"Az öt Pándava fivért elűzik a királyi udvarból, és egy sűrű erdőbe menekülnek. Napok óta kóborolnak étlen-szomjan, amikor elérkeznek végre egy kristálytiszta tóhoz. A legifjabb már-már megmerítené edényét a vízben, amikor hirtelen hangot hall:

-Várj! Csak akkor ihatsz a tó vizéből, ha felelsz a kérdésemre. De jól vigyázz: ha téves a válaszod, azonnal meghalsz!

Az ifjú a láthatatlan hang irányába fordult, s a Hang ezt kérdezte tőle:

- Mondd meg: mi a legjellemzőbb az emberre?

A válasz idézet volt a Védák legmagasztosabb igéi közül s - az ifjú azonnal meghalt. Ugyanígy járt a második, a harmadik és a negyedik testvér is. Már négy halott hevert a földön, amikor Judhisztira a tó partjához lépett.

- Ha helyesen felelsz - szólt a Hang-, nemcsak szomjadat olthatod, de testvéreidet is föltámasztom. Mondd meg tehát: mi a legjellemzőbb az emberre?

És Judhisztira így felelt:

- Az emberre az a legjellemzőbb, hogy semmiből nem tanul.

Ahogy ezt kimondta, a fivérei mind életre keltek, s ő mohón ivott a tó hűvös vizéből."

Mahabharata, a világirodalom egyik legősibb műve