert, ha eltölt, akkor bizony csupán csak egy szimpla cserét hajtottunk végre, adtam valamit és kaptam valamit. Még ha ez csak egy jó érzést is adott számomra. Ez van.
 
Az igazi odaadottsággal te nem számítasz, csak a másik. Adod magad csak úgy és nem gondolsz arra, hogy mi lesz az eredménye odaadottságodnak. Felvállalod a teljes kockázatát annak, hogy lehet, hogy nem kellesz. Nem kell a másiknak az odaadottságod, a lényed. Olyan ez, mint egy halálugrás. Ugrasz a teljes bizonytalanságba, elfogadod azt, ami van, feltétel nélkül. Azt sem nézed, hogy kinek adsz, csak árasztod magad, odaadod magad. Ez az igazi szeretet. Amiért semmit nem vársz cserébe, ami viszonzás nélküli.
 
Csak kevesek jutottak még el környezetünkben abba az állapotba, akik erre képessé váltak, az odaadottságra, azaz a szeretetre. Ehhez, hogy képessé válj a szeretetre, először meg kell találnod igaz önvalódat. Le kell magadról fejtened azt a burkot, ami eltakarja isteni lényed, le kell magadról fejtened elméd és egód fátyolát, le kell tisztulnod. Ehhez keresned kell. Ebben számos útjelző tábla: ősi tanítások, gyógyítók, tanítók, jó könyv segíthet. Egyetlen dolgot viszont tenned kell: el kell köteleződnöd a mellett, hogy szeretnéd megtalálni önmagad, szeretnéd jól érezni magad a bőrödben, szeretnéd, ha rád találna a boldogság. Ha elköteleződsz, akkor hajtani fog egy olyan belső késztetés és erő, ami addig megy és keres, amíg meg nem találja a teljes megelégedettség állapotát. Vagy még pontosabban fogalmazva: rád nem talál ez az állapot, mert ezt nem elérni lehet, ezt nem akarni kell, ezt kapod.
 
"Ez az utazás, az élet a legtartalmasabb út és a legkalandosabb is egyben. Egyetlen titka van: csak a bátrak indulnak el, és csak a kitartóak jutnak el a végéig, de csak a taníthatóak nyerik meg."
 
SZERELEM
 
Mikor két lény, két ember találkozik egymással és az nagyon jó érzéssel tölti el őket, anélkül, hogy bármit tudnának a másikról, olyan vonzás jön létre, amit nem lehet megmagyarázni. Egymást éri két energiamező, két rezgésállapot és vonzza egymást. Ebből a kezdeti vonzásból kezd a két ember egymás felé fordulni és egymásba fonódni. Elárasztják egymást. Az elején ez egy igaz szerelem, mert nem vár el, csak árad. Ilyenkor mondjuk azt, hogy olyan rózsaszín felhőben úsznak. És bizony ilyenkor ez a szerelem még tiszta, valós és szép. Aztán, amikor ez a felhő kitisztul és megjelenik az elme és az ego, akkor a szerelem szertefoszlik, az odaadottság megszűnik és felváltja egy adok-kapok játék, aminek sajnos általában szétválás a vége. A szerelemhez két szabad ember, két magam ura ember kell, amit Müller Péter Isten bohócai című könyvében nagyon szépen fogalmaz meg. Hallgasd csak:
 
"A BOHÓCSZERELEM KÉT SZABAD LÉLEK SZABAD TÁRSULÁSA! ELKAPNI EGYMÁST A MAGASBAN, SZOROSAN, AZTÁN ELENGEDNI. - ÉS REPÜLNI TOVÁBB. A szerelemhez nem elég egy tüzelő szuka és egy kan egér!...Ahhoz egy Király kell és egy Királynő!...Két szabad ember! Két "magam ura" ember! Nem sóvárgás, vonítás! Van benne az is, de nem az a lényeg!... A lényeg, hogy nem elvesztek, hanem kiteljesedtek benne!...És az érzésnek nem a szolgái, hanem az urai maradtok!"
 
„Magam ura” ember az, aki megtalálta önmagát. Olyan ember, aki megtapasztalta, hogy a külvilág csak forma, aki tudja, hogy minden ő benne van, aki saját belsőjében már megtalálta a boldogságot, a nyugalmat és a békét. Aki tudja, hogy történjék körülötte bármi, az úgy jó, ahogy van, az ő nyugalma és békéje örök, az ő lelke hallhatatlan. Valami ilyesmi. És azért valami ilyesmi, mert a lényeg és az igazság szavakkal sosem fejezhető ki teljesen, csak valamennyire, csak részben.
 
Úgy érzem, hogy a földi síkon a szerelem által tapasztalhatjuk meg legjobban annak az érzésnek az esszenciáját, amit Isteninek nevezünk. Ebben az állapotban felejtkezünk el legjobban magunkról, ez által az érzés által tudjuk legjobban odaadni magunkat, CSAK ÚGY. Talán ezért vágyunk erre a legjobban, ez a legfőbb mozgatórugónk itt, a földi életben.
 
Kívánok Nektek ezért minél több igazi szerelmes pillanatot!
 
"Van aki képtelen a szerelemre, képtelen a mély érzelmekre, mert a szerelem is egyfajta halál, az elme s az ego halála."  A.J. Christian
 
Szívünk megnyitása
 
Mit jelent ez? Olyan rejtélyesen hangzik és elég sokszor halljuk ezt mostanában. Nyisd ki a szíved, szívvel élj! Igen, ez olyan szépen hangzik, de nem tudjuk igazából, hogy ez mit jelent.
 
Azt jelenti, hogy kezdj el élni, kezdj el tapasztalni, kezd el odaadni magad. Akkor is ha fáj, akkor is, ha veszélyes, akkor is, ha félsz. Mert, ha nem teszed, nem is élsz. Már most halott vagy. Csak vegetálsz. A szív nélküli élet az önvédelemről szól. Óvatos vagyok, mindent megfontolok, hogy tegyem vagy ne tegyem, mert félek a következményektől. És ezáltal már nem vagyok önmagam. Ezáltal bezárom magam, nehogy valami „rosszat” tegyek vagy kapjak. Pedig rossz nincs is, rossz csak valakinek a szemszögéből lehet rossz. Minden valami miatt van, valamit tapasztalnod kell belőle, tehát a „rossz”-at valami miatt kapod, valami miatt fontos, hogy megéld.
 
Ha nem kezdesz el élni, akkor mit sem ér ez a földi, mostani életed. Ha nem kezdesz el tapasztalni, akkor, hogyan lépsz előre, hogyan lépsz egyre beljebb belső világodba? Ha nem élsz, akkor csak egyhelyben rostokolsz. Kizárólag a megtapasztalás segít neked megtalálni önmagad, ha beleengeded magad az életbe, ha beleengeded magad a szituációkba.  
 
A legnagyobb gát, ami megakadályoz ebben: a félelem. Félsz az újabb fájdalomtól, félsz a csalódástól. Az eddigi tapasztalataid falakat, gátakat építettek közéd és a jelen élet közé. Ez bénít le. A félelmed. Ezt kell leküzdened, ha élni akarsz, ha szívvel akarsz élni. Ha szívvel szeretnél élni, akkor bátran el kell indulnod előre, az új megismerések felé. Erről már a magazin első számában írtam, de ha nincs meg, itt újra elolvashatod: http://arielsziv.blog.hu/2012/01/12/a_felelem_legyozese

Címkék: kezdet szerelem boldogság bátorság szív szeretet lehetőség tudatosság áradás áramlás elindulás odaadottság önmegtalálás

Áramlás II.- kiegészítés

 2012.05.30. 16:12

A minap írtam az áramlásról és eszembe jutott még valami, amit ehhez a témához feltétlenül el szeretnék mondani.

Hogy mi is a különbség az áramlás és a sodródás között? Erről nem beszéltem.

Hisz lehet csak sodródni is, amivel azt hisszük, hogy az az áramlás. Ez olyan, mintha ülnénk a szobában, nem tennénk semmit, pedig már éhesek vagyunk és várnánk a sült galambot a szánkba. És nem jön, és csodálkozva tapasztaljuk, hogy éhen halunk. Ez sodródás és semmittevés, bár látszólag csak vagyunk, adjuk magunkat. Látszólag. Mert letagadjuk, hogy ennénk.

Ha áramolsz, az olyan természetes. Éhes vagy eszel, szomjas vagy iszol. Ha belőled fakadóan valamit szeretnél megcsinálni, akkor tedd, nem kell várnod. A lényeg, hogy az tedd, ami vagy, amit úgy érzel, hogy önmagadból fakad. Nem más miatt, magad miatt. Aztán persze, ha falakba ütközöl, akkor ne csüggedj, fogadd el, majd lesz olyan helyzet, ahol Veled egyezik minden. 

A sodródásban nincs cselekvés, ott olyan feladás van, olyan vagy mint egy darab fa, élettelen. Sodródsz, ütődsz, sérülsz.

Az áramlás során Te úszol, lendületes vagy, élsz. Úgy élsz, ami belőled fakad, nem gátolod azt. Együtt áramolsz magaddal, félelem nélkül, bizalommal. Hát valami ilyesmi.  

Címkék: élet szabadság bátorság víz bizalom tudatosság áramlás

Áramlás

 2012.05.25. 10:22

Áramlani, áradni, létezni, odaadottnak lenni. Nagyon egymásba simuló fogalmak. Összeköti őket egyrészt az a szeretet, amely a feltétel nélküli adást jelenti, másrészt összeköti egy mély alázat, amely egy félelem nélküli és bizalommal teli megadást jelent. Nem feladást, nem szolgaságot, hanem megadást és szolgálatot.

Ahogy a folyó, a víz áramlik medrében, adod magad a létnek. Könnyedén, örömmel, csendesen. Hasonlít ez ahhoz a „repüléshez, szárnyaláshoz”, melyet átélhetsz egyes önfeledt pillanatodban, egy tánc, egy nevetés vagy ölelkezés során.
A hömpölygő folyó, ha sziklával, akadállyal találkozik, elfogadja azt és megkeresi azt a rést és utat, ahol könnyedén tovább áramolhat, hisz medre, akár csak létünk, a folyamatos változások sodrában alakul.
Az áramláshoz a bátorságot és erőt, a bizalom teremti meg. A feltétel nélküli bizalom. Amikor kétség nélkül bízol és tudod, hogy minden jó, minden jó. Minden úgy jó, ahogy van.
Ha harcolsz, ha ellenállsz, ha megfeszíted, ha kényszerítesz, egy olyan energiaörvényt hozol létre, ami akadályoztatni fog a szabad áramlásban, a folyóban való könnyed úszásban. Fuldokolni fogsz, ahelyett hogy áramlanál.
Tudom, nem könnyű ezt magadévá tenni. Annyi reaktív minta és kondicionáltság ragadt ránk a hosszú életeink során, hogy nem megy ez mindig. Nem baj, ha nem. Biztos élted már meg, hogy amíg harcoltál valamiért, amíg nagyon akartad, nem ment. Amikor feladtad, egyszer csak elkezdett megvalósulni. Ennyi az egész. Megszűnt a görcsösséged és megnyugodtál és ez összhangba került a környezeteddel és elkezdtek „jól” alakulni a dolgok. Te csak ne aggódj, ne izgulj. Tedd magad rá az áramlásra nyugodtan, hisz a nyugalom, a harmónia által teremtett energia semmi „rosszat” nem szülhet.
Csendesülj el. Bízd magad a létre és áramolj. Jól fogod így érezni magad. Jól!

Címkék: élet lét bátorság szeretet energia víz folyó bizalom tudatosság elfogadás áradás létezés áramlás flow elköteleződés megadás odaadottság

süti beállítások módosítása