Most úgy érzem, hogy nem írok ide többet. Sokáig nem is írtam. Más okból. Éltem. Megéltem azt, ami volt. És kisebb aggódásoktól eltekintve, nagyon élveztem. Volt amit elrontottam. A szellemi életemmel nem foglalkoztam, már nem voltam csak néha éber, reméltem, hittem, ragaszkodtam. Becsaptam magam. Most megvan a böjtje. Fáj. Nem más okozta, én okoztam magamnak. Mindezek miatt. Főleg a remény miatt. Csak én vagyok a hibás. 

Elkezdtem újra, lelkesen írni. Hogy változzanak a dolgok. Írtam, mert újra lettek nagyon jó állapotaim és az lelkesített. Hogy másnak is jobb legyen. Már nem szeretnék írni. Már nem akarok ebben a formában megosztani senkivel semmit. Csak lenni szeretnék.  Ide már mindent leírtam. Csak ismételni tudnám a leírtakat. Újra és újra. Ha keresel, itt sok mindent megtalálsz... Ha ki szeretnék emelni valamit ebből a blogból, az két szó: figyelem, alázat...ezek már maguk után vonnak mindent....

Ha szeretnél írni, kérdezni, ide irhatsz: arielsziv@gmail.com. De vigyázz! Segíteni nem tudok. Csak Te tudsz magadon. Meghallgatlak, megosztom Veled, amit már megéltem. Másom nincs....

Miért? Hisz senki sem szeret szenvedni, vagy legalábbis bízom ebben. Akkor mégis miért választod?

Például megszoktad, egy játszma az életedben.Vagy figyelemre vágysz. Vagy csak épp mártír szerepet vállaltál fel, hogy így tedd jóvá eddigi "bűneid". Így jó lehetsz. Feláldozod magad. És még sok oka lehet.. az ego annyi mindent ki tud találni, hogy élhessen.

És olyan is van, hogy tudatosan választod a szenvedést. A pillanatnyi jóért. Elhiteted magaddal, hogy van biztos, hogy jó lesz már minden. Ha nem vagy éber, és kábítod magad. Ha például remélsz. Ha ragaszkodsz. Mindezekkel azt kockáztatod, hogy csalódhatsz. A csalódás pedig fáj.

...és még számos oka lehet annak, hogy nem sikerül megtalálni önmagad vagy felébredned vagy túllépni ez egón, vagy megvilágosodnod (amit már úgy lejárattak)..... hívhatjuk sokféleképpen... a lényeg az, hogy uralni az egódat, ami nem Te vagy....és amelyik úgy rángat Téged, ahogy neki jó.....

Szóval, hogy egyszerű-e ez az egész? Hmmm? Mivel nagyon kevesek jutnak el ebbe az állapotba, úgy tűnik, hogy annyira azért nem egyszerű.....

Amíg mindig más a hibás, amíg mindig ráfogod valamire, hogy neked miért rossz, addig nem fogsz változni. Egyhelyben fogsz forogni. Addig semmi nem változik az életedben.

Erről világosan és egyszerűen ír, Biegelbauer Pál:

" A reform vagy belső - vagy semmilyen.

Korrumpálódott emberlétünk vaksága, hogy problémáink, nehézségeink okát a minket körülvevő világban látjuk, önmagunkon kívül: a körülmények azok, amelyek boldogtalanságunk forrásai. Úgy tűnik, hogy testi és szellemi adottságaink és az adott körülmények eleve megszabják: boldog leszek-e vagy boldogtalan.

Bár tudjuk, sőt nap mint nap tapasztaljuk, hogy számtalan jó képességű, egészséges, jó körülmények közt élő ember boldogtalan vagy boldog, és sokan betegségtől gyötörten, szerény képességekkel, rossz körülmények közt élve boldogok vagy boldogtalanok, mégis fittyet hányva a ténynek, hogy a boldogság független a testi, szellemi jóléttől és a körülményektől - boldogságunk útját a testi, szellemi kondíciók és a körülmények javításában látjuk, keressük, és értetlenül állunk boldogságdélibábunk romjain.

Döbbenetes, hogy annyi kudarc után, még mindig kint keressük azt, amit csak belül találhatunk meg.

Azt hisszük, hogy nem találtuk meg még azt az utat, amelyik a miénk, és keresünk tovább - kívül.

A Út bennünk van. Testi, szellemi adottságaink csupán a készlet, amivel az adott körülmények közt gazdálkodhatunk. Ezek vannak.

Megváltoztathatóságuk csak csekély mértékben lehetséges és a lényegen semmit sem változtat. Amíg korlátként éljük meg őket (mert kívülről valóban korlátnak tűnnek), addig a "mi lenne ha ..." semmi mezején tengetjük látszatlétünket.

A "kancsalul festett egekbe néző" ábrándozás - tudjuk - "az élet megrontója" (Vörösmarty), nem old meg semmit."

.....

Biegelbauer Pál: Az egészség szívében, részlet