Most úgy érzem, hogy nem írok ide többet. Sokáig nem is írtam. Más okból. Éltem. Megéltem azt, ami volt. És kisebb aggódásoktól eltekintve, nagyon élveztem. Volt amit elrontottam. A szellemi életemmel nem foglalkoztam, már nem voltam csak néha éber, reméltem, hittem, ragaszkodtam. Becsaptam magam. Most megvan a böjtje. Fáj. Nem más okozta, én okoztam magamnak. Mindezek miatt. Főleg a remény miatt. Csak én vagyok a hibás. 

Elkezdtem újra, lelkesen írni. Hogy változzanak a dolgok. Írtam, mert újra lettek nagyon jó állapotaim és az lelkesített. Hogy másnak is jobb legyen. Már nem szeretnék írni. Már nem akarok ebben a formában megosztani senkivel semmit. Csak lenni szeretnék.  Ide már mindent leírtam. Csak ismételni tudnám a leírtakat. Újra és újra. Ha keresel, itt sok mindent megtalálsz... Ha ki szeretnék emelni valamit ebből a blogból, az két szó: figyelem, alázat...ezek már maguk után vonnak mindent....

Ha szeretnél írni, kérdezni, ide irhatsz: arielsziv@gmail.com. De vigyázz! Segíteni nem tudok. Csak Te tudsz magadon. Meghallgatlak, megosztom Veled, amit már megéltem. Másom nincs....

Miért? Hisz senki sem szeret szenvedni, vagy legalábbis bízom ebben. Akkor mégis miért választod?

Például megszoktad, egy játszma az életedben.Vagy figyelemre vágysz. Vagy csak épp mártír szerepet vállaltál fel, hogy így tedd jóvá eddigi "bűneid". Így jó lehetsz. Feláldozod magad. És még sok oka lehet.. az ego annyi mindent ki tud találni, hogy élhessen.

És olyan is van, hogy tudatosan választod a szenvedést. A pillanatnyi jóért. Elhiteted magaddal, hogy van biztos, hogy jó lesz már minden. Ha nem vagy éber, és kábítod magad. Ha például remélsz. Ha ragaszkodsz. Mindezekkel azt kockáztatod, hogy csalódhatsz. A csalódás pedig fáj.

...és még számos oka lehet annak, hogy nem sikerül megtalálni önmagad vagy felébredned vagy túllépni ez egón, vagy megvilágosodnod (amit már úgy lejárattak)..... hívhatjuk sokféleképpen... a lényeg az, hogy uralni az egódat, ami nem Te vagy....és amelyik úgy rángat Téged, ahogy neki jó.....

Szóval, hogy egyszerű-e ez az egész? Hmmm? Mivel nagyon kevesek jutnak el ebbe az állapotba, úgy tűnik, hogy annyira azért nem egyszerű.....

Amíg mindig más a hibás, amíg mindig ráfogod valamire, hogy neked miért rossz, addig nem fogsz változni. Egyhelyben fogsz forogni. Addig semmi nem változik az életedben.

Erről világosan és egyszerűen ír, Biegelbauer Pál:

" A reform vagy belső - vagy semmilyen.

Korrumpálódott emberlétünk vaksága, hogy problémáink, nehézségeink okát a minket körülvevő világban látjuk, önmagunkon kívül: a körülmények azok, amelyek boldogtalanságunk forrásai. Úgy tűnik, hogy testi és szellemi adottságaink és az adott körülmények eleve megszabják: boldog leszek-e vagy boldogtalan.

Bár tudjuk, sőt nap mint nap tapasztaljuk, hogy számtalan jó képességű, egészséges, jó körülmények közt élő ember boldogtalan vagy boldog, és sokan betegségtől gyötörten, szerény képességekkel, rossz körülmények közt élve boldogok vagy boldogtalanok, mégis fittyet hányva a ténynek, hogy a boldogság független a testi, szellemi jóléttől és a körülményektől - boldogságunk útját a testi, szellemi kondíciók és a körülmények javításában látjuk, keressük, és értetlenül állunk boldogságdélibábunk romjain.

Döbbenetes, hogy annyi kudarc után, még mindig kint keressük azt, amit csak belül találhatunk meg.

Azt hisszük, hogy nem találtuk meg még azt az utat, amelyik a miénk, és keresünk tovább - kívül.

A Út bennünk van. Testi, szellemi adottságaink csupán a készlet, amivel az adott körülmények közt gazdálkodhatunk. Ezek vannak.

Megváltoztathatóságuk csak csekély mértékben lehetséges és a lényegen semmit sem változtat. Amíg korlátként éljük meg őket (mert kívülről valóban korlátnak tűnnek), addig a "mi lenne ha ..." semmi mezején tengetjük látszatlétünket.

A "kancsalul festett egekbe néző" ábrándozás - tudjuk - "az élet megrontója" (Vörösmarty), nem old meg semmit."

.....

Biegelbauer Pál: Az egészség szívében, részlet

Kapcsolódva az előző bejegyzéshez és egy ma olvasott cikkhez a csillagmag.hu-n, miért is nem sikerül megtalálnunk az igazi mivoltunkat? Még akkor sem, ha idézem: "A megvilágosodott mesterek szerint ugyanis a világ legegyszerűbb dolga megtalálni saját felébredésünket."

Mindez azért olyan nehéz, mert nem vállaljuk fel azt a fájdalmat, ami ezzel jár. Inkább elmenekülünk. Mikor mibe. Ez van. Nem akarunk "meghalni". Vagyis: nem akarjuk meghalasztani egónkat. Fájdalmas "meghasonulással" jár. Valahogy így fejezhetem ki legegyszerűbben.

Ez a kérdés csak akkor merül fel bennünk, mélyen, nem is kimondva, amikor már nagyon rosszul vagyunk. A végső elkeseredés stádiumában. Ekkor választhatunk. Tovább menekülünk valamibe vagy szemebnézünk magunkkal, az életünkkel. Ha az elménknek adunk utat, akkor a továbbmenekülés útját választottuk, legyen az bármilyen cselekedet. Sikerült egónknak egy új célt adni, amiben jól érzi magát és tovább virulhat. És tovább megyünk újra körbe és körbe, semmi nem változik, csak egy új ruhájában tündököl egónk, belül semmi sem változott.

Ha a szívünkre, mondhatnám inkább azt, hogy a belső sugallatunkra, megérzéseinkre, spontaniatásunkra, ösztönünkre hallgatunk, akkor szembenézünk magunkkal, életünkkel. Ez a nehezebb. Mert ez fájdalmas. Az eddigi, magunkról kialakított és őrzött önképpel kell szembenéznünk, hagynunk kell "meghalni", elpusztulni. Ehhez bátorság és legfőképpen alázat szükséges. Megadni magad annak, ami van. Megengedni azt, ami van. Akkor is, ha ez jelenleg borzasztónak tűnik. Csak így változhatsz, csak így léphetsz ki az egó börtönéből és lelhetsz békére.

Ez a katarzis élmény. A tisztító tűz. A megszabadulás. Legyen a Tiétek!

Ehhez ajánlom ezt az írást:

http://www.spiritualis-tanitasok.hu/aktualis.html

Legalább ketten már vagyunk, akik bízunk ebben. :-)

"Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom.

És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök ÉN-élmény.

Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát éljük.

A férfilélek katarzisát és a női lélek önmagára ébredését.

Sorsunkban és párkapcsolatainkban olyan drámák zajlanak, amelyeket nemigen tapasztaltunk a múltban. Férfinek és nőnek ezért nehéz élni manapság.

A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához. Ehhez az önös énjének össze kell törnie, darabokra.

A nőnek pedig meg kell találnia önmagát és méltóságát, amit még keresni sem engedélyeztek neki, soha.

Nem tudom, milyen világ jön.

De ha lesz új világ, az a nők tiszteletén fog alapulni.

Ebben bizonyos vagyok."

Müller Péter