Amit most megosztok Veled, nagy kincs lehet számodra. Nekem az! Nézd meg, ha kell sokszor. Ha már erre jársz, fogod érteni. Engedd magadba, fogadd el, éld át és akár add tovább!
A Jelenlétről
2012.04.03. 21:49Címkék: ego szabadság boldogság szeretet igazság felfedezés lehetőség tudatosság lépés elme teljesség jelenlét mindenség elindulás dimenzióváltás önmegtalálás nézőpontváltás
Napi ego - olyan jól esik
2012.03.12. 16:05Egy kedves ismerősöm, akit nagyon szeretek, szinte minden nap elmesél nekem egy egymáshoz nagyon hasonló sztorit. "Képzeld el felhívott egy kedves barátom és érdeklődött rólam és el fog jönni hozzám meglátogatni. Hát, hogy milyen kedves, ennyi év után is szeret engem és hajlandó miattam ideutazni, olyan jól esik." És minden nap mesél nekem ehhez hasonló történetet, hogy milyen jól esik neki, hogy éppen ki hogy szereti őt, ki hogy figyel és gondoskodik róla, segít neki.
Minden nap szereti érezni, hogy őt mennyien szeretik, ami igaz is és azzal nincs is semmi baj, csakhogy ez a megerősítés kell neki, mint egy falat kenyér, mert önmagáról ő ezt nem hiszi el és bizony az egónak kell a táplálék. Ugye jó vagyok? Ugye szeretnek? Pedig ő e nélkül is jó és kedves és aranyos, szeretnivaló, csak éppen nem tudja és bizonygatnia kell ezt önmagának, nagyon sokszor. És gondolj csak bele, ha valamit nagyon sokszor bizonygatunk, ott elég nagy bizonytalanság húzódhat meg a mélyben, egyébként nem tennénk. Hm?
És bizony meg is fogalmazódott bennem egy új téma lehetősége, ami az önszeretetről, önbecsülésről fog szólni és ide nagyon kapcsolódik, úgyhogy hamarosan billentyűzetet ragadok és írok erről. Addig is csak ügyelj és figyelj magadra, további szép napot!
Címkék: ego őszinteség tudatosság elindulás önmegtalálás
Felelősségvállalás
2012.03.09. 09:50Havonta egyszer egy magazinba írok egy cikket, a magazin által megadott témában. Ez a márciusi téma, fogadjátok szeretettel.
Felelősségvállalás
„Ahogy bent, úgy kint.” Ami belőled jön, ami körülötted van, azért csak Te felelsz. Lehetne ezt árnyalni, de hazugság lenne. Minden, ami körülötted van, azért Te vagy a felelős! Nem csak a tetteidért, a gondolataidért is felelsz, hiszen azok is megnyilvánulnak az anyagi világban, a Téged körülvevő formában. Ami most a jelened, azt Te teremtetted a múltadban.
Bocsáss meg, hogy ilyen durván és fájdalmat okozva rontottam Rád, de nem szerettem volna szépíteni a valóságot. Először. Hogy menjen beléd ez a gondolat, ez az érzés. Hogy hasson. De most nyugodj meg és ne szomorkodj, mert ha körbenézel a formavilágodban és nem tetszik, és elszomorít, attól Te még önmagadban egy Isteni lény vagy, önmagadban nagyon-nagyon értékes vagy! Ott belül, a mélységedben. Még ha most ezt nem is hiszed el. De akkor mi lehet a baj?
A baj az, hogy elfelejtkeztél erről, vagyis nem baj, csak ez van. Most. Nem találtad még meg magadban lényed valóját. Önvalódat eltakarja egy fátyol, az elméd, a kondicionáltságod fátyola. Ez kb. 3 éves korodban kezdődött el, az „én” megjelenésével. Kondicionált az egész környezeted, szüleid, a társadalom és minden olyan tapasztalat, ami ért. Így kialakult a személyiséged, amivé váltál, látszólag. És az egód. Az egód, ami annál erősebb, minél több megaláztatás ért Téged utad során. Hisz annál jobban nem hiszed el azt, hogy Te eredendően értékes vagy, Isteni lény vagy, belül, önmagadban. És ezért az ego mindig meg akar nyilvánulni, hogy megkapja azt a drogot, hogy jó.Folyton bizonyítani szeretné „jó”-ságát.
Pedig nagyon értékes vagy! E nélkül is. Ha ebben elkezdesz bízni, ha nap-nap után ezen dolgozol, egód nem kér majd annyi táplálékot, szépen csendesedni fog. És tisztulni fogsz. Egyre jobban fogod érezni magad a világban. Homályosodni fog a fátyol. Ahogy tisztulsz, gondolataid is csendesedni fognak és a körülötted lévő világ is változik majd. Kitisztul. Szépül. „Ahogy bent, úgy kint”.
Felelős vagy. Ez van. Legfőképpen azért, hogy halld meg belső hangod és figyelj rá. Vedd észre megérzéseidet. Úgy el tudsz indulni. Úgy meg tud jelenni a figyelem. Tudod majd figyelni gondolataidat, cselekedeteidet, reakcióidat. Észre tudod venni az egódat, az ego megjelenését. Egyre többször. És egyszer csak át fogod tőle venni a hatalmat. És ez által megjelenik igazi önvalód, aki vagy, fátyol nélkül. Aki eredendően jó és értékes. Megtalálod önmagad, majd meg is ismered, megismered igazi szükségleteidet és ez által felépül új formavilágod is, ami már tetszeni fog, hisz az Te magad leszel.
Felelős vagy. Önmagadért és így egész környezetedért, a világért. Érdemes figyelni. Nem csak Neked, mindenkinek jobb lesz így.
„A világ csak belülről változhat meg.”
Eckhart Tolle
Címkék: ego boldogság felelősség lehetőség érzés lépés feladat elindulás önmegtalálás
Egy másik nézőpont - Ego - önvallomás
2012.02.23. 16:44Van bennem egy nagyon mély belső késztetés arra, hogy megosszam ennek az új életnek az esszenciáját, amit élek. Megosszam azokkal az emberekkel, akik nagyon közel állnak hozzám és bárkivel, aki erre jár. Ennek egyetlen oka van: szeretném, ha az övék is lehetne ez az állapot, hogy érezhessék ennek csodáját. Ezen felül, mivel nélkülük nem lehetnék itt és most, ebben az állapotban, olyan mély hálát érzek irántuk, hogy úgy érzem talán sosem tudom kellőképpen meghálálni Nekik. Gyakorlatilag minden nap azon ügyködöm, hogy mit is segíthetnék. Pedig tudom, hogy senki vagyok, hogy semmi vagyok, hogy egy vagyok csupán a sok közül, és senki nem több senkinél, és mégis, ez a belső késztetés mocorog állandóan bennem. Ez a helyzet. Az egód most tiltakozhat, hogy mit okoskodik ez itt,.. na jó, jó, de akkor meg, hogy osszam meg Veled, ha nem mondom el. Ne hagyd magad most az ego által legyőzni, nem okoskodom, csak próbálok Veled megosztani valamit. Ennyi.
Keresgetek, olvasgatok, megosztok mindenfélét Veletek. Fantasztikus írásokat találok. Osho, Müller Péter, A.J. Christian, E. Tolle, Kiss Balázs Kunó (Csillagmag), Coelho, Balogh Béla .... Írok én is ezt, azt. De ma azon gondolkodtam, hogy még nem osztottam meg Veletek a saját tapasztalatomat. Hogy hogyan találtam rá saját magamra. Hát íme.
2012. január 5.-e kora reggelén, épp a szokásos aznapi szendvicseket készítettem. A fejemben szólt a szokásos hang, folyamatosan gondolkodtam, azaz elmélkedtem, agyaltam. Olyan végsőkig megtört állapotban voltam lelkileg, aznap reggelre már mindent elveszettem, ami számomra nagyon fontos volt. A legfontosabb emberi kapcsolataimat. Nagyon sokat fájt, de már ezen is túlvoltam, annyit sírtam az előző egy hónapban, mint még soha. És végül már teljesen megadtam magam. Olyan minden mindegy volt. Mint egy halálraítélt, aki utolsó kívánságát kezdi megfogalmazni, elkezdtem magamban a barátaimhoz beszélni a fejemben. Nem hangosan, fejben. És elkezdtem nekik beszélni azokról a dolgokról, hogy én hogy gondolom az életet, a barátságot, stb. És ahogy így meséltem nekik, gyakorlatilag minden olyan gondolatfoszlánynál, ahol észrevettem az ego jelenlétét - kimondtam magamban, hogy látjátok ez is ego, meg ez is ego, és ez is ego, na meg ez is ego..lépten-nyomon ezt mutattam be....és ahogy mormoltam ezt folyamatosan egyszer csak az ego eltűnt .... Nem tudtam mi történik, csak haladtam be a munkahelyemre és vigyorogtam, és nagyon jól éreztem magam. Ezt az érzetemet írtam meg Nektek, az Új kezdet című írásomban. Itt születtem újjá. Felszabadultam. Megszabadultam az egóm uralmától. Fogalmam sem volt, hogy mi ez, csak azt éreztem, hogy nagyon jó és nem hiányzik semmi és jól vagyok és nem is tudom, mi van.
Azóta eltelt bő másfél hónap. Sokat olvastam a fent említett tanítóktól, hogy mi történt bennem és hogy milyen is ez az új világ. Ráakadtam egy részletre ma reggel, így szól: "Az egótól való megszabaduláshoz mindössze annyi kell, hogy az ego tudatában légy, mivel a tudatosság és az ego nem fér össze. A tudatosság az az erő, ami a jelen pillanatba van bezárva." E. Tolle: Új föld, 76. oldal. Hát ez történt meg bennem aznap reggel. Ez a két dolog nem fért össze bennem egymással. És győzött a jelenlét. Ennyi. Nem több.
Kiss Balázs Kunó cikkében, amit megosztottam Veletek, (2012. -feladat a nézőpontváltás), próbál Nektek adni egy más nézőpontot arra, hogy találhatjátok meg önvalótokat. Az elme oldaláról. Én most próbáltam adni Nektek egy másikat. Az ego oldaláról. Hátha ez is segít. Hátha. Nem is tudjátok, hogy mennyire szeretném ezt, tiszta szívemből. Adnám ezt Nektek. Mert megérdemlitek! Mindannyian!
Egy másik nézőpont: ismerd meg az egót, minden oldalát, működését, olvass róla, pl. Új föld, küldöm, ha kell: arielsziv@gmail.com és utána figyeld és csípd nyakon magadban, egyre többször. Vedd észre. Azt írja Tolle, hogy valahányszor felismered, gyengül. Majd eltűnik hatalma.
Címkék: ego kezdet szeretet lehetőség tudatosság önvallomás feladat teljesség elindulás megelégedettség
"Jól, csak a szívével lát az ember." - Saint-Exupéry
2012.01.25. 12:33„Jól, csak a szívével lát az ember.” - Saint-Exupéry: A kis herceg
Most ne nevess, de szó szerint eldobtam az „agyam”, amikor belém nyilallt ez az idézet, csak úgy a semmiből, mert csak a tapasztalás az, ami megértette velem ezt a csodálatos mondatot. Szép volt eddig is, de meg nem tapasztalt. Persze nem az agyamról van itt szó, hanem elmém uralmának elhagyásáról. Ezt jelenti ez a mondat. Hogy add át az uralmat a szívednek, az érzéseidnek és ne hagyd, hogy az elméd és az egód diktáljon, mert jól csak a szíveddel láthatsz.
Egyszerűnek tűnhet ez, de még sem könnyű. Sok élet óta cipeled ezt a terhet, sok élet óta élsz az elme szűk birodalmában, így sok hatás halmozódott össze elmédben, amitől nem könnyű megszabadulni, de lehetséges és kívánatos is. Miért? Mert szabad lehetsz! Megszabadulhatsz elméd és egód gyötrő uralmától és elnyerheted a teljes megelégedettség állapotát. Boldog lehetsz.
Mit tégy? Először is lazulj el, most. És kezdj el bízni. Magadban és a körülötted lévő, a Téged átölelő világban, az univerzumban. Az életben, nem véletlenül kaptad. Bízz! Ne akard, csak bízz.
Ha bízol, az erőt ad és kitartást. Kitartást arra, hogy figyeld magad, figyeld a gondolataidat, az érzéseidet és keress addig, amíg meg nem találod azt az állapotot, hogy csak a szíveddel láss.
Fontos, hogy mindig őszinte légy magadhoz. Ne akard becsapni magad. Addig gyűjtsd az infókat, a tapasztalatokat, amíg meg nem ismered elméd és egód működését, mit is tesz, hogy is működik. Sokan írnak erről, pl. Osho, Müller Péter, E. Tolle. Ha ezzel a működéssel tisztában vagy, akkor már csak magadat, a gondolataidat, a szavaidat kell figyelned.
Az egót lehet figyelni, egyre sűrűbben észre lehet venni, majd el lehet csendesíteni és végül el fog tűnni. Ez a cél. Ez elérhető, bízz ebben.
„Jól, csak a szívével lát az ember.” Mert az elméje eltéríti a valóságtól, eltéríti az igazságtól. Önmagától, önmaga érzéseitől, szükségleteitől, természetességétől. Ez pedig nem egészséges, betegséget is okozhat és sok gyötrelmet. Abból pedig már volt elég. Hát akkor akár el is indulhatsz. Indulj, ne félj, senki nem fog bántani.
Címkék: élet szabadság boldogság szív szeretet tudatosság egó elme elindulás önmegtalálás
A félelem legyőzése - első lépések
2012.01.12. 08:51Az első lépések
Ahogy egy babának is, úgy érzem mindannyiunknak is az első lépés megtétele, az elindulás a legnehezebb. Olyat kell tenned, amit eddig nem tettél, lépsz valahová, amiről nem tudod hogy hová vezet. Nagyon félsz, mert ismeretlen, nagyon félsz, mert nem tudod mi lesz a következménye és lehet, hogy még a szíved is úgy dobog, hogy alig kapsz levegőt. Az első lépés megtételéhez nagy bátorság kell! De vajon megéri?
Most gondolj egy gyermekre és ha esetleg már át is élted saját gyermeked esetén, akkor láthattad azokat a pillanatokat amikor felfedezte, hogy mennyivel tágasabb a világ, ha ül, ha áll, ha lépked, látni akarta, meg szerette volna ismerni a világot. Csodálkozva nyitotta tágra szemeit és szemeiben láthattad az örömöt. „De izgalmas, de szép!” És mindig ment előre, hajtotta az új élmény öröme, az új világ felfedezése. Bátor volt, sokszor vakmerő, nem félt semmitől.
De mi a helyzet velünk? Új helyzetek, új lehetőségek kerülnek elénk, csak valahogy elfejtettünk bátornak lenni. Nagy bennünk a félelem. Elfelejtettük, milyen volt gyermeknek lenni, elfelejtettünk bátornak lenni. Félünk. Nem lépünk, hezitálunk. Állandóan azon gondolkozunk, azon jár az agyunk, hogy ha ezt vagy azt lépünk, mi lesz a következménye. Eddigi tapasztalatainkra hagyatkozunk, ha régen ezt léptem, ez lett a következménye, ha azt léptem fájdalommal járt és rossz vége lett. Félünk. Pedig minden helyzet új, minden megváltozott. Folyamatosan változik a környezetünk, így mi magunk is. Nincs két egyforma helyzet, minden résztvevő megváltozott.
Az első lépés, az elindulás: az a legnehezebb. Ha félsz, ha hagyod, hogy a félelem legyőzzön, nem élsz, pedig az élet sok csodát tartogat számodra, gondolj a kicsiny gyermekre. Dobog a szíved, remegsz? Csak először, akkor nagyon. Majd csitul és egyre könnyebbé válik a lépkedés. Egy új világ vár, tele csodával és új élménnyel. Új tapasztalatokkal, amitől egyre több leszel.
Sokat hallunk, olvasunk mostanában arról, hogy új idők jönnek, emelkedik a rezgésszint, dimenzióváltás lesz, katartikus élményeket fogunk átélni, a 2012.-es év különleges év lesz. Új kezdetek jönnek. Bárhogy is lesz, nekünk egy dolgunk van. Nem félni. Elindulni, lépegetni. Ki-ki a saját világában, bátran, lassan, előre.
Kívánok Nektek sok bátorságot az Új évhez és minden új kezdethez, Szeretettel!
"A mesék azért nyűgözik le a gyerekeket, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának. Ezek a lehetőségek nem anyagi természetűek, hanem abból a világlátásból fakadnak, amely a mesei és a gyermeki gondolkodást összeköti: miként a hős mindig több, mint mi magunk vagyunk, akképpen a világ is több, mint amennyit képesek vagyunk felfogni belőle." Boldizsár Ildikó
Címkék: élet kezdet világ gyermek bátorság felfedezés tudatosság lépés elindulás
Új kezdet
2012.01.05. 10:39Amikor ezt az blogot létrehoztam, 2011. december 27-én, akkor még csak éreztem, hogy valami új fog eljönni az életemben. Most, amikor el is kezdek írni, meg is valósult ez az újjászületés bennem - fel is kell ide írnom, 2012. január 5.-e reggele -, ami számomra egy csoda.
Elsősorban magamnak köszönhetem. Miért magamnak? Mert nagyon kiváncsi, nagyon kitartó kereső voltam és nem utolsó sorban bíztam magamban. Ami eddig a pontig elvezetett, az a szüntelen keresés volt magamban, ami abban fejeződött ki, hogy nem álltam le sose arról, hogy figyeljem magam. Volt amikor már kemény figyelmeztetéseket kaptam, például egy komoly betegséget, de rengeteg jelet (bíztatót is), sok-sok-sok tükröt. Persze ezeket a jeleket mindenki megkapta, megkapja, de én addig néztem bele, addig kutattam, amíg nem éreztem, hogy igen ez az. "Talán ezt kell ebből látnom, vagy nem?"
Elárulom, a legutolsó tükör volt a legkeményebb. Az egó és az elme tükre. Ebbe majd belepusztultam. Ebben a tükörben értek életem eddigi legnagyobb fájdalmai. Azok az emberek, akik ezt tükröt tartották a legközelebb álltak hozzám, ezért fájhatott ennyire. És nagyon kellett ez a mély fájdalom, sajnos e nékül nem tudtam volna olyan mélyre jutni magamban, így nagyon hálás vagyok, hogy megtörtént. Annyira fájt ez, hogy szó szerint feszített az egész mellkasom és úgy éreztem, hogy szétszakadok. De nagyon szerencsés vagyok, mert erős a "szívem" és kibírta. Azért tettem idézőjelbe a szívet, mert nem a fizikai szívem, amelyik dobog, amiről beszélek, hanem a legbensőbb mélységem az.
Most, amikor itt írogatok, érzem, hogy nem lehet szavakkal kifejezni azt a dolgot, érzést vagy fene tudja, hogy mi is az, ami most bennem van. Valahogy mindent másként látok. Talán úgy, amit egy Drága Tündér arcán láttam eddig, hogy mosolyog és olyan szeretet sugárzik belőle, ami már nem sajnál, csak szeret. És amikor ezt a mosolyt kaptam, sose jött belém az az érzés, hogy ez megjátszott és ál. Csak van és oly természetes, és igazán szerető. Ezért szerettem ott lenni, ezért vágytam oda, a közelébe.
Úgy érzem, hogy még egyszer írnom kell legközelebbi barátaimról, páromról egy pár szót, hiszen nélkülük sehol sem lennék, vagyis itt és most, a teljes megelégedettség állapotában. Bátorítottak, lökdöstek, szerettek, megöleltek, osztoztak fájdalmamban, elviseltek, velem örültek és velem sírtak, voltak. És még mindig vannak. Meghajolok előttük, mélyen, teljes alázattal.
Mindenki képes rá, hogy megtalálja, azt ami nekem sikerült. És tényleg senki sem több senkinél, senki, senki. Többet most nem is mondok.
„Megpillantottam az igazságot. Ám nem úgy,
mintha én találtam volna fel a saját elmémmel.
Láttam, LÁTTAM, és eleven képe
mindörökre betöltötte a lelkemet…
Egy nap alatt, egy óra alatt azonnal helyre
lehet hozni mindent. A legfőbb dolog szeretni.”
Dosztojevszkij
