Egy beszélgetés keretében egyik barátomnak elkezdtem beszélni egy másik barátommal történt telefonbeszélgetés élményeiről. Nagyon óvatosan kezdtem, mondtam, hogy milyen aranyos volt, miket mesélt nekem. Barátommal meg szerettem volna osztani ezt az élményt, de végül nem sikerült igazán, mert már ezt is véleménynyilvánításnak vette, negatívumként, hisz észrevettem, hogy rögtön a pártfogásába vette. Én meg védekeztem és próbáltam árnyalni mondandómat, de sajnos már nem sikerült. 

Ebben a beszélgetésben, ha jól megvizsgáljuk, két esetben is felbukkant az ego jelenléte (és még biztos többször is). Egyrészt akkor, amikor valakiről véleményt alkotunk, legfőképpen, ha kritizáljuk, másrészt amikor a saját véleményemről meg szeretném győzni a másikat. Az elsőt rögtön észrevettem, de a másodikat csak így utólag. De mit is művelt itt az ego.

Az első esetben, ha véleményt alkotsz valakiről, kritizálsz valakit (amit remélem nem tettem, csak tényt közöltem), akkor ezzel őt kevesebbé nyilvánítod, mint saját magadat, azaz összehasonlítod saját magaddal és egy elismerést söpörsz be. Én jobb vagyok, hisz ő nyilván rosszabb, mint én.

A második esetben, amikor saját igazunkat próbáljuk védeni, szintén az ego szólal meg bennünk, hisz az igazságnak nincs szüksége indoklásra, az anélkül is igaz. Azzal, hogy véded, azzal, hogy igaznak a saját gondolatodat tartod, magadat feljebb emeled a másik embernél, azaz úgy érzed több vagy, azt gondolod, hogy te jobban tudod, az ego megint megkapta táplálékát.

Minden esetre a való igazságot még gondolatokkal sem lehet igazán kifejezni és még ha szavakba is próbálod önteni még jobban elcsúszol. Ráadásul hibába mondunk mi bármit is, a másik fél ebből egész mást hallhat meg, ért meg, úgy érti, ami az ő világa. Hát így jártam én.

Ahogy így újraolvasom ezt a pár sort, érzem, hogy csak részben tükrözi azt, amit szerettem volna átadni, de hátha elég ez is. A napi ego-nak pont az lenne a célja, hogy rövid, egyértelmű legyen. Ha kérdésed van, vagy másként gondolod, nyugodtan kérdezz, leírom bővebben. Szép napot!

Mai ego:

Ahogy ültem a metrón, egy nyári programon gondolkodtam és azon milyen kalssz lesz és eszembe jutott egy előző nyári élmény, amit ugyanazokkal az emberekkel töltöttem el. Eszembe jutott a nyár, annak melege és egy nagyon szép, kéynelmes ruhám, amiben nagyon jól éreztem magam. Arra gondoltam, hogy fel fogom majd újra venni és megint milyen szép leszek benne, tetszeni fogok az embereknek. És akkor itt el is csiptem egóm megjelenését. Szép leszek benne, tetszeni akarok másoknak. Ki akarok tűnni, szebb akarok lenni, mint más és ez jót tesz az  egónak. Elégedettséggel tölti el, táplálja.

Amikor azonosítjuk magunkat testünkkel, ami csak a formánk, úgy gondoljuk, hogy testünk, kinézetünk csinosításával érdemeket kell kivívnunk, egónkat erősítjük és tápláljuk. Kell az egónak a dicséret, a kiemelkedés érzése a többiek felett. Jobb vagyok, látod? Hát, ez a mai történet.

Felmerült már bennem az a gondolat, hogy az egóról írok bővebben Nektek, hogy megismerhessétek. Ez már az előző blogomban írása közben is foglalkoztatott, de nem írtam róla. Nem, mert annyi jó könyv szól erről, minden le van már írva, mit írhatnék Nektek erről, a csapból is az ego folyik, illetve még nem is voltam teljesen tudatában vele. Aztán jött egy ötlet, ami arra készetett, hogy írjak mégis róla, de ne csak a szokványos módon, az unalmas lenne számotokra.

Gyakorlati példákkal, naponta csak egyet, amit megélek, észreveszek, tapasztalok másokon és ha közelit felém is, mert naponta jön ám, nem is egyszer a drága-kedves-aranyos. Újra hatalmat akar és meg szeretne erősödni. Rájöttem, hogy ébernek kell lennem, folyamatosan és akkor ez nem fog megtörténni és idővel végleg lelép. :-) Ez lesz a napi ego. Hetente egyszer viszont írok az egóról egy elméleti anyagot is, hogy jobban megismerhessétek.

Mai ego:

Valakivel beszélgettem telefonon, mert kiváncsi voltam, hogy van, mi történik Vele, hisz Ő fontos nekem és ahogy kérdezgettem, észrevettem, hogy jól esik nekem is az Ő figyelme, ha Ő is kiváncsi. Miért is? Hogy fontosnak, jónak érezzem "magam". Kell az egónak egy megerősítés.

Pedig e nélkül is jók vagyunk, enélkül is fontosak vagyunk, csak úgy önvalónkban. Hisz mindannyian magunkban hordozzuk az értéket, eleve értékesek vagyunk. Aki kívánja a megerősítést, az csupán az ego.