"Igazi természeted Isteni és erős. Ami gyengeség benned, az téves gondolat, rossz lelki megszokás és nem valódi érzés."
Müller Péter
Oly szép és oly igaz, bízz ebben! Köszönöm Müller Péternek!
"Igazi természeted Isteni és erős. Ami gyengeség benned, az téves gondolat, rossz lelki megszokás és nem valódi érzés."
Müller Péter
Oly szép és oly igaz, bízz ebben! Köszönöm Müller Péternek!
Mostanában ez a szó már nagyon elcsépelt lett. Mindenkinek ez kell. Ezért sóvárog sok-sok ember. Bőséget szeretne. Ezzel nem is lenne baj. Baj akkor van, ha a létrehozott bőség nincs összhangban a teremtő ember önvalójával. Ha nincs meg a jó alap, a ház is összedöl. Ez a sorsa. Mostanság az emberek a bőséget csak a forma világában keresik és képzelik el, mondhatnám úgy is, a bőség=anyagi jólét. Az anyagi világban keresnek. Gürcölnek, hajtanak, akarnak. Lesz ebből is valami, de nem az igazi és általában csak átmeneti. Boldogsággal csak ideig-óráig párosul.
A forma világa, az anyagi világ mindig elpusztul és elenyészik, legyen szó bármiről. Az a természete. Megsemmisül. Így az emberi test is. Csak átmenetileg a miénk.
A belső világ, az igazi önvalód, az örök. Ha arra indulsz el, ha azt keresed, mindenre rátalálsz. Békességre, szeretetre, örömre. Ha megismered, ha általa kapcsolódsz az univerzum áramlására, akkor az visz és megteremti, létrehozza a forma világában azt a bőséget, ami a Tiéd. Csakis a Tiéd. És tudsz vele szárnyalni, boldog lenni. Erre a bőségre törekedj. A csak a forma világára épített bőség hamar széthullik, ha nincs mögötte a belső világ egysége. Az a rendeltetése. Akár tetszik ez Neked, akár nem. És a helyzet ettől még szomorúbb is lehet. Mert ha nem keresed akkor is folyamatosan nyomul előre és meg akar nyilvánulni. Minél jobban ellenállsz, annál erősebb lesz az univerzum válasza. Össze fogja törni a formavilágodat. Olyan intenzitással, ahogy Te ellenállsz. Jobb, ha engedsz és megadod magad. És befelé figyelsz.
Azt hiszem, amit leírtam most, elég elvontnak tűnik. Megpróbálom egyszerűbben megfogalmazni. Amíg az anyagi világra helyezed a hangsúlyt, a pénzre, a szerzésre, a tartalom nélküli élvezetekre, addig kis örömökben lesz részed. Az sem rossz, de nem tartós. Fordulj be, a bensődbe, ott van a szíved, a szereteted, minden igazi kincsed. A legnagyobb bőség, a béke és nyugalom. Próbálj leválni a kinti világról, amennyiszer csak tudsz. És amikor egyre többször megtapasztalod ennek eszenciáját, egyszer csak eggyé válsz vele. Ezt kell először megértened, utána pedig gyakorolnod. Menni fog.
Ha megtalálod igazi önvalód, az mindenre elég lesz, az lesz maga a bőség. Akkor majd megtapasztalod, hogy az anyagi bőség csupán másodlagos, fontos, de nem lényeges. A forma világának törvénye nem fog változni, létesül, majd elpusztul, de ez számodra már elfogadottá válik.
"Az élet valóban bőkezű azokhoz, akik a Személyes Történetük szerint élnek" Coelho: Az alkimista
"..a bőség olyan természetes, akár a levegő, amit ki és befújunk, s hogy pont annyit leszünk képesek kifújni, amennyit beszívtunk. Az élet lüktetése, akár a szívdobbanás és a levegővétel, igaz törvény minden életterületen, míg egy testben élet lakozik.." Lélekpillangó, 2012. február 22.-i mese, www.lelekpillango.hu
Drága Ego!
Gondoltam írok Neked. Az elmével most nem kell foglalkoznom, mivel az előző bejegyzésben ajánlott cikkhez (2012- feladat a nézőpontváltás) többet nem fűzhetek hozzá, az úgy jó, ahogy van. Egyszerűen tökelétes. De mi újság Veled? Veled nem foglalkoztam. Pedig mindig jössz, kéred jussod. Megjelensz naponta többször, furkálod be magad, tudom én. Szeretnél újra élni. De most rajtam a sor, bocsáss meg. Sok-sok életen át Te irányítottad, uraltad lényem, el kell fogadnod, vége van. Nem tetszik? Nem csodálom. Éltél és virultál, győzedelmeskedtél, én meg sokat fizettem ezért. Minden elismerésem a Tiéd, ügyes voltál, még most is ügyeskedsz, de az a nagy helyzet, hogy figyelek. Folyton résen vagyok én is és amikor jössz mindenféle irányból, csalafintán és nyíltan, sőt egyszer hátba is támadtál, észrevettelek. Figyellek! Jobb, ha ebbe beletörödsz, elfogadod új helyed. Megsimogatom buksidat, ha így jobb Neked, de az irányítást nem adom.
Hát így állunk mi ketten! Te és én.
Ui.: Örülök, hogy megismerhettelek közelebbről. Segített ebben számos könyv, de ha csak egyet kell kiemelnem, elárulom: Echart Tolle: Új föld című könyvében Rólad már semmi sem maradt titokban. Bocsáss meg, ez van! :-)
Mély alázattal és tisztelettel ajánlom Nektek a következő cikket:
http://csillagmag.hu/irasok/2012-feladat-a-nezopontvaltas/
Köszönet az írónak, hogy megosztotta Velünk!
Már pár éve felfokozott várakozás előzi meg ezt az évet, akár csak az ezredfordulót is megelőzte a ’90-es évek végén. Mi lesz ebben az évben? Nosztradamus, Maja naptár szerinti jövendölések, elkészített Hollywood-i katasztrófa-film, sok-sok írás, cikk jelent meg ezzel az évvel kapcsolatban. Én azt látom, hogy az emberiség már megint vár valamire. Valami külső történésre, amely majd esetleg alakít minket, megváltoztat, csökkenti szenvedéseinket, bánatunkat, hoz valami jót, de sajnos akár rosszat, katasztrófát, ami meg persze tovább növeli félelmeinket, amelyek egyébként is sokszor uralják az emberek nagy részét. A félelemkeltésnek sajnos manipulatív okai vannak, akit félelemben tartasz, az ki van szolgáltatva és abból „hasznot” lehet húzni. Az nagy üzlet lehet és manapság sajnos az is.
„Megkezdődött 2012 – az egymásra találások, a felébredések, a különös élmények esztendeje. A mese éve, melyben a lélekpillangó szárnyainak aranypora által minden lehetővé válik. „ 2012. január 1-i mese www.lelekpillango.hu
"A bolygón csupán egyetlen gonosztevő létezik: az emberi tudattalanság. Ez a felismerés az igazi megbocsátás. A megbocsátással áldozatidentitásod szertefoszlik, s megjelenik valódi erőd: a jelenlét ereje. Ahelyett, hogy a sötétséget hibáztatnád, fényt hozol be."
Eckhart Tolle: Új föld
A Moksa elixír egy magyar találmány. Két magyar orvos fejlesztette ki, hosszú évek alatt. Kerestek, kutattak, mert nem voltak megelégedve a hagyományos orvoslás eredményeivel. Sok-sok beteggel találkoztak, sok-sok beteggel beszélgettek, és szomorúan tapasztalták, hogy a hagyományos orvoslás csak egy felszínt kezel, csak a tünetet kezeli. Gyógyszerrel, fizikailag. Igen kevés, és átmeneti eredménnyel. Elégedetlenek voltak, elkezdtek keresni.
Keleten kerestek, az ősi orvoslásban, az ősi világba nyúltak vissza. Megismerték a Ji-king ősi tanításait. Hogy az ember fejlődése során 64 alapvető élethelyzetbe kerülhet, ezeket kell megoldania. Megismerkedtek a homeopatikus orvoslással, mindketten homeopata orvosok is.
Ezen felül látták, hogy a természet önmagában harmonikus, önmagában tökéletes és hogy akár segítségére lehet az ember számára, aki már rég eltért a természetességtől. Már nem tudja, ki is valójában, nem ismeri önmagát, nem tudja, hogy mire van szüksége, mi jó neki. A természet megtalálja önmaga szükségleteit, ha az ember nem avatkozik bele a természet rendjébe, a természet „önmagában” virágzik és harmonikus, azaz boldog.
Ötvözve a Ji-king tanításait a homeopatikus orvoslással és a természet harmóniájával, megalkották a Moksa elixírt. A természetből (azon belül is a virágból, amely a növény megvilágosodott része) vett információkat tartalmazza ez az elixír és adja át az emberi szervezet számára, amely nagyon intelligens és képes beépíteni ezeket az információkat. Ezáltal segít Neked a gátjaid feloldásában, önmagad megtalálásában, szellemi fejlődésedben.
A moksa szó keleten azt jelenti: végső szabadság.
Mi is ez a végső szabadság? Sokat írtam erről mostanság. Amit keresünk és amit meg is találhatunk. A teljes megelégedettség állapota.
Napi tíz csepp segíthet. Nekem segített. Hálás vagyok érte!
arielsziv@gmail.com további információ és segítség: szabadelet.moksaelixir.hu
„Jól, csak a szívével lát az ember.” - Saint-Exupéry: A kis herceg
Az első lépések
Ahogy egy babának is, úgy érzem mindannyiunknak is az első lépés megtétele, az elindulás a legnehezebb. Olyat kell tenned, amit eddig nem tettél, lépsz valahová, amiről nem tudod hogy hová vezet. Nagyon félsz, mert ismeretlen, nagyon félsz, mert nem tudod mi lesz a következménye és lehet, hogy még a szíved is úgy dobog, hogy alig kapsz levegőt. Az első lépés megtételéhez nagy bátorság kell! De vajon megéri?
Az eddig megtett utamról, szüntelen keresésemről az előző blogom-ban olvashatsz. www.tudatosabbelet.blog.hu Egy pár szót írok róla.
A legfontosabb: a szüntelen keresés igénye. Ha szereted magad, ha szeretnéd jól érezni magad az életben, ha keresed a harmóniát és nem csak átmeneti jeleggel szeretnéd megélni, akkor addig kell keresnek, amíg meg nem találod. Mert megtalálható. Bízz ebben.
Elég, ha az érzéseidre hagyatkozol, de vigyázz ne csapd be magad. Tényleg figyelj oda az érzeteidre. Ha nem figyelsz, manipulálhatnak, "elvarázsolhatnak". Ha rossz érzésed van valahol, hagyd ott és menekülj. Gondolok itt arra, hogy ha elmész egy "tanítóhoz" és úgy érzed, hogy valami nem stimmel ott, akkor ne hagyd magad, ne menj többet, hagyd ott. Ha valami gyanus, ne csináld. Vigyázz magadra!
Senki nem tud Neked segíteni, csak megosztani tudja a tapasztalatát. Segíteni csak Te tudsz magadon, ha keresel, ha keresed az infókat és közben kutatsz magadban. Sikerülni fog!
Idézve Müller Pétert:
"Az iránytű bennünk van...Az iránytű pedig az igazságra való éhség és szomjúság. Jézus boldognak nevezi azokat, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők "kielégíttetnek".....Jézus azt mondja: zörgess, és megnyittatik az ajtó! Ne szűnj meg keresni, és találsz."
Amikor ezt az blogot létrehoztam, 2011. december 27-én, akkor még csak éreztem, hogy valami új fog eljönni az életemben. Most, amikor el is kezdek írni, meg is valósult ez az újjászületés bennem - fel is kell ide írnom, 2012. január 5.-e reggele -, ami számomra egy csoda.
Elsősorban magamnak köszönhetem. Miért magamnak? Mert nagyon kiváncsi, nagyon kitartó kereső voltam és nem utolsó sorban bíztam magamban. Ami eddig a pontig elvezetett, az a szüntelen keresés volt magamban, ami abban fejeződött ki, hogy nem álltam le sose arról, hogy figyeljem magam. Volt amikor már kemény figyelmeztetéseket kaptam, például egy komoly betegséget, de rengeteg jelet (bíztatót is), sok-sok-sok tükröt. Persze ezeket a jeleket mindenki megkapta, megkapja, de én addig néztem bele, addig kutattam, amíg nem éreztem, hogy igen ez az. "Talán ezt kell ebből látnom, vagy nem?"
Elárulom, a legutolsó tükör volt a legkeményebb. Az egó és az elme tükre. Ebbe majd belepusztultam. Ebben a tükörben értek életem eddigi legnagyobb fájdalmai. Azok az emberek, akik ezt tükröt tartották a legközelebb álltak hozzám, ezért fájhatott ennyire. És nagyon kellett ez a mély fájdalom, sajnos e nékül nem tudtam volna olyan mélyre jutni magamban, így nagyon hálás vagyok, hogy megtörtént. Annyira fájt ez, hogy szó szerint feszített az egész mellkasom és úgy éreztem, hogy szétszakadok. De nagyon szerencsés vagyok, mert erős a "szívem" és kibírta. Azért tettem idézőjelbe a szívet, mert nem a fizikai szívem, amelyik dobog, amiről beszélek, hanem a legbensőbb mélységem az.
Most, amikor itt írogatok, érzem, hogy nem lehet szavakkal kifejezni azt a dolgot, érzést vagy fene tudja, hogy mi is az, ami most bennem van. Valahogy mindent másként látok. Talán úgy, amit egy Drága Tündér arcán láttam eddig, hogy mosolyog és olyan szeretet sugárzik belőle, ami már nem sajnál, csak szeret. És amikor ezt a mosolyt kaptam, sose jött belém az az érzés, hogy ez megjátszott és ál. Csak van és oly természetes, és igazán szerető. Ezért szerettem ott lenni, ezért vágytam oda, a közelébe.
Úgy érzem, hogy még egyszer írnom kell legközelebbi barátaimról, páromról egy pár szót, hiszen nélkülük sehol sem lennék, vagyis itt és most, a teljes megelégedettség állapotában. Bátorítottak, lökdöstek, szerettek, megöleltek, osztoztak fájdalmamban, elviseltek, velem örültek és velem sírtak, voltak. És még mindig vannak. Meghajolok előttük, mélyen, teljes alázattal.
Mindenki képes rá, hogy megtalálja, azt ami nekem sikerült. És tényleg senki sem több senkinél, senki, senki. Többet most nem is mondok.
„Megpillantottam az igazságot. Ám nem úgy,
mintha én találtam volna fel a saját elmémmel.
Láttam, LÁTTAM, és eleven képe
mindörökre betöltötte a lelkemet…
Egy nap alatt, egy óra alatt azonnal helyre
lehet hozni mindent. A legfőbb dolog szeretni.”
Dosztojevszkij