Amikor elújságolod valakinek, hogy Te ilyen és ilyen híres embert ismesz és ez büszkeséggel tölt el, az ego diadala jelenik meg. Én ismerem, bezzeg Te nem, ugye én milyen értékes ember vagyok. Nekem egy híres ember az ismerősöm, a barátom. Így én is értékesebb vagyok, főleg Tőled.

És akkor ahogy eddig is írtam, miért lenne az a híres ember értékesebb, mint bárki más, úgy önvalójában? Nem az. Így ha valaki azzal emeli magát magasabbra a környezetében, hogy kit ismer, az csak az egójáról szól. Észre kell venni.

Egy kis csend után, amelyre most szükségem volt, újra jelentkezem.

Mindenki átélte már és még akár nap mint nap átéli azt az érzést, hogy valakinek vagy valakiknek a társaságában zavarban érzi magát. Hogy is viselkedjen, hogy álljon, üljön, mit kezdjen magával és ha még meg is kell szólalnia, mit is mondjon. Zavarban vagyunk. Elég feszültté válunk, szorongunk. Mert meg akarunk felelni a másik embernek, embereknek. Mintha ők jobbak lennének. Számít a véleményük. Kisebbnek érezzük magunkat tőlük, pedig tudnunk kellene, hogy nem vagyunk azok.

Azt gondolokm, hogy ez egy elég mély frusztráció, van mit rajta dolgozni. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, vedd észre és már rögtön a szituációban próbálj meg segíteni magadon. Gondolj arra, hogy Te is értékes vagy, mint a másik fél, lényegét tekintve Ő nem különbözik Tőled. Így könnyebb lesz és lépsz lassan előre.