Drága Ego!

Gondoltam írok Neked. Az elmével most nem kell foglalkoznom, mivel az előző bejegyzésben ajánlott cikkhez (2012- feladat a nézőpontváltás) többet nem fűzhetek hozzá, az úgy jó, ahogy van. Egyszerűen tökelétes. De mi újság Veled? Veled nem foglalkoztam. Pedig mindig jössz, kéred jussod. Megjelensz naponta többször, furkálod be magad, tudom én. Szeretnél újra élni. De most rajtam a sor, bocsáss meg. Sok-sok életen át Te irányítottad, uraltad lényem, el kell fogadnod, vége van. Nem tetszik? Nem csodálom. Éltél és virultál, győzedelmeskedtél, én meg sokat fizettem ezért. Minden elismerésem a Tiéd, ügyes voltál, még most is ügyeskedsz, de az a nagy helyzet, hogy figyelek. Folyton résen vagyok én is és amikor jössz mindenféle irányból, csalafintán és nyíltan, sőt egyszer hátba is támadtál, észrevettelek. Figyellek! Jobb, ha ebbe beletörödsz, elfogadod új helyed. Megsimogatom buksidat, ha így jobb Neked, de az irányítást nem adom.

Hát így állunk mi ketten! Te és én.

Ui.: Örülök, hogy megismerhettelek közelebbről. Segített ebben számos könyv, de ha csak egyet kell kiemelnem, elárulom: Echart Tolle: Új föld című könyvében Rólad már semmi sem maradt titokban. Bocsáss meg, ez van! :-)