Áramlani, áradni, létezni, odaadottnak lenni. Nagyon egymásba simuló fogalmak. Összeköti őket egyrészt az a szeretet, amely a feltétel nélküli adást jelenti, másrészt összeköti egy mély alázat, amely egy félelem nélküli és bizalommal teli megadást jelent. Nem feladást, nem szolgaságot, hanem megadást és szolgálatot.
Ahogy a folyó, a víz áramlik medrében, adod magad a létnek. Könnyedén, örömmel, csendesen. Hasonlít ez ahhoz a „repüléshez, szárnyaláshoz”, melyet átélhetsz egyes önfeledt pillanatodban, egy tánc, egy nevetés vagy ölelkezés során.
A hömpölygő folyó, ha sziklával, akadállyal találkozik, elfogadja azt és megkeresi azt a rést és utat, ahol könnyedén tovább áramolhat, hisz medre, akár csak létünk, a folyamatos változások sodrában alakul.
Az áramláshoz a bátorságot és erőt, a bizalom teremti meg. A feltétel nélküli bizalom. Amikor kétség nélkül bízol és tudod, hogy minden jó, minden jó. Minden úgy jó, ahogy van.
Ha harcolsz, ha ellenállsz, ha megfeszíted, ha kényszerítesz, egy olyan energiaörvényt hozol létre, ami akadályoztatni fog a szabad áramlásban, a folyóban való könnyed úszásban. Fuldokolni fogsz, ahelyett hogy áramlanál.
Tudom, nem könnyű ezt magadévá tenni. Annyi reaktív minta és kondicionáltság ragadt ránk a hosszú életeink során, hogy nem megy ez mindig. Nem baj, ha nem. Biztos élted már meg, hogy amíg harcoltál valamiért, amíg nagyon akartad, nem ment. Amikor feladtad, egyszer csak elkezdett megvalósulni. Ennyi az egész. Megszűnt a görcsösséged és megnyugodtál és ez összhangba került a környezeteddel és elkezdtek „jól” alakulni a dolgok. Te csak ne aggódj, ne izgulj. Tedd magad rá az áramlásra nyugodtan, hisz a nyugalom, a harmónia által teremtett energia semmi „rosszat” nem szülhet.
Csendesülj el. Bízd magad a létre és áramolj. Jól fogod így érezni magad. Jól!
